A Fradi-Loki párharc az első a magyar NB1 május végi folytatásában. Új szabályokkal. Na, nem a futballt reformálták meg a közelmúltban, de a rendezési metódust a koronavírus átírta. Nem részletezem, akit érdekel, nagyjából tudja (vagy megnézheti itt).

A már elindult német bajnokságban a Mönchengladbach – fehérorosz ötletet átvéve – papírmasé drukkerek ezreit (!) készül bevetni majd az első hazai meccsén, míg idehaza, úgy hírlik, lesz, ahol felvételről hallatszik majd a meccsszurkolás. Hogy ez milyen lehet? Ha valóban realisztikusak akarnak lenni, valami ilyet képzelek el.

Kezdésnek némi görögtűz és MLSZ-szidás – magnóból

„Szép délutánt kívánok minden kedves nézőnek! A Ferencváros és a DVSC összecsapásával indítjuk a honi focidömpinget. Ismét magyar élvonalbeli labdagurítgatást láthatunk a királyi tévé sportcsatornája jóvoltából, az otthoni kényelmes karosszékben vagy valamelyik kocsma teraszán ülve. Mennyire vártuk már! A technikusnak köszönhetően a lelátóról ide hallucinált hangos fújolás kíséretében vonul be a gyepre a debreceni gárda, a zöld sasok régi nagy riválisa. Ki keresztet vet, mielőtt rálép a pályára, ki csak feszélyezetten mosolyogva integet (int be) az üres, mégis a hangszórók által zajosan ellenséges lelátónak.

Majd érkeznek a hazai kedvencek. A keverőpultnál ügyködő szakember átvált a ’Tapsvihar’ címkéjű felvételre, amit még valamelyik emlékezetes 1995-ös Bajnokok Ligája-meccs idején rögzíthettek a Fradinál, mondjuk, amikor a Grasshoppers ellen itthon 3-3-at játszottak Lisztesék. Jó lesz az most is. Legalább hangban..

Rövidesen sípszó, útjára indul a labda. A vendég debreceniek a tabellán lévő 7 helynyi és 23 pontnyi hátrányuk dacára sincsenek megszeppenve. Ha más nem, legalább a meccs elejét meg akarják hajtani, lesz, ami lesz.”

Egyre változatosabb szurkolás a fő attrakció

A labda főleg a középpályán pattog – megszokhattuk. A kapusok vannak a legnagyobb biztonságban, sem a játékszer, sem élő ember nincs se másfél, se 10 méteres közelségükben. Így ők nemigen fognak semmiféle fertőzést elkapni. Persze hogy is kapnának, a meccsek előtt 2 nappal készült negatív koronás vírustesztet kell felmutatnia minden résztvevőnek – a többi kórság meg amúgy is kit érdekel. Ellenben a mezőnyben bőven van testi érintkezés, rúgás, karolás, mászás, egymásra lihegés. Még szerencse, hogy bizonyos Luis Suarez nem játszik, az Uruguay-i csatár vélhetően harapna is. A hangfalakból azért az idény eleji színvonal ellenére bőszen zúg a ’Hajrá, Fradi!’, meg a hozzá dukáló ütemes taps.

A vendégek jelen nem lévő B-közepét is megszólaltathatnák a stúdióból a sportszerűség jegyében (valami régi, Oláh Gábor utcai üdvrivalgást, mondjuk, a Hajduk Split elleni 3-0 alkalmával), ám ilyet az Üllői úton nem várhatunk, vagyis a Loki valóban idegen pályán küzd a pontszerzésért. S ne feledjük, a DVSC számára jól induló, majd azóta nehézkessé váló idény során most már inkább a kiesőzóna felé kell tekintgetnie Varga Kevinéknek, mint a jobb helyek irányába. Vagyis kéne nekik a pont – ahogyan az aranyra hajtó, s a Fehérvárral versengő FTC-nek is.

A kevés helyzetet és inkább harcos próbálkozást hozó találkozón a hangmester teljesítménye egyre figyelemreméltóbb. Újabb hangsávot kever fel amolyan ébresztő gyanánt: s máris némi görögtűz és petárda ropogása ébreszti fel az ásító szertárost. Na, meg egy harsány ’Lila majmok!’ rigmus harsan az égbe – szintén gépből kicsiholva. Nem meglepő fordulat ez. Bár az Újpestnek semmi köze ehhez a derbihez, szokássá vált, hogy egy csak gondolataikban megjelenő ellenségképet szid a közönség egy része módszeresen, ha épp olyanja van. Persze, igaz ez másokra, így a DVSC fanatikusaira is, náluk a tirpákozásnak van hagyománya vagy éppen az ’..ide a sálat, csabai állat’ típusú versikéknek, akkor is, ha nem ők az aktuális ellenfelek, de a publikumra rájön a megmondókázás.

