A 96. Debreceni Ünnepi Könyvhét megnyitója a szokásos időpontban, de nem az utóbbi években megszokott helyen történt, hanem a Bem téren található Méliusz Juhász Péter Könyvtár bejárati teraszán. Korpa Tamás költő, a rendezvénysorozat kurátora köszöntötte a látogatókat.

A Debreceni Irodalmi Nagyrendezvények nevű Facebook-oldalon kiírt mentrenddel ellentétben nem Puskás István, Debrecen kulturális területéért felelős alpolgármestere kezdte meg ünnepi köszöntőjét, hanem Pósán László (Fidesz) országgyűlési képviselő kapott szót. A Debreceni Egyetem történészprofesszora szerint „nincs az a digitális adatbázis, ami több információt tartalmazna, mint a világ könyvtáraiban felhalmozott művek tudásanyaga. A könyvkultúra több ezer éves múltra tekint vissza, ami él, élni fog a jövőben is.” Hozzátette, az idei könyvhét hálózatépítés is egyben, hiszen nemcsak az anyaországi, hanem Pozsony és a felvidéki magyarság írói, költői és műveik is találkozhatnak a debreceni olvasókkal.

A megnyitót Puskás István folytatta, aki kiemelte: a 2025-ös Ünnepi Könyvhét egy tavaly megindított hagyománynak a folytatása, hiszen a 2024-es könyvhéten módon Marosvásárhelyt hívták meg, 2023 novemberében pedig a debreceni irodalom vendégeskedett a szlovák fővárosban Csokonai Vitéz Mihály és Borbély Szilárd születésnapja alkalmából.

Az ünnepséget Eva Ivančová, a Budapesti Szlovák Intézet igazgatója folytatta: a két város történelmi múltja mellett szólt azok kulturális jelentőségéről is. Külön kiemelte a Pozsonyban született és a Debreceni Református Kollégiumban tanult Segner János András személyét. Tiszteletét fejezte ki Csehy Zoltán iránt is, hiszen a pozsonyi Comenius Egyetem professzora nemcsak új életet lehel az antik és középkori irodalomba, hanem költészetével kísérletet tesz a tér és indentitás újrafogalmazására. Ezen gondolatok példája nyomán Korpa Tamás felolvasta Csehy Zoltán Görögök című versét.

A megnyitó ünnepséget a korábban felkonferált József Attila-díjas költő zárta. Csehy Zoltán a beszédében hosszan ecsetelte a könyvek, az írás és olvasás fontosságát különböző korokon és műveken keresztül. Úgy beszélt a könyvekről, mintha önálló lények lennének, hiszen „a könyvnek teste van”. A pozsonyi irodalmár könyvhétnyitó köszöntője vége felé említést tett arról is, hogy egyik művét ledarálták, a maradékra pedig fólia került. „Ki csinál ilyet?  – tette fel a kérdést Csehy Zoltán. – Akit nem tanítottak meg tisztességesen olvasni.”