A DVSC futballcsapata vesszőfutásának kezdetét nehéz meghatározni. Mindenesetre a tények arra mutatnak, hogy a 2020-as klubmodell-váltás egyelőre nem jön be. Az NB1-ből kiesett, majd visszakerülő együttes nem túl fényesen szerepelt az utóbbi hetekben, edzőpárosa is kénytelen volt távozni.

A napokban Dan Lászlót, majd Paróczai Sándort is megkerestük, hogy a 70-es évek végén, illetve a 80-as években a Békéscsabánál, majd a Honvédban és a DMVSC-ben futballozó 9-szeres válogatott védő is elmondja a gondolatait a Loki jelene kapcsán. A sportember edzőként is dolgozott, jelenleg az MLSZ hivatalos mérkőzésellenőre, aki évente mintegy 30 NB1-es, NB2-es vagy NB3-as meccsen működik közre. (Paróczai Sándort a szombati győztes mérkőzést – DVSC-Honvéd 5:3 – megelőzően kérdeztük.)

Mit gondol a DVSC NB1-es csapatának, illetve a klubnak a jelenéről, beleértve az edzőváltást, mi vezetett odáig, mit vár a folytatástól?

Volt már sikeresebb időszaka a Lokinak, mint a mostani, ez biztos. A csapat generációváltás előtt áll. Hogy miért nem megfelelő a csapat fizikális állapota? Jó kérdés.. Sok gólt rúgott eddig a Loki, de sokat is kapott. A védekezés a gyenge pontjuk, mely már az NB2-es szereplést is megnehezítette. Pedig alaptétel, hogy egy csapatnál legelőször a védekezést kell megszervezni, ez tanulható és tanítható is. Ám ehhez is kell a kondíció, ha valaki nem éri utol az ellenfelét, az nem is tudja leszerelni. Azt hiszem, az igazolások terén is lehetett volna tudatosabb a DVSC, hiszen mielőtt bárkit igazoltunk volna, két debreceni saját nevelésű védőt is elengedtünk, Szatmári és Kinyik személyében. Ami a folytatást illeti, muszáj lesz szezon közben javítani az edzettségi állapoton, de ez nem mehet a játék rovására. Edzőként azt mondhatom, hogy heti mintegy 15%-kal javítható ilyen időszakban az erőnlét, ami azt is jelentheti, hogy november végére utol kell érniük magukat. Jelenleg még a televízió képernyőjén keresztül is látható, hogy többen súlyfelesleggel küzdenek.
A támadás és védekezés arányát optimalizálni kell! Az egészpályás letámadást csak alkalomszerűen szabadna alkalmazni, mert ez jelen helyzetben nagyon önveszélyes. A vírusidőszakban bevezetett 3 helyett 5 csere mérkőzésenként még segíthet is ebben. Egy edzőnek öt friss embert áll módjában pályára küldenie, egy gyengélkedő csapat esetében ez hatalmas segítség, amennyiben jól és időben alkalmazza az edző. Ezt a keretet kifejezetten kreatív játékosok alkotják, lehetne velük látványos, támadó futballt játszatni.
Egy gondolat Huszti Szabolcsról: szerintem fogunk még a nevével találkozni, mint sikeres edző, de ez most itt Debrecenben talán túl sok volt neki.

Ön kit találna megfelelőnek a vezetőedzői feladatra?

Nekem személy szerint igen tetszik Kuttor Attila korábbi tevékenysége – és most nem feltétlenül úgy mondom őt, mint aki szabad lenne. Ilyen típusú embert el tudnék képzelni a Loki kispadján is. Mezőkövesden remek munkát végzett. Vagy a Dózsánál egy szerintem nem igazán erős keretből többek között kupagyőztes csapatot hozott össze Nebojsa Vignjevic. Ő is bizonyított. Amúgy sem gondolom, hogy most a kísérletezés időszakát élné a DVSC. Olyan ember kell ide edzőnek, akinek mind a tapasztalata, mind a szakmai tudása, mind az elhivatottsága megvan. Márton Gábor is remekül dolgozott Zalaegerszegen, a kiesésre álló csapattal dobogó közelben végzett. Mint mondtam, nem kísérleteznék most, lehet valaki fiatal, tehetséges szakember, ám a DVSC élére egy kész edzőt hoznék.

Tény, hogy a szurkolók visszacsábítása évek óta nem sikerül a Loki hazai mérkőzéseire, pedig az infrastruktúra adott. Vajon mi tartja távol a drukkerek jelentős részét?

