Kedves Mindneki!

A hét elején csodálatos 3 napot töltöttem Biharfüreden. Szép táj, jó idő és kiadós kirándulások.

Szóval remek volt egészen a hazaútig.

Megérkezve az ártándi határra meg bizakodó voltam, mert a sor csak kb. 20-30 autó hosszú volt.

Aztán vártunk és vártunk, de semmi sem történt. Egy huncut autót sem engedett át az éber határőrség.

Ez ment úgy 100-110 percig, majd egyszer csak elkezdték az autókat engedni.

A várakozás ideje alatt semmi információ, csak az, hogy várni kell. Az internet a határra kb. 15 perces várakozást mutatott, vagyis nem frissítettek semmit sem.

Elgondolkodtam, hogy ha most nem mint turista, hanem mint üzletember indulnék egy tárgyalásra, akkor mit tudnék tenni?
Vagy ha éppen a Debreceni Repülőtérre igyekeznék az induló gépemhez, akkor mi lenne?

Az is kérdéses, hogy az ilyen élmény erősíteni fogja-e a turizmust? Vagy éppen ez a cél…

Milyen jó, hogy az „éber hatóság” a mi adóforintjainkból bohóckodik és fontoskodik éppen mi, mint állampolgárok ellenében.
Emlegettek bizonyos rendszerleállást, de ez nettó hazugság, mert kifelé és persze befelé is csak vizuálisan nézték meg az útlevelet (személyit), amit akár áramszünet alatt is el lehet végezni.

A hatóság lehet, hogy ünnepelt, vagy fontos eligazításon volt délután négytől, mi utazók meg csak kint „szívtunk”.

A bosszantó az, hogy ez egy baráti ország határán történik. Mi lenne, ha Románia az ellenségünk lenne és főleg nem EU-s tag???

Úgy latom, hogy a fegyveres testületek számára jó lenne egy kis oktatás, hogy mit jelent a „vevőközpontúság” és hogy ők vannak értünk, és nem fordítva.

És a legsunyibb dolog az egészben, hogy meg csak őszinte kommunikáció sincs, hogy az ember elkerülhesse az ilyen neuralgikus átkelést.

Másoknak is volt már ilyen tapasztalata?

Tisztelettel: Ábrahám László