Régóta foglalkoztat a debreceni bukkanók problémája, de épp ma kezdtem el rajta komolyabban gondolkozni, miután kibicikliztem a Decathlonba, és észleltem, hogy az oda vezető út nagyon rossz. Szörnyű! Mindenhol bukkanó, nincs normális kerékpárút, egyik oldalból kell sasszézni a másikba, a nagy kereszteződésekben pedig sokat kell várni. Nekem kell reggel a kávé, de rendszeresen az csesz fel, hogy milyen buták az emberek: reggel sajnos majdnem baleseteztünk egy kisfiúval, és elkezdett üvölteni velem az anyja, hogy miért nem figyelek oda, miközben a gyereke legalább 5 méter távolságban volt tőle. Nekem az emberi butaság tartja szinten a vérnyomásomat.

Azért, hogy megmutassam, milyen nekem a Főnix Csarnoktól eljutni a Csapó utca közepéig biciklivel, egyszer nagyon felpumpálom az összes kerekemet, és felrakok egy fejkamerát, merthogy szörnyű ez a rengeteg bukkanó!

Ez mind azért foglalkoztat, mert megszületett az ötlet a fejemben, hogy a Csapó utcán felfelé a Fórumig van 2 hatalmas bukkanó, ahova fából csinálnék kis peckeket, hogy biciklivel is fel lehessen rajtuk menni. De ha én azt oda teszem, akkor vagy megbírságolnak, vagy elviszik, vagy ha kifordul és kárt tesz bárkiben, még nagyobb bajba kerülök, tehát sehogy sem jó, de valamilyen megoldást mindenképpen szeretnék erre találni. Az a baj, hogy nincs annyi pénzem, hogy mindenhova rakjak, ahol bukkanó van Debrecenben.

Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat.