Azt érzem, jó páran vannak, akik ujjonganak a híresztelés hallatán, és még lesznek is olyanok, akik minden józan ellenérzésük dacára végül ugyanúgy behódolnak majd ennek a fentről komponált örömódának, és elkezdenek hallelujázni a Loki körüli megmentős hírek miatt. Tapsikolni fognak annak, hogy a másodvonalas DVSC-t olyan, a szakmai építkezést teljesen sutba dobó módszerekkel, mondjuk ki, erőből cselekedve akarják mesterségesen megcsipkedni altájékon, hogy attól egyből visszaugorjon az NB1-be. Nem lehetne úgy, hogy csak a kis popsija alá teszi a város óvó kezét, de engedi, hogy a gyermek magától, hibáiból is tanulva küzdje fel magát ülő, majd álló tartásba? Ahogyan természetes volna.

Dzsudzsák Balázs labdarúgó lesz például az egyik megmentő? Na, ja… És a többiek, akiket vélhetően visszacsábítanak a – mondjuk így – rutinos szekcióból. Ahelyett, hogy a fiatal, helyi nevelésűekre építenének, ha már lekerültek egy szinttel. Ja, hogy pánik beindult, mert van még egy csapat, a Vasas, amelyik szintén nagy erőket mozgósítva vissza akar kerülni az élvonalba? Igen, már értem, akkor tényleg ehhez a 90-es évekbeli módihoz kell nyúlni. Mindenesetre az új, pozitívnak beállított hírek kapcsán Kósa Lajos politikusképviselő is szerez pár újabb szimpatizánst, nyilván, mint a klub sorsát szívén viselő egyén. Papp László politikuspolgármester sem marad ki a jóból, hisz mégiscsak azt a várost vezeti, amelyet most – ők néhányan legalábbis így döntöttek – a Loki mögé beállítanak. Akár akarja a nép többsége, akár nem. Közvéleménykutatást (netán nemzeti konzultációt) ugyanis még mindig nem láttam arról, hogy szeretné-e Debrecen lakosságának nagyobb része ezt az üzleti tranzakciót, amely során részben közpénzből fogják felpofozni az utóbbi években elaléló (vagy direkt elaltatott?) kisdedet. Szóval normális ez a város és vezetése, meg az ide kötődő országgyűlési képviselő? Na és a benne lakók? Mi? Ugye, mi nem süllyedünk erre a szintre, hogy ezt elfogadhatónak és példaértékűnek tartjuk?

Kezdjük a lényeggel! Szerintem a Loki sorsa továbbra sem fontos közügy. Bár ezt akarják elhitetni velünk a Kósa Lajos-féle politikusok, de ha fáj is az igazság, lássa be mindenki, hogy nem az. A Loki kiesése és majd valamikori, érdeme szerint történő visszajutása csak egy többeket érdeklő téma. Nem mondom, hogy jelentéktelen, erről szó sincs. Ám nem kiemelt közösségi ügy. Persze nem közömbös iránta senki sportszerető. Én sem. A helyén kellene kezelni! Most ugyanis nagyon nem ott kezelik, hanem érdemein felül.

Az egykor oly ismert libikókázás visszatért: ettől kellene rettegnünk?

Egy sportegyesületről van szó, amely éveken, évtizedeken át ugrált az élvonal és a másodosztály között. Amikor még DMVSC-nek is hívták, illetve – előtte és utána – ugyanúgy DVSC néven futott, mint most. Emlékszem, amikor az akkori Loki egy időben túl erős volt a második vonalhoz, de az elsőhöz meg gyenge. Ezért libikókázott a két osztály peremén. Abban az időben, a hetvenes, nyolcvanas évekről beszélünk, nem NB1-es dobogóról és aranyérmekről szólt a klub története, bár egy-egy jobb szereplés is besikerült időnként, hanem izgalmas, sokszor gyötrelmes, máskor imádott meccsekről és leginkább alsóházi rangadókról. Persze annak is megvolt a maga élvezete.

Ebből a köztes állapotból tört ki a DVSC akkor, amikor Garamvölgyi Lajos edzővel elkezdett az akkor kétségtelenül sokra hivatott generációra építve nemcsak szerethető (a korábbi gárdák közül is sok volt ilyen), de eredményes is lenni. Stílusa lett a csapatnak, több, magyar szinten kimagasló egyéni képességű srác és jó pár – őket remekül kiegészítő – zongoracipelő vált jól működő egységgé. Emellett a szurkolók és az együttes teljesen egymásra talált.

Aztán a későbbi edzők (megjegyzem: ez az időszak is Szima Gábor tulajdonoshoz köthető, nemcsak a mostani kiesés), például Herczeg András, de akár Szentes Lázár és mások is magyar élcsapatot vezethettek hosszú éveken keresztül. Egy-egy megingás persze akadt, sőt emlékszünk a BKV Előre visszalépésére, s a Loki zöld asztalos bennmaradására 2001-ből, de egészében véve nem volt kérdés, hogy a DVSC onnantól, hogy Sándor Tamásékkal elkezdődött egy új korszak, nem a kiesés ellen harcol, hanem a minél jobb szereplésért, titulusokért, nemzetközi megmérettetésért.

Ebből a kegyelmi állapotból esett ki most a DVSC. Van ilyen? Van. Sorolhatnám a patinás német klubokat, amelyek egykor magasan tündököltek, de amikor akár szakmailag, akár gazdaságilag nem ugrották meg a szintet, kivetette magából a Bundesliga – hogy egy részük utána visszaverekedje magát a legjobbak közé, mások pedig eltűnjenek a süllyesztőben.

