A VILÁGGÁ MENTEM sorozatunk korábbi szereplőit most arról kérdezzük, hogyan vannak, miként élik meg a vírusválságot, mit üzennek haza. Most Urszuly Lívia válaszai következnek.

Hogy vagy?

Még jól, dolgozom, nem minden vendéglátó egységben állt le a munka.

Hogyan éled meg ez a vírushelyzetet?

Az otthon töltött szabadság után visszatérve csak kapkodtam a fejem. Egyre több általam várva várt koncertet mondtak le, egyre több kisboltot zárattak be, végül maradtak a nagyobb üzletláncok. Sorra jelennek meg a hírek, hogy a kisebb cégek, koncerthelyek, szórakozóhelyek nem tudják magukat fenntartani, hiszen a naptár tele a fellépőkkel, a raktár áruval, de a bérleti díj és az alkalmazottak nem maradhatnak kifizetetlen. Fogalmam sincs, hogyan lehetne még többet tenni, azon kívül, hogy a közösségi medián keresztül vagy anyagilag támogatom őket. Szomorú és csalódott vagyok, hiszen a nyarat teljesen máshogy terveztem, barátokkal, később a családdal.

Mit tapasztalsz, a német emberek hogyan állnak ehhez a rendkívüli helyzethez?

A barátok és családtagok elmondása szerint hasonlóan, mint otthon. Van, aki a világ végére készül, és mindent felvásárol. Van, aki higgadtan kezeli. Azoknak a legnehezebb, akik még dolgoznak és egyedül nevelik gyermekeiket. De azoknak is, akik a jelenlegi helyzet miatt nem dolgozhatnak.

A körülötted lévő emberek hogyan élik meg ezt a válságot?

Nehezen. Frusztráltak, mert nem tudni, meddig tart és mi lesz. Ettől függetlenül próbálja mindenki kihozni a legjobbat a helyzetből, ha lehet ezt mondani.

Milyen szervezet(ek)et támogatsz akár anyagilag is?

Főleg zenekarokat és művészeket, akik a tehetségükből és a munkájukból élnek. Helyi boltokat, koncerthelyeket, amik bezárni kényszerültek.

Mit üzensz haza az otthoniaknak?

Tartsunk össze, segítsünk, máshogy nem működik, legyen az bárki. És mindenkinek a figyelmébe ajánlom hétköznap esténként 21 órától Simon Márton (@glicsartzsir) élő felolvasását. Ő egy fantasztikus és tehetséges kortárs költő.