Tudom, most majd az lesz, hogy nem jó nekem semmi se, a szar is ízetlen, meg, ha íze lenne, akkor is szar lenne. Meg az, hogy nem lehet mindent egyszerre, telhetetlen vagyok. Meg gáncsoskodok, kekeckedek. Miért nem a jót veszem észre? Nos, én általában arról írok, azt teszem szóvá, állítom pellengérre, ami valamiért nincs rendben. És nem önös érdekből teszem mindezt, hanem sokak érdekében. Utálom a sunyiságot, a simlit, a mellébeszélést, hazugságot, a hülyének nézést. Azt keresem, mibe köthetnék bele? Nem kell keresni. Ahogy a mondás tartja, a téma az utcán hever. Itt Debrecenben egyenesen bokáig járunk a témákban.

Ami most írásra késztetett, az egy újabb beváltatlan ígéret.

A Vértesi úti vasúti átjárót lezárták 2020. május 15. és augusztus 31. között. Vasútfejlesztés zajlik. Amikor augusztus 30-én arra jártam, még ez a látvány fogadott:

Amíg ott tébláboltam, arra jött egy kedves fiatalember, aki a vasútfelújításon dolgozik. Tőle megtudtam, hogy ők – egy másik cég által végzett kábelkiváltás miatt – két hetet csúsztak a saját munkájukkal. Az út helyreállítása ezután történik majd, szeptember 15-ig. Kerestem a város honlapján erre utaló információt, de nem találtam. Az viszont látszik, hogy az arra közlekedők 4 hónap után is a korábbi nyomorúságot kapják vissza 2×1 sávon.

Jó, késik két hetet(?) az átadás. Mi ez ahhoz a lassan évtizedes csúszáshoz képest, ami abban a beruházásban keletkezett, amelyre már rettenetesen nagy szükség lenne azon a helyen. Ha valaki járt már arra csúcsidőben, látta, mekkora átmenő autóforgalom van azon az úton. Ami nem mellesleg tehermentesít más, fontos utakat. És haladna is a kocsisor, ha a vasúti átkelő pirosa nem fogná meg őket minduntalan. (De ugyanebbe a körbe tartozna a Sámsoni úti vasúti átjáró is, ahol ugyanolyan áldatlan állapotok vannak, amikor feltorlódik a kocsisor. Ott sem történik semmi. A meglévő felüljárók közül pedig a Vágóhíd utcaira is régóta ráférne egy takaros bővítés, felújítás, mert csúcsidőben az is egy agyrém.)

Nos, erre már korábban született megoldás, vagyis annak a terve. Meg építési engedély. Amit bizonyára körültekintő mérnöki munka előzött meg. Az az építési engedély már lejárt. Erről 2013-ban adott hírt a Dehir (azt hiszem, őket a legnagyobb jóindulattal sem lehet kormányellenesnek nevezni).

Olyan régen van építési engedély a Vértesi úti aluljáróra, hogy az már le is járt. Ugyanez a helyzet a Hajdúszovát-4-es főút kereszteződésében építendő felüljáróval. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-nél azt mondták, várhatóan csak a következő uniós ciklusban, 2014 és 2020 között épülhet meg, a Püspökladány-Debrecen vasútvonalfejlesztés részeként. A környéken több lakó is arra vár, hogy kisajátítsák a házát, mert eladni nem lehet. (…) Erre még várni kell, a tervek szerint ugyanis a beruházás a 2014 és 2020 közötti uniós ciklusban valósulhat meg.

Csak óvatosan jegyezném meg, hogy 2020-at írunk. És még nem történt semmi. Hányszor is járt már le, hány lehetőséget hagytak már ki, hány éve packáznak a környéken lakókkal? (Közben talán már aluljáró helyett felüljáróról van szó.) Miközben persze ezeken a mulasztásokon nagyvonalúan felülemelkedik a város vezetése, a cívis bakancslista bővül ám rendesen. Mert mutatni kell, hogy ebben a városban lázas munka folyik. Hogy a lakosaiért van minden. Frászt.

A rég lejárt tervekben már nincs lehetőség, azokat már a tervezés, az előkészítés során megfejték. Így mindig kell újabb, ahonnan még gazdagodni lehet. Na, nem a többségnek, a városlakóknak, csak a „kiválasztottaknak”.

Meg egyébként is, egy Vértesi úti aluljáró, egy intermodális központ, egy Latinovits Színház, a város több utcájának járhatóvá tétele, stb. nehogy fontosabb legyen már egy stadionnál, egy „tudományos” MotoGP-nél, vagy akár egy belvárosi történelmi időutazásnál, ami a kőkorszakba repít vissza minket. Fejlesztés, aha, persze. Mondjuk, a fejlesztés is bekerült a nemzeti mellé a lejáratott, valódi jelentésüket vesztett szavak közé a szótáramban.

Értem én, hogy meg akarnak felelni odafent, hogy jöjjön számolatlanul a pénz. Csak elfogadni nem tudom. Ugyanis van egy óriási tévedés a dologban: a városvezetésnek helyben kell(ene) megfelelnie. Ám ezt rendre elfelejtik. Vagy csak nem érdekli őket. Látható, hogy a fontossági sorrendet nem a köz érdeke szabja meg, hanem az egyéni érdekek vagy a pártérdekek.

Javaslom, mielőtt az agyonreklámozott, egekig magasztalt D2030-ba nagyon belehúznának, próbálják inkább a korábban tett vállalásokat teljesíteni. Hiszen tudják, ígéret szép szó…

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Egy hónapra csak 1000 forint. Köszönjük!