Derűs cikket sikerült kanyarítanom a Nagyerdőről a legutóbb. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy csak a parkerdőnek nevezett részéről írtam, holott a Nagyerdő a Pallagi út két oldalán is folytatódik, egészen Pallagig.

A legutóbbi egészségügyi sétám a Nagyerdei Stadiontól kifelé, a szociális otthon és a Hadházi út közötti területen vezetett. Az erdő tele futókkal, biciklizőkkel, a levegő friss, öröm egy-két órácskát itt tölteni. Akkora a nyüzsgés, hogy a vaddisznók is jobbnak látják valahol távolabb tanyázni. Az erdő viszont inkább az enyészet képét mutatja errefelé. Az egykori kemping területe körbekerítve, gondozatlanul árválkodik. Valamikor az a hír járta, hogy a tulajdonos sportszállót fog építeni ide a stadion közönségének. Aztán nyilván rájött, hogy az üres, meccsek alatt is tíz, maximum húsz százalékosan kihasznált stadion mellé kár lenne egy szintén üres szállodát felhúzni, hát így maradt, parlagon.

Valamikor egy erdei tornapálya is volt itt valahol. Némi vasállványzat maradt is még belőle, ezt éppen egy testépítő csoport használja. A súlyzókat magukkal hozták, az ott lévő csövekhez TRX hevedereket rögzítenek nagyon ötletesen. A „szocotthon” mögötti dombon is pezseg az élet, a bringások hatalmasakat ugratnak, zúgnak lefelé.

A kirándulók, sétálgatók kényelmét szolgáló, rönkfából készült padok, asztalok – még az „átkos” szocializmus maradványai – elkorhadva, szétverve, az esőbeállók rogyadoznak, legfeljebb egy-egy hajléktalan húzhatja meg magát bennük. Az erdészek, favágók is furcsán működnek errefelé. Látni frissen kivágott egészséges fa csonkját, hatalmas, kiszáradt tölgyek pedig, akkora odúval, hogy egy felnőtt férfi elférne bennük, várják a sorsukat, hogy egy szélroham a már földön fekvő társaik mellé küldje őket. Reméljük olyankor, amikor senki sincs a közelükben.

Nem kellene egy kicsit több gondot fordítani erre a területre is?