Mottó: Mindenkiben van valami, ami az egy adott helyre vonatkozó emlékekre van hangolva. Az erős érzelmek, különösen a rémület és az elkeseredés olyan lenyomatot hagy egy adott helyen, amely visszhangzik mindazokban, akik olyan balszerencsések, hogy belépnek ugyanerre a helyre. Alexandra Bracken

Rossz irányba haladunk! Nagyon rossz irányba.

Olyan lehangoló állandóan kritikát fogalmazni meg a saját országom oly nagylétszámú lakói ellenében. Már nem egyszer elgondolkodtam azon is, hogy valószínűleg bennem van a hiba. Aztán a logika, a tanulmányaimból szerzett tudás, a tapasztalataimból levont következtetések mind odavezetnek, hogy azt mondjam, a magyar nép nagyon le van butítva gondolkodókra és ösztönlényekre.

Ebben az országban nap mint nap történik valami rettentő, valami harcos, valami tolvajlásból vagy elvi különbőzőségből fakadó intrika (ilyenkor nem árt keresni a harmadik, a rejtőzködő, hangoló felet is).

Itt a foci is politika köré épül. Eszköz. Milyen dolog az már, hogy ki kell mondani: Orbán Viktor és a foci nem egy és ugyanaz! Még akkor se, ha körülajnározza a játékosokat, ha kivételezett helyzetet teremt számukra a mindennapi életben, és még akkor se, ha a világ legnagyobb stadionja is Magyarországon lesz. Akkor se! Talán még a magyar válogatott tagjai is unták már, hogy a futball helyett a homofóbia éllovasai legyenek. Lehet, hogy véletlenül volt a lábukon a szivárvány minden színében pompázó futballcipő, esetleg ellenpropaganda, de nem hiszem.

No, de mire fel hozok én most egy ilyen a témát ide Önöknek? Megpróbálok rövid és olvasható lenni, de persze nem egyszerű.

Lassan már a diplomácia legelemibb követelményeit is áthágják a magyar kormány egyes tagjai. Valahogy Európa egyik felének nagyon nem tetszik a legutóbb hozott pedofilellenes magyar törvény, amit a nagy álkereszténység leple alatt Kaleta Gábor pedofil magyar diplomata lezárt ügye után alkottak meg.

Mi a baj a törvénnyel?

A pedofilokat utálni kell, még jobban, nagyon, sőt gyűlölni is! Ez most a trendi. Egyszerű észjárású embereknek kell ennél többet mondani? Nem kell.

Tény, hogy általában senki nem szereti a pedofilokat. Ez tény. Én sem! Ez is tény. Pedig ott élnek közöttünk, rejtőzködve, mint egy vadállat, miközben, mint a példa is mutatja, magas közpozíciókat is betölthetnek. A megvetés és az utálkozás ellenére a kormány azonban képes volt és hazamenekítette a saját pedofil diplomatáját (megmentve egy igen durva börtöntől vagy beszervezéstől), és ki is védte volna őt, ha nem dagad botrány belőle. (Innen az álkeresztény álszentség számomra.)

Persze, tudom én, ha a pedofil diplomata unszimpatikus hibáját kihasználja egy másik kormány titkosszolgálata Peruban, akár még kár is érheti az országot. Oké. Megértem én, na!

Vonjunk azonban egy kis gyenge párhuzamot: egy biztonsági őrnél követelmény, hogy pszichológiai szempontból rendben legyen, és hogy ne kövessen el bizonyos típusú bűncselekményeket. Egy magasrangú diplomatát a nemzetbiztonsági szűrése közben a parafíliára pedig nem tesztelnek? Ugyan már… Persze lehet, hogy nem, mert emberi jogok meg ilyenek, ugye? Milyen álszent dolog ez! Persze, ha minden igaz, a kormányfőnket sem világították még át soha nemzetbiztonsági szempontból… Mit is mondhatnék? No, de ne ragadjunk itt le!

Nomármost, ha szigorodik a pedofília elleni törvénykezés, azt úgy általában elfogadja az ember. Jogi szempontból, az, aki tudja és érti, hogy a „jog jogot szolgáltat, és nem igazságot”, azért lenne, mit faragni a törvény magyarázatán.

A pedofil személy bármely adatának nyilvánosságra hozatala persze lehet populista népfelrázó és félrevezető duma, de erkölcsi szempontból számomra ez is elítélhető. Az rendben van, hogy elviekben nem felismerhető maga az ember (akit ha elviekben mégis felismernek, az állam tehet egy durva lincselés alanyává)?

