– Hozzávetőlegesen hány gyanús esettel találkoznak naponta és mekkora volt ez a szám, amikor az első hullám tetőzött?

– Aktuálisan napi 30-50 tünetes pácienst látunk el az erre kijelölt ambulancián, korábban ez a szám napi 150-160-ban maximalizálódott.

– Jelenleg hány százalék ebből a tényleges fertőzött?

– Nagyjából 40 százalék, aki a tünetein felül pozitív tesztet produkál.

– Úgy tudjuk, többféle eljárási módja létezik a vírus kimutatásának, Ön szerint melyik a legmegbízhatóbb és milyen százalékban? Hogyan történik a tesztelés a gyakorlatban?

– Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontját követjük, mely szerint a diagnózis felállítása, a kezelés és a járványügyi intézkedés a SARS-Cov-2 PCR vizsgálat eredményére alapozható. Garatból és az orr nyálkahártyájából vett sejtekből küldünk mintát a validált laborunkba, amelyet egy műanyag pálcikára erősített vattapálca segítségével veszünk le, és egy vírusbarát folyadékot tartalmazó kémcsőben mosunk át, amelyben kedvező, úgynevezett folyékony táptalaj van a vírus számára. Ezt a kémcsövet szállíttatjuk át a laborba, ahol a Covid-19 jelenlétét, a fertőzöttséget detektálják. Ennek a PCR tesztnek 90-95% körüli a megbízhatósága. Egyébként az első hullám elején fapálcikás mintavevőt használtunk, de ezáltal sok fals eredmény született, aztán amikor elérhetővé vált a műanyag mintavevő eszköz, akkor átváltottunk arra. A mintavételi technika helyessége nagyban hozzájárul a teszt megbízhatóságához.

– Ezek a szűrésre szolgáló eljárások térítésmentesek?

– Amennyiben ténylegesen koronavírus-gyanús tünetekkel rendelkezik a páciens, abban az esetben a szűrés ingyenes.

– Pozitív teszteredmény produkálása alkalmával szűrik a közvetlen hozzátartozókat is?

– Nem, az Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalása szerint, ha tünetmentesek, akkor nem szükséges szűrni őket, valószínűleg kapacitás sem lenne rá, viszont a két hét karantén rájuk, szoros kontaktban, egy háztartásban élőkre ugyanúgy vonatkozik.

– A hatósági karantén kettő hétben meghatározott időintervalluma elegendő az esetleges, illetve tényleges fertőzések átfutására, kiheverésére?

– Nem minden esetben, mivel több olyan betegünk is van, akiknek az ismételten levett mintájában még 3-4 hét elteltével is kimutatható a vírus, ergo a teszteredmény pozitív, de hozzátartozik, hogy még a PCR sem képes különbséget tenni élő és elhalt vírusrészecske között.

– A járvány által sújtottak körében milyen az elhalálozási arány?

– A magyar kormány hivatalos adatközlése szerint országosan 7%, a mi intézményünkön belül, az osztályon 4-5%, míg az intenzív osztályokon 8-10% hunyt el, de itt meg kell jegyeznem, hogy nálunk a legsúlyosabb betegek vannak, ezáltal a halálozási arány is várhatóan magasabb lesz az országoshoz képest.

– A köztudomás szerint a hazai halálesetek szinte kivétel nélkül a krónikus megbetegedésben szenvedőket és az időskorúakat érintik. Ezt ön is így alátámasztja?

– Abszolút.

– Lehetséges az, hogy emiatt összemosódnak a halál okai? Vagy minden esetben egyértelműen különválasztható, hogy a páciens a koronavírus vagy egyéb betegség áldozata lett?

– Igen, nagyon is lehetséges az összemosódás. A halálesetek jelentésénél, ha a beteg még PCR pozitív volt, akkor Covid-áldozatnak számított, független attól, hogy valóban az volt-e a halál valódi oka, vagy esetleg egész más betegség (pl. szívinfarktus, tumoros betegség, tüdőembólia, stb.). Két negatív teszt esetén lehetett eltekinteni attól, hogy a koronavírussal összefüggő halálként jelentsük az esetet. Mindez az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott utasítás, eljárási rend, nem a kórház határozta meg.

– Meglátása szerint mennyire általános a pánikhangulat a tünetesek, illetve a fertőzöttek körében?

– Változó, de összességében nem jellemző a pánik, nem fokozottabb az ijedelem, mint bármely más súlyosabbnak, kockázatosabbnak titulálható megbetegedés esetén.

– Mióta tevékenykedik ezen a pályán?

– Több mint tíz esztendeje.

– Ez idő alatt – akár mint egészségügyi munkatárs, akár mint szakorvos – szembesült már nagyobb kihívással, mint a koronavírus-járvány?

– Nem, bár a 2009-es H1N1 járvány hasonlóan embert próbáló volt számunka és a lakosság számára is, sajnos relatíve sok halálos áldozattal járó időszak volt.

