Június 1-én Debrecenbe látogatott Markku Virri, Finnország magyarországi nagykövete, ahol találkozott a város és a Debreceni Egyetem vezetőivel, valamint a Debreciner munkatársaival is. 2018 óta látja el itteni diplomáciai megbízatását, hamarosan azonban lejár budapesti szolgálata. Találkozásunk alkalmából interjút készítettünk vele a két ország kapcsolatáról és a Magyarországon töltött éveiről.

Hogyan látja Finnország és Magyarország viszonyát? Véleménye szerint történt-e ezen a területen változás valamilyen irányban az elmúlt években?

A négy év alapján, amit Magyarországon töltöttem, kiegyensúlyozottnak értékelem a két ország viszonyát. Nem mindig, mindenben találtuk meg a közös nevezőt, a finn EU-elnökség alatt Magyarország kritizálta is Finnországot, de általánosságban úgy értékelem, hogy jó alapokon nyugszanak és kiegyensúlyozottak a viszonyaink.
Mindkét fél megállapította már, hogy van még mit mélyíteni a gazdasági kapcsolatokon, ezek az utóbbi időben csak lassan fejlődtek. Ha visszagondolunk, az 1990-es és 2000-es években sokkal több finn cég volt Magyarországon, mint ma. Most kezdik talán a finn cégek újra megtalálni az országot, de ez természetesen egy lassú folyamat. Megemlíteném még a baráti körök és a testvérvárosok közötti kapcsolatokat, amelyek sok évtizedes hagyományokra nyúlnak vissza. Ezek nagyon jó alapot nyújtanak, ennek is köszönhető, hogy a magyar lakosság körében jó híre van Finnországnak, sokan szeretik az országot, és ugyanez fordítva is elmondható.

Magyarországról nézve is úgy tűnik, hogy a finn emberek mindig szimpátiával tekintettek a magyarokra. Változott-e ez az utóbbi időben amiatt, hogy a magyar kormánynak milyen állásfoglalásai vannak Oroszországgal és Vlagyimir Putyin ukránok elleni háborújával kapcsolatban?

Nem látok ebben változást, úgy érzékelem, hogy Magyarországra továbbra is szimpátiával tekintenek. A finn sajtóban időről időre jelennek meg hírek Magyarország bizonyos lépéseiről az Unióval történő együttműködésben, legutóbb az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Többek között beszámoltak róla, hogy Magyarország a többi tagállamtól eltérően nem volt mindig mindenben kész támogatni a közös fellépést. Magyarország nem akart fegyvert szállítani Ukrajnába, és azt sem engedte, hogy Magyarországon keresztül érkezzenek fegyverszállítmányok.

Mennyire választják el a finn sajtóban megjelent tudósítások egymástól a magyar kormányt és a magyar népet?

Ez nagyon jó kérdés. Úgy gondolom, hogy ezekben a konkrét ügyekben a magyar kormányról beszéltek. Amikor Ukrajna megsegítéséről volt szó, a magyar kormány álláspontjáról írtak. Ez így volt minden más ország esetében is. Ugyanígy, amikor a jogállamiság kapcsán a magyar álláspontot említik, akkor is világos, hogy a magyar kormány álláspontjáról beszélnek. Valószínűleg érthető ebből, hogy természetesen léteznek eltérő vélemények is, de ezek nem nagyon kerülnek elő.

A világon mindenütt követendő példaként beszélnek a finn oktatási rendszerről, a finn iskolamodellről. Magyarországi évei alatt milyen érdeklődést tapasztalt ezen a téren a magyarok részéről?

Én is azt tapasztaltam, hogy különösen a kisebb szervezetek időről időre megkeresik a nagykövetséget a finn oktatással kapcsolatos kérdéseikkel. Mondhatjuk, hogy élénk az érdeklődés.

Miket tart a Magyarországon töltött évei legnagyobb sikereinek? Milyen területen szeretett volna jobb eredményeket elérni nagyköveti munkájában?

Az itteni időszakomat eléggé meghatározta a koronavírus-járvány, amely nagyon sok tevékenységet akadályozott. Ha a sikerekre gondolok, vannak olyan dolgok, amiket tulajdonképpen „készen” kaptunk. Ilyen volt 2019-ben Szlovéniában a finn köztársasági elnök látogatása, ugyanez év őszén a finn EU-s elnökség, amelyben sok munkája volt a nagykövetségnek. 2020 elején jött a járvány, amely sok mindent leállított. Idén februártól pedig az ukrajnai háború gyakorol nagy hatást a tevékenységeinkre.
Ha pozitívumokat kellene sorolnom, már utaltam rá, hogy a finn cégek elkezdtek jobban érdeklődni Magyarország iránt. A nagykövetség feladata abban segíteni, hogy a befektetők megkapják a szükséges információkat, és minél többen kedvet kapjanak ahhoz, hogy Magyarországra jöjjenek. Megemlíteném a civil szervezetek aktív együttműködését, a különböző városokban működő magyar-finn baráti körök hullámzó intenzitású működését, valamint a finn médiakultúra ismertté tételét Magyarországon. Ez utóbbi prioritás volt számunkra. Nemcsak a pozitívumok kihangsúlyozása, hanem a kihívások megmutatása is.

Mit fog jó tanácsként adni az utódjának a magyarországi munkájához?

Szeretném, ha az utódom időt szánna arra, hogy jól megismerje Magyarországot, és kövesse a történetet nemcsak Budapesten, hanem szerte az országban. Úgy hiszem, ebben partner lesz. Természetesen tapasztalt diplomatáról van szó, ezért nem akarom túlságosan elhalmozni tanácsokkal. Az igaz, hogy Európa ezen felén egyelőre nem túl ismerős. Azt hangsúlyoznám, hogy a főváros megismerése nem ad teljes képet az országról, ezt mindenképpen elmondom neki. A gazdasági együttműködés kapcsán is szeretném jelezni neki, melyek a fontos szektorok, ahol fejlődésre lehet számítani. Fel szeretném hívni a figyelmét a testvérvárosok, a finn-magyar társaságok és az evangélikus testvérgyülekezetek hálózatára. Azok az emberek, akik ezekben dolgoznak, fontos munkát végeznek, megalapozzák a két ország jó kapcsolatát.

Kapcsolódó írás:
– A finnek az együvé tartozásukat ünneplik – interjú Markku Virri nagykövettel