Az rendben van, hogy tudni kell róluk minél többet, hogy ne követhessenek el szexuális bűncselekményeket a gyermekek ellen. Ezért vannak a rendőrök és az ő profilozóik.

Itt és most álljunk meg egy kicsit! Ezen cikk írója még rendőrségi ügyeletes korában egy mozdulattal hozzá tudott férni a nyilvántartott, de nem ön- és közveszélyes elmebeteg emberek listájához a működési területét érintő mélységben. El sem hiszik, hány ilyen ember él egy-egy budapesti kerületben! Azóta pedig, mióta a Lipót is bezárt…

Mindenesetre én ezt a dolgot meghagynám rendészeti hatáskörben, mert az átlagemberek hamar bedurranhatnak ám bárkire, akit nagy igyekezetükben ők maguk „neveznek” majd ki felületes látásmódjuk alapján pedofilnak! Annak az embernek jó esélye lesz egy hatalmas verésre. Lehet, hogy teljesen ártatlanul. Szóval a suszter maradjon a kaptafánál, Orbán Viktorék pedig ne hülyéskedjenek a törvény betűivel, mert az – mint már oly sokszor – rosszul is elsülhet a társadalmunkon belül.

Az szerintem is helyes, hogy szigorúbban kell őket büntetni, mint ahogy azt a volt a perui magyar nagykövettel tette a bíróság, de, és itt van némi erkölcsi aggályom – függetlenül attól, hogy mit gondolok én egy pedofilról, és mit csinálnék vele, ha az én gyermekkorú hozzátartozóm lenne az áldozata.
ad 1.) Szerintem egy vele született beteg ösztönről van szó.
ad 2.) Azt sem tudjuk, hogy betegségként vagy egy megfoghatatlan fogalommal ferdehajlamúként tekintsünk az ilyen emberre, avagy egyszerűen elég, ha kimondjuk, hogy ez tilos, ez perverz dolog, ezt nem lehet csinálni! Kérdés például, hogy börtönbe csukjuk vagy kényszergyógykezelésre küldjük? Szerintem nem mindegy. Ha kényszergondolatok gyötrik, akkor beteg, ha ösztönből cselekszik, akkor bűnelkövető. És mielőtt még azt hinnék, hogy védem a pedofil embert, én az mondom, védem a jogot, annak integritását és szerkezetét, hogy ne lehessen a jog öntörvényű és aljas!

A gondolatiságban tegyünk még egy lépést előre.

Mi a legszignifikánsabb különbség szerintem a pedofília és a szexuális másság között?
A pedofil ember, mondjuk úgy, ösztöneiből fakadóan egy olyan ember, aki gyermekekkel akar szexuális kapcsolatot létesíteni, akik tulajdonképpen védekezésre képtelen állapotban vannak ez ellen a közeledés ellen. Igen ám, de a családon belüli erőszak minden elkövetője is „csak” pedofil lenne, aki a saját gyermekére támad és erőszakot tesz rajta? Vagy mégsem az, mert őt „csak” az állati ösztönei ragadják el? Egy biztos, a jelenlegi társadalmi elvárásnak megfelelően szigorúan büntetni kell őket, mert védeni kell a gyermekkorút az ilyen veszélyektől! Miért a jelenleg? Mert az ókori Rómában nem vagyok ám benne biztos, hogy annyira büntették volna őket. Az a hír járja, hogy Ázsia egyes részein sem olyan nagy bűn a szerencsétlen gyermeket akarata ellenére szexuális célra felhasználni.
DE mi már ugye még félázsiaiak sem vagyunk, hanem európaiak, büszkék a Hellén kultúrára és Rómára? Az ókori Rómára és a pedofil keresztény papok botrányaira, nem igaz?

Csak tudnám, miért áll ki mégis a rudunk az Európai Unióból? Ja, hogy ez a törvény épp azt fedi el, óriási társadalmi vitát gerjesztve az emberek között, hogy mindenféle 7-es cikkelyes eljárások, európai néppártos kirúgások, Orbán Viktor és csapata elleni európai parlamenti politikai fintorgások jellemzik a mai időket?! Hát, igen. Félázsiai mivoltunk néha lerúgja az európai patkót magáról… (Bocsánat a shakespeare-i félréért, de lehet, hogy még megismétlem!)

De hol „tároljuk” a begyűjtött pedofil embereket? Börtönben vagy elmegyógyintézetben? Az LMBTQIA+ emberek miben mások?

No, most ne várjanak tőlem egy székfoglaló értekezést, rövid leszek.

