Folytatódott A HÉT KÉRDÉSE című rovatunk, melyben arra kérjük olvasóinkat, mondják el véleményüket egy-egy aktuális témában.
Időről időre vitákat eredményez annak felvetése, hogy hány választási ciklus lenne az ideális szolgálati idő egy politikus számára. Magyarországon nincsenek megkötések a kormányban, az Országgyűlésben, az önkormányzatokban, újabb és újabb választási siker esetén akár a miniszterelnök is korlátlan ideig lehetne hatalmon. Nincs ez azonban mindenhol így világon, számos országban vannak időbeli korlátozások a politika terein. Melyik változat az ideális, kik profitálhatnának itthon a két ciklusos maximalizálás ereményeként?
Ebben a témában kérdeztük olvasóinkat legutóbb, akik ezúttal eltérő véleményeket fogalmaztak meg. Egyesek azt gondolják, két ciklus elég egy politikusnak, hogy elvégezze a dolgát, mások azonban azt mondták, ennek súlyos következménye lenne az amúgy is megtépázott önkormányzatiságra. Többen hosszasan leírták gondolataikat, más válaszadók tömören fogalmaztak.
Lehessen-e két választási ciklus után is ugyanaz a személy miniszterelnök, polgármester, választott képviselő? Íme, néhány hozzászólás olvasóinktól:
Ne legyen! Látszik az eddigi hatalom eredménye! A pénz megőrjíti őket.
Nagyon egyet értek ezzel a javaslattal. Ugyanis elkényelmesednek a választott vezetőink, képviselőink. Olykor úgy viselkednek, mintha ők megmondó emberek lennének! A hatalom megszédíti őket és „kegyelmes úrként” viselkednek.
Megfontolandó, de ez a kérdés közel sem ennyire egyszerű, és mindig akkor üti fel a fejét, amikor azt látjuk, hogy aki régóta van, az rossz. És ha jó lett volna? Miért kellene megszakítani a regnálását? Szerintem, ha egy ország rosszul működik, akkor nem a ciklusokkal van baj, hanem a személlyel. 4-5 évente választunk. Bármikor elküldhetők. Ha pedig annak ellenére sem tudjuk elzavarni, hogy egyértelműen rosszul végzi a dolgát, akkor szintén nem a ciklus a hibás, hanem a választópolgár.
Ha jó az amerikaiaknak, jó lenne nekünk is. És értelme is volna.
Nem! Ne onnan menjen nyugdíjba, egyik sem!
Aki országáért, népéért dolgozik, bármeddig, nem jelenti a diktatúrát.
A puszta időbeli limit semmit sem old meg. Ráadásul, ha az önkormányzati képviselőséget is limitáljuk, azzal pont annak az esélyét vennénk el, hogy valaki fokozatosan felépítse magát ellenzékből polgármesternek, kihívónak. Hiszen, ha van egy új mozgalom, az először jó eséllyel bekerül 1 fővel a testületbe. Ha a következő választáson még nem sikerül nyernie, akkor vegyük el az esélyét is annak, hogy azt követően még egyszer nekiugorjon a feladatnak? Tényleg ennyire egylövetű emberek egyszeri próbálkozni terepére kellene redukálni a helyi politikát is? Nem hiszem, hogy az jó lenne.
Ráadásul ez megint csak a nagy erőforrással rendelkező pártoknak (a kormánypártnak) kedvezne, mert nekik van arra erőforrása, hogy az épp’ nem tisztséget viselő politikusait kifizesse ilyen-olyan alapítványokkal, megbízásokkal, cégekkel, s ők közben a háttérből irányítsanak – míg ellenük ellenzékben mindig új embereknek kellene próbálkozni s rájönni, hogy mik azok a rések, ahol meg lehet törni a domináns nagy párt(ok) hatalmát. De mire ezt kezdenék sejteni, addigra mehetnek is a pálya szélére….
Ne! Egy idő után természetesnek veszi a hatalmat, és bármit megtesz, hogy megtartsa.
Jó ötlet, hogy ne legyen ugyanaz a személy, de ez megint általánosítás. Vannak eredendően kreatív, konstruktív, esetleg (urambocsá’) jólelkű emberek is vezető pozícióban. Ha ők vezetnek, akkor évtizedekig jó úton fogunk menni. Viszont egy populista hazugot is megválaszt sokszor a primitív többség. Azoknál EGY ciklus is sok. Nehéz kérdés. Pont úgy, mint az, hogy legyen-e ‘jogosítványhoz’ kötve, hogy ki szavazhat, és ki nem.
Köszönjük a válaszokat, az aktivitást! A HÉT KÉRDÉSE rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
