Ülök az asztalnál, dolgozom. Itthon. Megtehetem, hisz a munkám megengedi. Így egyeztetek, meetingelek, konzultálok, tervezek, írok, prezentálok, kiértékelek, beszámolok, naplózok. És persze aztán így szórakozok is, nézek filmet, sörözök, hallgatok és nézek előadást.
Vajon az áldozatok között számon fogják őt tartani? – Panelhangok #09
Ülök az asztalnál, dolgozom. Kopognak, sőt dörömbölnek az ajtón, olyan erővel, hogy azt hiszem, mindjárt be is szakad. Mire megindulok, három újabb dübbenés rázza meg a lakás túloldalán lévő ablakokat is. Kinyitom az ajtót, két rendőrt látok. Bár a maszk az arcuk nagy részét eltakarja, a szemükből és a homlokuk ráncaiban gyöngyöző izzadságcseppekből kilátszik, hogy fiatalok, idegesek és feszültek.
Koppányi Szabolcs
Az egyik kapkodva kopog a többi ajtón, indul vissza szaladni az előző emeletre, és engem is igyekszik kikérdezni:
– Hogy hívják? Itt lakik? A szomszéd itthon van? A másikban laknak? Te hová mész? – veti oda a társának, aki mintha a bal lábával fölfelé, a jobbal meg lefelé próbálna lépcsőzni, miközben rádiózik.
Az első rendőr megrázza magát, megnyugszik:
– Ismeri? – és közben felém tartja a telefonját. A nő szeme csukva, a szája nyitva. A feje mögött felismerem az épület előtt lévő kőkockák mintázatát.
Később megtudom, hogy a férjének visszamondták a megrendeléseit, persze a járvány miatt. Azon aggódott. Nyilván nem ennyi a teljes történet, ahogy most sem, korábban sem kapott segítséget és figyelmet.
Ülök az asztalnál, gondolkodom. Reggel láttam, hogy a megyében eggyel több a betegek száma. Vajon az áldozatok között számon fogják majd tartani, vagy csak mi itt a házban, akik tudják, melyik kockára érkezett?
Éjjel-nappal hívható segélyszámok: 116-123, 06-80-810600 – a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok szövetsége.
A Panelhangok további részei itt olvashatók.
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!