A pedofilok esetében egy igen korlátozott beszámítási képességgel és cselekvőképességgel rendelkező gyermekkorú ember az egyik alany egy szexualitást érintő kapcsolatban, a másik oldalon pedig egy gyermekpornográf tartalmakra gerjedő szerencsétlen, aki nagy valószínűséggel nem áll meg a képnézegetésnél, és valószínűleg ki is éli rejtett vágyait, „gyermeket szerez magának erre a célra” bűnözőktől, vagy ő maga kerít hatalmába egy gyanútlan gyermekkorú személyt.
Az LMBTQIA+ kapcsolatokban pedig felnőtt személyi igazolvánnyal rendelkező, gyámság, gondnokság alatt nem álló emberek döntik el, hogy hogyan közelednek egymáshoz, milyen típusúak lesznek a hálószobatitkaik.
Van komoly különbség, nem?

ÉS akkor ebben az egyébként is nagy széllel teli ventilátorba belecsinál egy nagyot a magyar kormány, és hoz egy salátatörvényt, hogy az épelméjű magyar embernek teljesen elmenjen a kedve a jogszabályok olvasásától is. Az infostart is írt róla, felsorolta a törvény teljes szövegét. Tessék megfejteni, hisz értünk, a mi „nyugalmunkért” hozta pártunk és kormányunk. Kattintson nyugodtan rá az infostartos szövegre!

Amit én lényegesnek tartok kiemelni a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényből:

Egy pedofilellenes, törvényeket módosító törvénybe belemaszatoljuk az LMBTQIA+ emberekkel való társadalmi bánásmód új tartalmait. Az nem elég, hogy Magyarországon már kicsinálták a transzneműeket, és nem végezhető olyan egészségügyi beavatkozás, amit ők akarnak, most a Nagy Testvér megmondja azt is, hogy ki és mikor beszélhet a szexuális orientációról gyermekeknek, ki és mit „reklámozhat” és hogyan. Szerintem nemcsak az iskoláról van itt szó, hanem úgy összességben, bárhol. Tudják, az én ciszhetero mivoltomban történő olvasatomban még úgy nem is lenne baj ezzel.

Csak ismerve azt a bigottságot, ami a jelenlegi trend… No, inkább idézek:
„6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Erre az az érv, hogy ez eddig is így volt, ott a 18-as karika a filmeken, műsorokon. Mi baj? Csak a Steven Universe-t vajon megnézhetjük-e a Cartoon Network csatornáján újra?

Igen ám, de a társadalmi élet az nem egy film, csak filozófiai értelemben, kérem!

Ne ábrázold, ne beszélj róla, ne mondd el! Majd én megmondom, hogy a szülőn kívül ki teheti (mondjuk egy igen keresztény, gyermeket igen szerető pap például, aki olyan utálkozással beszél a homoszexualitásról, a biszexualitásról és a többi LMBTQIA-s dologról, hogy a gyomra felfordul a gyermeknek).

Kivéve azt a szegény gyermeket, aki érzi magában a másságot, eddig is elégszer kapott érte hetero társaitól, és akkor most egy felnőtt is hangolja a társait kvázi ellene is… Neki magának be kell fordulnia, el kell rejtenie, hogy ki ő. Otthon se értik meg, az iskolában sem. Másutt sem beszélhet róla, merthogy a „gyermekjogok”. Aztán lehet, hogy öngyilkos lesz…

Ha pedig egy 18-ik évét betöltő személy – aki meg is érti a szegény kiskölköt, nem úgy, mint otthon anyu – beszél neki a másságról, és megérteti vele, hogy ez a tulajdonság vele született, mint például a szeme színe, és senki nem akarja kihasználni, hanem döntsön majd felnőttkorban, de ne szégyellje azt, ami ő maga, mert nincs mit, akkor az már bűn.

Összefoglalva: Lehet, a cél az volt, hogy a gyermekeinket jobban védjük a szerintem beteg pedofiloktól. A gyerekeinket, akiket a (törvényt akartam írni, de inkább) az aktuális jogrend azért véd, mert a gyermek korlátozottan cselekvőképes, beszámítási képessége még nincs olyan fejlett, hogy felelős döntést tudjon hozni ezen a téren, és egy pedofilnak éppen ő a célpontja. Lehet.

Azonban a salátatörvény szépen elrugaszkodott ettől a céltól, és kereteket szabott intézményeknek, embereknek, hogy mit szabad és mit nem, ami egy másik, egyébként is sokszor kirekesztett, nagyon szenzitív emberi közösséget aláz meg a földig. Nekik kuss legyen! – tulajdonképpen ez az üzenet.