Egyszerű a történet: évek óta feszül valami a klub és a szurkolók között. A drukkerek úgy érzik, nincsenek kellőképp megbecsülve. Anno például Komáromi Gábor búcsúztatóján rajtam kívül csak Bernáth Csaba és Verpecz István volt ott, de tudtommal vezető egy sem. Másik eset, amikor tavaly kiesett a Loki az élvonalból, a vezetők szóba sem álltak a szurkolókkal, s egyébként is egyfajta leereszkedő magatartást mutattak a szimpatizánsok irányában. Előfordult az is, hogy egy szurkolói ankétra az a játékos, aki ki volt jelölve, el se ment, pedig tudta, hogy őt várták a legjobban. Szóval ezeket a feszültségeket mielőbb rendezni kellene. A profizmusnak ebben is meg kell mutatkoznia! Ha én most veled kimegyek a térre focizni egyet, majd utána iszunk egy sört, az egy jó kis amatőr sport, ahol mi szórakozunk. A profi labdarúgás viszont a közönség szórakoztatásáról és maximális kiszolgálásáról szól. Hallom azt is, hogy egyes 20-30 éve bérletes drukkerek visszaadták a bérletüket, mert valamilyen problémájuk akadt a klub intézkedéseivel. A távolmaradás nyilvánvalóan egyfajta kritika a drukkerek részéről. A közönséget nem lehet hosszú távon becsapni, hitegetni. Stabil védekezést, emellett eredményes, szellemes támadójátékot és agresszív harcmodort vár mindenki.

Ön egyetért azzal – amit egyre több helyről hallani, amit sokan már eddig is tudtak vagy sejtettek -, hogy meglehetősen belterjes a DVSC klubirányítása, a legtöbben valakik valakijeként kerültek oda? Sikeres lehet-e egy ilyen klubmodell hosszabb távon, vagyis ez valahol szükséges a mai magyar labdarúgásban, vagy teljesen életidegen, s változtatni kellene ezen?

Én elsősorban azt nézem, hogy megfelel-e valaki a feladatra, s nem azt, hogy kinek a kije. A sikeresség vagy annak hiánya pedig jelzi, jól dolgozik valaki, vagy sem. Ha most a bajnoki címért állna versenyben a csapat, vélhetően fel sem vetődne, hogy most kik és hogyan kerültek a stábba. Amúgy erre van egy sztorim is. Az osztrák válogatott kapus Koncilia amikor szövetségi kapitány lett, a közvélemény szinte követelte, hogy válogassa be a fiát. Ám mégsem tette, mondván, nem akar támadási felületet adni senkinek. A DVSC-re visszatérve, ha a sportigazgató egykori fradista ismerőst hív meg a stábba, az még önmagában véve nem baj, csak akkor, ha kiderül, hogy nem alkalmas a feladatra az illető. Ez esetben várható az elégedetlenség.

Korszakváltás történt, amikor a Szima Gábor-féle vezetés után megalkották a DVSC Egyesületet, amely 2020 nyara óta irányítja a klubot. Ön szerint bevált vagy sem, esetleg beválhat, csak több időre lesz szükség ehhez?

Én ezeket a dolgokat a focista vagy az edző szemével nézem, nem vezetőként. Szerintem Kósa Lajosnak és Szima Gábornak is szobrot kellett volna emelni, mert amikor mindenki elmenekült a feladattól, az élére álltak annak a folyamatnak, ami sokáig egészen jól működött. Amúgy egy klub fejlesztéséhez gazdasági, sportszakmai és marketingtudást lehet hozzáadni. Amennyiben olyan emberek kerülnek a pozíciókba, akik megfelelő tudással rendelkeznek, akkor idővel ez meg fogja hozni az eredményt is. Aki felsorolt három tényezőből bármelyikhez hozzá tud tenni, annak ott a helye a vezetésben, aki viszont egyikhez sem, annak nincs.
Az önkormányzat ismét szerepet vállalt a debreceni labdarúgásban, reményeim szerint segítségére lehet a csapatnak abban, hogy ismét régi fényében tündököljön.

Kapcsolódó írások:

– Kósa „lokipatrióta” Lajos a forrás, a Huszti-Toldi páros a haladás – Kondást meg sem hívták

– Követelik az edzőpáros és sportigazgató eltávolítását a DVSC-től

– A Loki szurkolóinak nagy része nem kér a „tesó”-rendszerből

– „Félő, hogy ismét ki kell esni…” – Dan Lászlót kérdeztük a Lokiról