Tiszta karácsony! Nemcsak azért, mert most a fővárosi polgármestert ekézik a kormányoldal hívei a budapesti idősotthon tömeges megfertőződése kapcsán – persze a valóságot és a felelősséget úgy hajlítva, ahogyan jól esik nekik. Hanem mert december végén éreztem hasonlóan magam, amikor a közösségi médiában a posztokat nézegettem. Kinek milyen karácsonyfája van, hogyan díszítette fel az ünnepi asztalt, egy nagy boldog mosoly az egész család.. A téma ugyanaz minden évben akkortájt. Ismeritek. Szóval kirakatbemutató arról, hogy nagyon jó éppen akkor a posztolóknak, illetve ők mire büszkék otthon, szeretteik körében. Mit ettek vagy fognak enni a tele habzsi-dőzsiből, milyen a szobafenyőjük dizájnja, és effélék.

Most is mutogatunk. Maszkverseny zajlik a neten, kinek milyenre futja, mit tudott beszerezni. Vagy milyent nem. Aztán ki hol látott drágábban húsfélét a boltban, vagy fertőtlenítőszert, netán krumpli kilóját. Ki hova megy vagy nem megy. Ez otthon marad, amaz azért se. Mindenki egy kicsit webceleb lett újra, hiszen megmutatjuk egy szeletét életünknek. Lehet vele büszkélkedni vagy éppen sajnálkozást kiváltani másokból magunk iránt. Kinek mi a célja. Áruljuk magunkat, kitesszük, amink van, s méricskéljük, kinek nagyobb.

Közben meg, akárcsak karácsonykor, amikor sokaknak vagy nem volt miből fát vennie vagy nem is akart, úgy most is akadnak rengetegen, akik örülnek a szappannak is, nemhogy profibb felszerelésekre tegyenek szert, s azt pakolgassák a netre. Már ha hozzájutnának egyáltalán. Ám tudom, hogy sokan közülük is böngészik a világhálót, kuksizzák a közösségi médiát, nézik mások tobzódását. Meg aztán olvassák, hogy milliók és milliárdok vándorolnak át magánzsebekbe – továbbra is. Nyelnek egyet. Nekik a kisebb problémájuk is jóval nagyobb. Rezisztensek már a nagypolitikára – hát még a kicsire.

Nehéz őket megszólítani azzal, hogy Orbán Viktor vagy valamelyik oldalágija sokadik visszás fotóját vagy mondatát közli a média. Az sem igazán hatja meg ezeket az embereket, ha kiderül, hogy igazából a gyógyító kórházak egy részéből hamvasztó oltárokat kreálnak a járvány elleni erőfeszítéseket totálisan túlreagáló, a főnöknek való megfelelési kényszerben eszetlenül kapkodó fő-főtisztek. Őket az érdekelné inkább, hogy mégis, ha már minden jó helyen pecsenyét sütögető honfitársa megtömte magát, nekik is marad-e valami. S várják, ha véget ér a COVID-19 nevű világprobléma, ismét szó esik-e róluk, akiknek a koronavírus nélkül is rossz az életük – így meg pláne.

Kényszerpályán mozgunk hosszú hetek óta. Egy fricska az orrunkra a természettől lefagyasztotta nemcsak a valós életünket, de gondolkodásunkat is. Jó volna, ha ez utóbbi legalább kezdene visszatérni a normális kerékvágásba! Vegyük észre, mi fontos és mi nem, és azt is, mi zajlik a járványhelyzet miatt eltakart színfalak mögött!