Június 3-án, 48 éves korában hunyt el Térey János József Attila-díjas, babérkoszorús író, költő és drámaíró. Halála másnapján barátai, rokonai és olvasói gyertyagyújtással emlékeztek rá egykori szülőházának helye, a debreceni Kétmalom utca 17. szám előtt. Az eseményen közel százan, köztük a helyi irodalmi élet közismert személyei vettek részt.

Elsőként egykori barátja, Szirák Péter, az Alföld folyóirat főszerkesztője mondott beszédet. Térey János hiába költözött el Debrecenből, sohasem akart teljesen elszakadni a várostól – mondta Szirák. Debrecen a verseiben is megjelenik, hazalátogatásai alkalmával pedig rendszerint kiment a temetőbe a szülei sírjához, elzarándokolt oda, ahol most sokan gyertyákat gyújtottak érte. „A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakját vesztettük el” – fogalmazott egykori iskolatársa, majd könnyekkel küszködve hozzátette: Térey János élete végéig hűséges volt a városhoz, a barátaihoz és az olvasóihoz.

Papp András szintén barátja és pályatársa volt az elhunyt költőnek. Személyes hangvételű beszédében elmondta, hogy nem képes búcsúzni Téreytől. Beszélt arról, hogy harmincéves barátságuk egyben kicsit költészet is volt, annak távlatai, mélységei csak lassan bomlottak ki. Mesélt kapcsolatuk kezdetéről, közös munkájukról, konfliktusukról és kibékülésükről is. A költő Téreyről elmondta, úgy mozgott az irodalomban, mintha a természetes közege lett volna.

A két beszéd elhangzását követően az összegyűlt gyászolók, emlékezők gyertyákat és mécseseket helyeztek el az út mellett. Többük még hosszú percekig ott maradt a Kétmalom utcai ház előtt.