Július 16. és 20. között rendezték meg a tizenhetedik Campus Fesztivált Debrecenben. Kelet-Magyarország legnagyobb könnyűzenei eseményéről a Debreciner számos fotóval, több cikkben és videóban számolt be. Az eddig megjelent anyagaink itt találhatók.

A fesztiválon beszélgettünk Palya Bea Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas énekessel, dalszerzővel, előadóművésszel. Kérdeztük őt popzenéről, debreceni tapasztalatairól, a falvak helyzetéről, a magyar népdal jövőjéről, valamint Európa és Magyarország kilátásairól is.

Lássanak egy embert, aki még mindig imádja, amit csinál

Nevetve fogadta, ahogy felidéztük, egy korábbi interjúban trashnek nevezte több magyar popzenei előadó számait. Most a Debrecinernek azt mondta, klasszikus verseken, népdalokon, klasszikus zenéken valamint az 1980-as évek popzenéjén nőtt föl, a legerősebb hatást pedig a magyar népzene gyakorolta rá. Magyar popzenét nem nagyon hallgat, de ettől függetlenül érvényesnek tartja azt. „Amit szépnek, zeneinek hallok egy énekesben, azt itthon ritkán hallom” – tette hozzá.

Az énekes büszke a saját ízlésére, imádja azt a zenei nyelvet, amit játszik, szerinte ezzel bárkinek jó találkozni, egy fesztiválon is. Innovatívnak látja a munkásságát, az örökkévalóságnak alkot, de belátja, nem biztos, hogy mindenki érti a zenéjét. Arra a kérdésünkre, mi a szerepe az ő művészetének egy könnyűzenei fesztiválon, azt felelte, hogy lássanak egy olyan embert, aki negyven éve ezt csinálja, még mindig imádja, és még mindig minőségi zenével áll elő.

Palya Bea szerint Debrecen egy kultúrváros, ahol az elmúlt években számos pozitív irányú változás történt, többek között a Kölcsey Központ és a Modem rendezvényeit, valamint egyes zöld kezdeményezéseket emelt ki.

Legyenek élesek és bátrak a fiatalok

A Pest megyei Bagon felnőtt művész szerint ma egy magyar falu mentálisan már nem különbözik annyira egy várostól, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Elárulta, tiszteli azokat a kortársait, akik városról visszamennek földet művelni, de mivel ő tizennégy évig túrta a földet, már nem kér ebből.

Ha most kezdené a pályáját, lehet, hogy tehetségkutatóba jelentkezne. Mint mondta, az ő indulásakor már nem voltak meg a régi, hagyományos versenyek, de még a kereskedelmi tévés műsorok sem kezdődtek el. A karrierje a kilencvenes évek elején indult, tizenöt év alatt, lassan, de stabilan építkezett.

„Bennem van kilométer. Nemcsak megtett úton, hanem rengeteg koncert, rengetegféle helyszínen, rengetegféle zenészre, emberre, közönségre tudok reagálni, mert ezt csináltam tizenegyéves korom óta” – fogalmazott. Ezt javasolta a mai pályakezdő zenészeknek is: írjanak sok zenét, kitartóan teszteljenek, kérjenek visszajelzéseket, iteráljanak – akár az informatikában. „Nyugodtan lehet élesnek és bátornak lenni, nem kell mindenkinek tetszeni, úgyse fogsz. Állj bele abba a sarkos, éles, akár megosztó személyiségedbe, zenédbe és hangodba, ami te vagy. Lesz egy nép, ami jön veled” – magyarázta.

Fáj neki, amikor jelvényként használják a népi kultúrát

A jövőt illetően ő maga is sarkosan fogalmazott: „általában az emberiség szarban van most” – mondta. Szerinte ez azért van, mert a legtöbben érzelmileg és testileg távol vannak a saját központjuktól, nem tudják, mit akarnak, az ilyen emberekből pedig könnyű birkanyájat csinálni. „Sok helyen, Magyarországon és máshol is az van, hogy megy a nyáj. Persze mindenhol, mindig ment a nyáj, ez nem újdonság” – sorolta.

Palya Bea elmondta, fáj neki a népi kultúra olcsó felhasználása, amikor a mélyebb ismeretük nélkül kiragadnak motívumokat, és valahol jelvényként használják.

Úgy látja, ötven év múlva is énekelnek még népdalokat, ez nem elsősorban azon múlik, hogy ismernek-e népdalokat vagy sem, hanem hogy vállalják-e azt a törékenységet, amellyel a hangadás, a megnyílás jár. Énekeld magad szabaddá nevű programja keretében évről évre számosan énekelnek népdalokat, mert felismerték a szabad hangadás gyógyító hatását.

A beszélgetés videón is megtekinthető: