Miért nem így történik mindenütt, hiszen ez a szereposztás mutatja igazán, hogy ki a fontos?! Nyilván a gyerek, nem a politikus!

A két országgyűlési képviselő kicsit meghajolva tartotta a trikolórt a nagycsoportosok képviselői – egy lány és egy fiú – elé, hogy a kicsiknek ne kelljen nyújtózkodniuk a vágáskor. Aztán ünnepi műsor következett. A képviselők – köztük már önkormányzatiak és a polgármester is – előbb helyi kötődésű népdalokat, majd egy körjátékot adtak elő az óvodásoknak. Produkciójukat nagy taps követte. Az óvodások kérték a politikusokat, hogy hajoljanak le hozzájuk, némelyiknek dicsérőleg megborzolták a haját, a húsosabbaknak belecsíptek viccesen az orcájába, az egyik képviselő néninek valamelyik óvodás még a fenekét is megpaskolta..

A műsor után az óvodások körülülték az ünnepi terítéket, asztaluk roskadozott a disznótoros lakoma fogásaitól és megannyi süteménytől. Eközben minden politikus kapott egy almát, amit gyorsan elmajszolhattak, aztán a kísérőik párba állították őket, az egymás mellett állók kaptak egy-egy fém karpercet, ami rövid lánccal volt összekötve a szomszédjuk karperecével, ez egyébként nagyon praktikus, mert így nem kóborolnak el séta közben, majd rendezetten távoztak az óvodából, ahonnan messzire elhallatszott a még sokáig ünneplő gyerekek önfeledt nótázása.