Életének 87. évében, szeptember 15-én hajnalban Debrecenben elhunyt Zoltai Károly, a Magyar Televízió Híradójának egykori operatőre, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyei tudósítója, temetéséről a család később intézkedik – közölte özvegye az MTI-vel.

Zoltai Károly alapította Debrecenben a dokumentációs filmstúdiót, akkor került kapcsolatba a Magyar Televízió Híradójával, amelynek 1972-től külső, majd 1974-től főállású tudósító-operatőre lett.
Zoltai Károly 1996-os nyugdíjazásáig dolgozott a TV Híradó kelet-magyarországi tudósító-operatőreként, közben két alkalommal, 1979 és 1983, illetve 1992 és 1995 között moszkvai operatőr-tudósító volt.

Nyugdíjba vonulása után a debreceni városi televízió archív tárát gondozta és a korábbi, Debrecent és környékét bemutató filmeket dolgozta fel.

Kollégája, Dunavölgyi Péter így méltatta 7 évvel ezelőtt, a 80. születésnapjára rendezett találkozón:

Zoltai Károly operatőr, tősgyökeres debreceni cívis honpolgár. Gyermekkorának helyszíne a helyi hajlítottbútor gyár volt, a Salétrom utcában, egészen 1944 májusáig, amikor egy angol-amerikai légitámadás a gyárat lebombázta. A technika iránti érdeklődését a gyár főgépészének, Sinkovits bácsinak köszönhette. Tizenhat évesen egy helyi építőipari cégnél dolgozott segédmunkásként. Közben a színház vonzásába került, előbb az Obersovszki Gyula és Túróczi György által alakított Sztanyiszlavszkij Színjátszó Stúdiónak lett a tagja, majd a debreceni kabaré színpadon játszott a Dongó Színpadon, ahol Pálffy Józseffel, Pálffy Istvánnal (Fidél), Heller Tamással, Molnár Gáborral, Molnár Évával játszott. Szendrő József direktor is felfigyelt rá, ezután a Csokonai Színházban játszott együtt Latinovits Zoltánnal, Soós Imrével is. Bár harmadik nekifutásra felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolára, mégsem iratkozott be oda, mert közben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, és inkább a filmezés érdekelte. Az indulás kicsit nehéz volt, nem volt filmes kamera a környéken. A színházat elhagyva a Talajjavító Vállalatnál dolgozott, sokat fotózott, és a vállalat vezetője az ő javaslatára vetetett egy filmkamerát. Őt bízták meg a vásárlással, így felutazott Budapestre, ahol vett egy amerikai haditudósítói gépet. Kapcsolatot keresett a helyi moziüzemi vállalattal is, majd javaslatot készített, hogy hozzanak létre egy kis stúdiót Debrecenben, a stúdiót megcsinálták, de nélküle.
Közben nagy építkezések indultak a városban, s Zoltai kamerájával dokumentálta a bontások és építkezéseket, ez a helyi vezetőknek aztán megtetszett, és megbízták 1967-ben, hogy alapítsa meg a Dokumentációs Filmstúdiót a városi könyvtár keretein belül. A 16 mm-es filmkameráját nem tudták másol javítani, karbantartani, csak a Magyar Televízióban. Így rendszeresen járt a televízióba, s eljutott az információ Matúz Józsefnéhez, a TV Híradó akkori főszerkesztőjéhez, hogy van egy tehetséges filmes fiú Debrecenben. Előbb Pallai János rádióssal közösen készített külsősként tudósításokat a Híradónak. Majd Matúzné elutazott Debrecenbe, és tett egy ajánlatot, szervezzenek a városban a Magyar Televíziónak egy tudósítói irodát. Így lett a Híradó belsős operatőre, és több mint húsz évig dolgozott együtt Tóth Károllyal, aki korábban a Nyíregyházi Rádiónál dolgozott, a Riporter kerestetikben tűnt föl. 1979-1983, majd 1992-1995 között a TV Híradó moszkvai tudósítói irodájának operatőreként dolgozott. 1996-ban vonult nyugállományba.