Ez az elhagyott darabka társaival együtt hevert a Békás-tó tövében, a Klinikák épületeire néző kuka mellett. A kuka egyébként fából van, tehát egészen trendi öko cucc, bár résein kihullanak az apró műanyag darabkák. Vagy ki tudja, lehet, a szél volt olyan galád és emelte ki a szemetes mélyéből. Minimális esélyt arra is látni, hogy a nagy sietségben nem sikerült csont nélkül bedobni a kukába ezt a keverő-kavaró eszközt és egye fene, a kuka mellett is jó lesz módon landolt a földön. Ha beszélni tudna egy ilyen kis kutyuló, ugyebár. Na de nem tud.

Jönnek a feltételezéseim: ha látogatóba érkeznek a Klinikákra valakik, vagy az egyetemen tanulnak a diákok, akkor egy valamilyen méretű táska lesz náluk. Ebben a táskában egy kisebb méretű pohárka elférhet. De ha az nem is, egy picike kanálnak talán sikerül helyet szorítani. Apró odafigyelés, és máris ki lehetett váltani a műanyag kutyulót. Még ha kávés, teás, kakaós is – egy ruha zsebkendőbe, szalvétába bele lehet tekerni és úgy visszatenni korábbi helyére. Be se maszatolt semmit, na ugye!

És bár a természet nem a mi, emberi nyelvünket beszéli, mégis mennyire hálás, ha válláról levesszük azt a terhet, amit egy-egy ilyen sebtibe’ eldobott műanyag eszköz lebontása tesz rá.

Egyúttal élnék azzal a javaslattal, hogy az egyetem, a Klinikák, az ottani büfék is álljanak be azok sorába, akik már kitiltották az egyszer használatos műanyagot épületeikből. Köszönjük!