A film hangulata ezt a fajta hamisítatlan korszakot és annak hangulatát idézi. Többféle szemszögből láthatjuk ezt az időszakot, egyrészt itt van Rick Dalton, a nem is olyan régen még ünnepelt csillag, és Cliff Both, a kaszkadőre, aki mostanság leginkább csak lóti-futiként működik, végül pedig Sharon Tate, aki még élvezi, hogy frissen bekerült az álomgyárba.

Leonardo DiCaprio és Brad Pitt kettőse nagyon jól működik, mindkét színészválasztás remek volt. DiCaprio kiválóan alakítja a lecsúszott, alkoholista művészt, akit senki sem értékel. Siratja saját karrierjét, igyekszik megbarátkozni azzal, hogy az ő csillaga egyszerűen leáldozóban van. Az ő karaktere ekkor már nem nagyon kap komoly megbízásokat, mindenhol a legyőzhető főgonoszt játssza B-kategóriás filmekben, s így a mellette lévő kaszkadőr, Cliff Booth sem számíthat fényes jövőre. Rick úgy igyekszik segíteni neki, hogy rábízza egyéb dolgait, mint például az antenna helyes beállítása. Elsősorban e két karakter szemszögéből látjuk a történteket. Bár itt inkább a hangulatteremtésen van a hangsúly, nem pedig a cselekményen. Láthatjuk Rick drámáit, majd őt könnyezve, amint ráébred saját zsenialitására.

A Cliff Both szerepét játszó Brad Pitt talán a legemberibb karakter a filmben, igaz, hogy Hollywoodba jár „dolgozni”, mégis igen egyszerű körülmények között él, egy lakókocsiban tölti estéit kutyája társaságában. Miközben pedig tengeti unott mindennapjait, lemosatja a kocsit satöbbi, beletörődik saját sorsába. Az ő útjai során kapunk képet egy másik rétegről is, ugyanis ebben az időszakban virágzott a hippi-korszak is, ami – mint oly sok minden – kicsit kimaradt Hollywoodból. Pedig a filmben is többször kimondják, hogy ezek a „csillagok” nevelték ki az akkori generációt, és váltak miattuk olyanná, amilyenek. A film ezen rétege teljesen más szinten játszódik, sokkal inkább valószerűbb, mint a sztárok medencés lakóházai – ahol még az is előfordulhat, hogy te leszel Roman Polańsky szomszédja.

Sharon Tate karaktere nagyon jól ellenpontozza Rick Dalton elszürkülését, ugyanis ő még csak most kezdi a pályáját, élvezi a rajongást. Minden egyes milliméterét imádja a filmezésnek. A saját filmjeire is beül, hogy személyesen tapasztalhassa meg, hogyan reagál a jeleneteire a közönség. Maga a néző sem tudja elképzelni annak a lehetőségét, hogy egyszer az ő álomvilága is véget érhet…

A film ezeket a karakterszálakat építi fel, fűzögeti a szálakat össze nagyon szépen, majd pedig a zárlatban egymással ütközteti őket. A finálé pedig minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy Hollywood nagyon-nagyon messze áll a valóságtól.