Mások gondolatát töltik az arra alkalmas fejekbe

Persze a DVSC kiesése zavaró, hiszen 27 év óta az első osztályban szerepelt. Nyilván nem örülnek neki a helyi szimpatizánsok, én sem örülök neki. Ám továbbra is józanságot kérve mondom: még mindig nem ez a legfontosabb, sőt a kicsit is fontos problémák egyike ebben a városban vagy a megyében. Bármennyire is lovagolják meg egyesek ezt a focitémát, s kreálnak belőle szerintük evidens városi közügyet, ez nem az.

Aki azt híreszteli, hogy a DVSC élvonalba visszajuttatása oly jelentőségű, amiért minden debreceninek össze kell fogni, s ezért súlyos százmillió forintokat kell kifizetnünk a közösből, az hazudik. Mert nem kell. Csak valakik, akik remekül érzik, hol és hogyan lehet a populista politizálást még magasabb szintre vinni, ezt tömik azoknak a fejébe, akikébe bele lehet tölteni mások gondolatát. Mert vagy nincsenek sajátjaik, vagy félnek azokat a saját gondolatokat előcsalogatni odabentről.

Dzsudzsák Balázs szobrát már talán tervezteti is a debreceni városvezetés

Nem tudok elmenni amellett sem szó nélkül, hogy vélhetően mi lesz a kommunikációja majd az egykori – és ha igaznak bizonyulnak a híresztelések, akkor ismét – debreceni kedvenc hazajövetelének. Dzsudzsák Balázs egy kiváló focista volt, igen nagy tehetséggel, jó fizikummal, robbanékonyságát jól kamatoztatta, akárcsak remek rúgótechnikáját és azt, hogy jól látott a pályán. Régebben… Jó ideje azonban már mindennek legfeljebb a nyomait láthatjuk. Bár a tehetség nem vész el, s tény, megcsillantja nagy tudását időnként, de ez sok tízmilliós értéket képviselne? Nem hiszem. Alapból semmi bajom vele, egykor kíváncsian vártam a híreket arról, milyen újabb remek meccse van Dzsudzsáknak a holland PSV-ben, s örültem, ha láttam, mennyire jól focizik – ahogyan itthon is, az első lokista korszakában. Aztán ez elveszett… Körülbelül akkor, amikortól… Szóval amikor valaki eladja magát a Money FC-nek, s ott túl sok időt húz le, nemigazán jönnek vissza már úgy a korábbi kvalitások és a régi rajongás sem iránta. Ez, akár tetszik neki vagy az őt éltetőknek, akár nem, így van.

Mondjuk ki: az arab élvonalból neki csakis anyagilag fájó visszatérni ide, szakmailag nem nagy visszalépés a honi NB2. A harmincon túli Dzsudzsák a „nemzeti B-ben” nem fog sokkal alacsonyabb színvonalú mezőnyben labdát kergetni, mint a Közel-Keleten tette.

Szóval, ha Balázs hazatér, lelki szemeim előtt már ott lebeg, ahogyan közlik majd, ő mekkora áldozatot vállalt ezzel. Hiszen olvasom is! Az a havi 8-10 millió, amennyit állítólag az új Loki vezetősége kiköhöghet esetleg neki havi járandóságként, egy itteni fizetéshez képest jókora, de az ő eddigi bevételeinek csak a töredéke – ha hihetünk a csillagászati összegeket taglaló írásoknak. Ám lokálpatriótaságból megteszi Dzsudzsák, hogy egy hétköznapi melós 6-8 éves fizetését havonta felvéve „nyomorog” majd a szeretett Lokijáért.

Ja, de azért mégsem! Mert azt is írják itt-ott, hogy majd lehet, beveszik a DVSC hasznából részesedők közé. Idézem az egyik országos, riposztokat irkáló bulvárlapot: „ezzel kompenzálva a kevesebb fizetést”.

A szentté avatással se késlekedjenek sokat!

Ez most komoly? Értem én, hogy ő is pénzből él, valamint, ha megszokott egy színvonalat, nem akar a töredékéért játszani. Ám azt is tudom, ha az egyszeri ember ezt elolvassa, vélhetően pök egyet oldalra, s megjegyzi: „Azt a betyár mindenit neki, elmentek ti sovány koca vágtában a sunyiba!” És még inkább utálni fogja azt, amit ma Magyarországon és ezen belül most épp Debrecenben labdarúgás néven eladnak, beadnak az embereknek. S talán neki lesz igaza. Halkan jegyzem meg, szerintem ezzel (ha tényleg így lesz) vélhetően többet segítünk mi Balázsnak, akinek jelenleg tudtommal nincs már arab csapata sem, mint segíthet ő a Lokinak, az itt élőknek meg főleg. Most akkor kinek jó ez a nagy hazatérés igazából? Nekünk vagy neki? S ki vállal áldozatot ezzel? Mi vagy ő?

Olybá tűnik, ez az egész nem a debreceniekért s nem a debreceniekről szól. Ez szerintem egy szimpla politikai lépés, illetve néhányak helyzetbe hozása. A jelenlegi városvezetés a debreceniek pénzéből „megmenti” azt a csapatot, amely iránt a debreceniek jelentősebb része nem is érdeklődik. Emellett munkát ad néhány jóemberének. Már, ha így lesz…
Jól kitalálták, s jól elénk tálalták, szó se róla! Aki akarja, egye meg!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!