Persze egy ilyen társadalmi feszültséget generáló törvény szépen elfedi azt a tényt, hogy Magyarország diplomáciája egyre – hogy is mondjam csak – tahóbb, talán ez a jó szó rá. Kifelé tartunk az Európai Unióból. Biztos, hogy mi ezt akarjuk? Kipcsakok, kirgizek, kínai- vagy oroszbarátok, meg a jó ég tudja még mik akarunk inkább lenni? Tényleg a keleti nyitás az új út, újabb nagytestvér után kell néznünk? Biztos, hogy az a nagytestvér nem használja ki a magyarországi kistestvért végletesen?

Aztán ez a közbeszéd! Olvassák csak el, nézzék csak meg nyugodtan Varga Judit vagy Szijjártó Péter arrogáns megnyilvánulásait, amelyek nem vallanak semmiféle diplomáciai érzékre, hanem a megtámadott ember, a felháborodott vagy műfelháborodott ember erős arroganciáját tükrözik vissza. Csak két idézetet engedjenek meg nekem az igazságügyi miniszterünktől (miközben ők maguk teremtenek egy orwelli világot nekünk – szerintem):

„Rutte úr a régi gyarmatosító arrogancia hangján szólalt meg, amikor térdelésre szólította fel a magyarokat! Amíg élek minden erőmmel azért fogok harcolni, hogy magyar embernek sose kelljen térdelnie se Rutte nevű, se semmilyen más gyarmatosító előtt. Hollandia vezetője ezzel a mondatával kiírta magát a civilizált emberek köréből!” (2021. június 25.)

„Milyen érdekes, hogy éppen George Orwell születésének 118. évfordulóján kell értesülnöm arról, hogy a Politico cenzúrázta a cikkemet.
A gyermekeket és szülőket védő törvénnyel kapcsolatos nemtelen és aljas hazugságokra adtam volna tiszta és egyenes, tényeken alapuló válaszokat írásomban, de úgy látszik az igazság nincs ínyére az európai sajtónak. Sokszor láttunk már ilyet a liberális médiától… Ha nem értenek veled egyet, akkor elhallgattatnak, azaz, nem közlik a cikket. A módszer jól bejáratott: Megtámadnak, ránk zúdítják hazugságaikat, de nem hagyják, hogy az ember megvédje magát vagy cáfolja a gőzhenger vádaskodásait. Felépítenek egy gyűlölethadjáratot a sajtóban a másik fél cenzúrázásával. Ez lenne a szabad Európa? Mindeközben Magyarországon mindenki szabadon és megkülönböztetés nélkül élhet. A törvénnyel a magyar kormány a gyermekeket és a szülők jogait védelmezi az Európai Unió Alapjogi Chartájának megfelelve, azzal összhangban. Az európai újbeszél azonban a hazug arrogancia, a korlátokat nem ismerő rágalmazás nyelve. Ide jutottunk. Ha látná Orwell…” (20201. június 25.)

Most, ha azt mondanám, hogy bagoly mondja verébnek, akkor ugyanazt kapnám, mint a teljesen békés szegedi LMBT eseményen a garázda, zászlót tépkedő palival kapcsolatos véleményem miatt, hogy „menjek anyámba”, merthogy volt egy olyan véleményem, hogy a rendzavaró garázdát bilincsben kellett volna eltávolítani, és bevinni a rendőrségre?

Az nem a szabad vélemény kinyilvánítása, hogy többedmagammal odamegyek egy békés rendezvényre, és izomból kitépem a kis szivárványos zászlót valaki kezéből, és még a rendőröknek is majdhogynem „felállok”! Az nem a szabad vélemény kinyilvánítása, hogy csapatban, karba tett kézzel, röhögve megfélemlítek nálam gyengébbeket, mert odaküldtek, vagy kb. annyi eszem van, mint egy hangyának!

Hol élünk? Ki üldöz kit? Ki fed el és mit? Ki okoz rettentően erős társadalmi feszültségeket az emberek között, ki gerjeszti azt, hogy gyűlöljék egymást? Mindezt erőből, elbutított, kisnyilassá lett durva emberek közé szórva? Mik leszünk így pár év múlva? Nemzetszocialisták, akiktől félnie kell a cigányoknak, a zsidóknak, az LMBTQIA+ és bármilyen más másságot mutató embereknek, mert van az Übermensch, az emberek feletti ember és mi, a többiek? Ki a felelős ezért? Kicsoda?
Szerintem a jelenlegi magyar kormány!