Mostanság ki ne hallott, olvasott volna Kenderesi Tamás dél-koreai taperolásáról. Aztán elém került egy iromány a huszonévesek – szexuális – kapcsolatairól. Bár ez utóbbiak mikéntje szerintem nem a huszonévesek sajátja, inkább a mostani koré. Ha nagyon le akarom csupaszítani a két jelenséget, akkor azt mondom, a tárgyiasításról szólnak. Ezeket tetőzve voltam fültanúja egy olyan beszélgetésnek, ahol a srácok azon nevetgéltek, az egyik haver milyen lazán le szokott taperolni lányokat. Megállapítja, hogy jó áru, majd sétál tovább. Kap ezért pofont persze lányoktól, de nem gátolja meg abban, hogy újra minőségellenőrt játsszon.

Ezek így most egyben kiverték a biztosítékot nálam. Tudom, hogy még mindig ott tartunk: egy nőnek ott kimerül a létjogosultsága, hogy egy kétlábon járó anyaméh, akinek kötelessége szülnie, ergo nem más, mint egy eszköz. És persze egyesek szerint aki például szép nő, őt pláne közkinccsé kell tenni, hiszen a férfiakkal szembeni önzőségnek számít rejtegetésük. Amúgy is, miért ne lehetne csak úgy, ittasan letaperolni a szép idomokat, pláne akkor, ha hangsúlyos öltözékben riszálja magát az illető. Nem akarom a nőket kizárólagos áldozatként beállítani, mert természetesen a mindentkipakol esetben feltenném azon egyszerű kérdést, hogy mégis mire számítottál… Hogy a szubsztrátum-hatásról fogtok csevegni az első italnál?

De kis hazánkban messze nem csak ezekben a kivételes esetekben szenvedik el a nők a nem kívánt kontaktust. Itt egyszerűen ösztönök által vezérelt hímeknek nevezném azokat, akik ha úgy tartja kedvük, egyszerűen beszólnak a járdán sétáló nőknek – és obszcén módon. Fütyülnek, szájukkal jelzik, mit akarnak csinálni, esetleg az alsó tájékukat is bevetik, hogy biztos megértse a szépnem, mi a szándék. Olyan nők irányába teszik mindezeket, akik csinosan, de nem kihívóan öltöznek. Bár olykor teljesen mindegy az öltözék, egyszerűen ezekben az esetekben a hímeknél csak az ID működik. És ez túl régóta megengedett. Amúgy is, mit vannak úgy oda a felháborodó nők, hát ez bók!

Szeretnék egy olyan országban élni, ahol nem elfogadott dolog a nőknek való beszólogatás és a taperolásuk. A megerőszakolásuk, a bántalmazásuk, a lealacsonyításuk. Szeretnék egy olyan országban élni, ahol jó nőnek lenni, és ezt meg is lehet élni.