Kérem, bocsássa meg az olvasó, hogy nem az újévi jókívánságokkal kezdem!

A címben idézett szó megfeketedést jelent. Az alkimista szóhasználatban ez azt jelentette, hogy az anyag az átalakítás során először megfeketedik, kiég belőle, ami durva, közönséges, aztán kifehéredik, megtisztul (albedo), majd vörös lesz (rubedo), felveszi a vér, az élet színét, és ez lesz a mindent arannyá változtató, örök életet adó bölcsek köve.

Fogalmi szinten a fekete a gyász, szomorúság színe, a sötétség pedig a butaság vagy rosszindulat, de legalábbis az éjszaka szinonimája.

Debrecen városa – legalábbis építészetileg – a nigredo felé halad. A mostanában épülő lakóházak színválasztéka a szürkétől a feketéig terjedő skálán mozog. A fehér is legfeljebb törtfehér-világosszürke árnyalatban jelenhet meg. Ez a divat, amihez alkalmazkodni kell, ha valaki trendi akar lenni. Hogy a fekete (vagy majdnem fekete) ablakredőnyök, háztetők alatt az egyre forróbb nyári napokon odabent is izzik a levegő? Hát nyomatjuk a klímát ezerrel – a klímaválság, energiapazarlás amúgy is csak liberális hiszti (?).

Ha visszanézünk az előző harminc-negyven évre, hosszú úton jutottunk idáig. A rendszerváltás körüli években, a géemkák, káefték megjelenésével túlméretezett, hófehér házak épültek, sokszor teljesen felesleges, oda nem illő, barna gerendadíszekkel. Aztán jöttek a barokkos csicsák, minden, ami csak ráfér egy házra, csak jó drága legyen, immár pasztellszín falakkal. A következő korszak a csiricsáré falaké, tetőké lett – főleg vidéken és a külterületeken. Rikító, világító sárgák, pirosak, lilák, pinkek. (Amúgy a „pinkrózsaszín” nyelvileg épp olyan szamárság, mint a „baconszalonna”, hiszen a „pink” eleve rózsaszínt, a „bacon” pedig szalonnát jelent.)

Debrecen belsőbb részein – szerény véleményem szerint – ekkor, a jelent megelőző egy-két évtizedben épültek azok az épületek, amelyek tükrözik az építtetők anyagi jólétét, ugyanakkor a tervezők hozzáértését, szakmai és esztétikai igényességét is. Főleg a szentlászlófalvi városrész zártsoros házai között lehet ilyeneket látni.

Ám úgy tűnik, ennek most vége. Az épületek egyre unalmasabbak, sivárabbak, eltűntek a változatos téralakítások, ívelt formák. Nem mellesleg ezeket nevezik újabban letisztult formáknak – végtére is jogosan, hiszen a kockánál „letisztultabb”, egyenes síkokkal határolt test nem létezik. Terjed a szürkeség, az egyre sötétebb házak divatja, egyre több ilyet látni. Ez főleg a magánépítkezéseknél szembetűnő, hiszen a középületeknél a szocializmus óta tartja magát a szürke, igénytelen, és drágán fenntartható vasbeton-üveg monstrumok kora.

Talán mégis igazat szólt Papp polgármester úr, mondván, hogy a szürke szín kifejezetten illik Debrecenhez? Ha az építészet – amint mondják – megfagyott zene, akkor az építészeink most gyászindulókat komponálnak? Most, amikor hasít a gazdaság (?), szegénység már szinte nincs is (??), egyre jobban élünk (???), és úgy elhúztunk, hogy a Nyugat – mint előző polgármesterünk mondá egyszer – már csak a hátsó felünket látja?

De a divat az divat, és az embernek, főleg, ha fiatal, automatikusan az kezd tetszeni, ami a többieknek. Egészen addig, amíg újabb trend nem jön. Reméljük, ez az építészetben is így lesz.

A sötétség – legalábbis a nappalok és éjszakák arányát tekintve – csökkenni kezd. Már látható, hogy egyre nő a világos órák száma. Azt viszont csak remélni tudjuk, hogy lelki-szellemi téren is megéljük a sötétség visszaszorulását, és az albedo felé tartunk. És ezt kívánom a Debreciner minden kedves olvasójának!

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!