Végre igazi meccshangulat!

No, de nem baj, legalább eljött a meccsellenőr ideje is! Hónapok óta nem tehetett szóvá semmit, így most rögtön az első majmozásnál már ugrik, s jelzi, mondja be a szpíker, ezt most azonnal tessék is befejezni.. Majd eszébe jut, hogy a virtuális drukkereket nehéz lesz lecsendesíteni, így ujjával megfenyegeti a technikust, aki visszakacsint, s elindítja a ’Kérem a szurkolókat a sportszerű buzdítás betartására!’ sablonszöveget. Ugyanakkor szinte rögtön ezután berakja a bíróanyázós és ’Buzi-MLSZ!’-es hanganyagot is, hiszen ő jó munkásember, tudja, ilyenkor ez következik. A revizor újra hadonászik, immár mérgesebben, a technikus még inkább bólogat, majd visszavált a sztenderd ’Bajnokságot nyer a Fradi, gólkirályunk lesz Wukovics Laci!’ örökzöldre – más kérdés, hogy ő se rúgja már a bőrt régóta..

A félidőben megelégedetten baktatnak le a csapatok, szigorú útvonalon, mindentől elzárva, be egyenesen az öltözőbe. A DVSC-sek örülnek, mert nem kaptak még gólt a bajnokaspiráns otthonában, de a fradisták sem szomorúak, mert bíznak a jobb folytatásban. A szünetben az odaképzelt szurkolók sörért elinduló morajlását hallják a tévé előtt ülők a hangfalakból, valamint Orbán Viktor hazafias intelmeit, aki az ismét zajló focibajnokság testet és lelket gyógyító hatásait is beleszövi láthatatlan hallgatóságának (meg a tévénézőknek).

A folytatásban a szokásoshoz képest több cserelehetőséget kihasználva a már mostanra elfáradtak helyére új titánok érkeznek, a találkozó pedig újabb lendületet kap. Cikáznak a szélen vezetett támadások mindkét oldalon, ami folytán a technikus fokozatosan erősödő, gólt szagoló hangorkánt idéző zajokat játszik le. Ami a végén mindig elhalkul, s csalódott morajlásba fúl. Még mindig nulla áll a nulla mellett az eredményesség kijelzőjén.

A lelátón lévő szellemszurkolók torkából feltör a ’Mindent bele!’, ami azért jó, mert mindkét együttes tagjai magukra vehetik. Viszont a drukkerek a tévé előtt bóbiskolva vagy épp izgulva gólt akarnak látni. Meghosszabbított kezük a technikus (ő ma az isten), aki tolmácsolja akaratukat a pályán lévők felé: ’Kurva gyenge! Ébresztő!’. Persze a szurkoló egyből megbocsátana, csak egy kis öröme legyen. Ám ezen a napon a srácok nem bírnak egymással. Akarnak, mennek, de a találat elmarad.

A hajrában még egy kis indokolatlan keménykedés történik a füvön – enélkül csak nem foci a foci -, amire a technikus kolléga rögtön reagál, és a füttyszó meg valami ordibálás kavalkádja máris zúg a hangfalakból. Szó se róla, tán ő készült fel a legjobban erre a mérkőzésre. A bíró is dob pár sárgát – bár nem kell pisilnie -, hadd élvezkedjen ő is. A kapusok szintén húzzák egy cseppet az időt a kirúgásoknál. Aztán a spori lefúj mindent, irány a jól megérdemelt zuhany. A trénerek a kamera előtt elmondják, hogy nehéz meccs volt nézők nélkül, de a játékosok megtettek mindent, így gratulálnak a srácoknak, hiszen elsőre nem volt ez olyan rossz. A hangszórókon keresztül meg némi fütty mellett egy percen át ’Szép volt, fiúk!’-ot ad le a kritikus lelkületű, de azért lelkes, fociszerető technikai szakember.

A meccs utóéleteként aztán a Magyar Labdarúgó Szövetség pár nap vizsgálódás és a hangfelvételek sokszori meghallgatása után úgy dönt: 2 millió forintra megbünteti a Fradit a szurkolók rasszista bekiabálásai miatt. A klub fellebbezést nyújt be, méltányosságot kér a szövetségtől. A szurkoló megiszik még egy korsó sört. Otthon. S a tévé előtt szidja az MLSZ-t. Ismét foci van.