– Mennyiben befolyásolják az idei események a munkabeosztását?

– Mondhatni merőben. A normál napi 8 órás munkarendből lett 12 órás, az ügyeletünk időtartama pedig 12-ről 24 órára emelkedett, és még ehhez képest is dupla annyi ügyeletet vállalunk, mint „békeidőben”. Március-áprilisban volt a legnagyobb hajtás, akkoriban a laborosok is 24 óráztak, májustól kezdett konszolidálódni a helyzet.

– Önre, mint itt dolgozóra, milyen kockázatot jelent a fertőzött betegek kezelése? Hogyan élik meg ezt a részét a járványnak? Volt egyébként választása, hogy esetleg áthelyeztesse magát egy úgymond nyugodtabb munkakörnyezetbe?

– A védőeszközök megfelelő használata minimálisra csökkentik a kockázatot a dolgozókra vonatkozóan. Nézze, mi erre vagyunk trenírozva. Az, hogy ki hogyan éli meg a nehezebb időszakokat, akár ezt a jelenlegit, az nagyjából egyénfüggő. Van, akit inkább az átlagon felüli empátiahányadosa hajt, van, akit a rutinja, van, akit a hivatástudata, van, akit mindezek összessége, persze mindenkiben más-más arányban munkálnak ezek az erők. Nem volt választásom sem nekem, sem másnak azzal kapcsolatban, hogy vállaljuk-e a kihívást, ám biztosíthatom afelől, hogy sem bennem, sem a kollégáimban nem merült fel egy percig sem, hogy megfutamodjunk. Azt hiszem, ezt mindnyájunk nevében kijelenthetem.

– Hogy látja, változott valamelyest az orvos-páciens kapcsolat az utóbbi időben?

– Egyértelműen pozitív változásokat tapasztalok, azt látom, hogy lényegesen kedvezőbb az egészségügyi dolgozók megítélése a lakosság részéről. Megnőtt a bizalmuk irántunk, érezhetően sokkal nagyobb a megbecsülés. Az embereknek valószínűleg fogalmuk sincs, hogy mekkora erőt merítettünk például a tapsból és a sok egyéb gesztusból, melyeket felénk tettek.

– Mit gondol, fel van készülve a magyar egészségügy a második hullámra?

– Erre nem tudok az egész országra kiterjedően kielégítő választ adni, de tömeges megbetegedés esetén a két kijelölt fővárosi kórházon felül – ami nevezetesen a Szent László Kórház és a Korányi Pulmonológiai Intézet – ki vannak jelölve és fel vannak készítve a vészhelyzetre az egyéb egészségügyi létesítmények is.

– Mit tehetünk mi, hétköznapi polgárok annak érdekében, hogy a legnagyobb valószínűséggel elkerüljük a fertőzést?

– Leginkább azt, hogy változatlanul betartjuk az óvintézkedéseket. Nem fogdossuk az arcunkat, nem nyúlunk a szánkba, nem dörzsöljük a szemünket, bárhová megyünk, otthon első dolgunk a szakszerű, alapos kézmosás legyen, használjuk a fertőtlenítőszert, zárt terekben viseljünk maszkot, tartsuk a távolságot. És ami még a felsoroltaknál is fontosabb: ha bármilyen tünetünk van, lehetőség szerint ne menjünk sehová, legalábbis nagyobb társaságokba, rendezvényekre semmiképp. Mostanában a legtöbb kezelt fertőzöttünk a tünetek megjelenését megelőzően járt valamilyen rendezvényen, esküvőn, bulin, vallási közösségben, leginkább zárt térben zajló, jelentősebb létszámú eseményen. Ha tehetjük, az elkövetkezendő időszakban kerüljük az ilyesmit, továbbá változatlanul javallott az immunerősítés, de az alapjában véve is fontos, nem csak világjárvány esetén.

– Mi az ön meglátása, indokolt volt, illetve a jövőben indokolt lehet egy újabb, hasonló mértékű országos gazdasági leállás?

– Véleményem szerint a tavaszi leállás némileg indokoltnak volt mondható, mert egy új helyzet állt elő, de nem gondolom, hogy szükségszerű lenne egy hasonló mértékű leállás, mert annak is beláthatatlan és súlyos következményei lehetnek az ország gazdasági helyzetét és sok család életét tekintve. De ezt nem tisztem megítélni, a legfontosabb, hogy a krónikus betegségben szenvedők, a légzőszervi betegek és az idősebb korosztály a saját érdekében fokozottan tartsa be az óvintézkedéseket. Félni, pánikolni nem kell, be kell tartani a szabályokat és felelősségteljesen viselkedni.

– Üzenne esetleg valamit a vírustagadóknak, karantén-szkeptikusoknak?

– Csupán szívből remélem és kívánom nekik, hogy ne fussunk össze a munkahelyemen.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!