Nemrégiben Stuxi 3 és fél évesen eltávozott közülünk. Utolsó estéjén még feljött, és szokásától eltérően már nem bújt el a kókuszdiójába, mint ahogy addig esténként mindig tette. Gondolhattuk volna, hogy baj van. Talán búcsúzott… Reggel munkába indulás előtt lettem arra figyelmes, hogy már nem mozog többé.

Sokat gondolkodtam azon, hogy új lakót hozzak a helyére, az irodában volt is egy kabalahalunk, ami éppen el volt anyátlanodva, mindenkié volt és senkié, így azt gondoltam érdemes lenne őt beköltöztetni az otthoni akváriumunkba. Hosszú vívódás után azonban egyszerűen nem éreztem késznek magam arra, hogy új jövevény kerüljön Stuxi megüresedett otthonába, amellett döntöttem tehát, hogy elajándékozom az akváriumot, és egyelőre nem tartok másik halat…

Március 27-én azonban jött az új rendelet, mely szerint 28-ától korlátozzák a kinti mozgásunkat. A mi munkahelyünkön egész nap fejetlenség volt, délután kaptuk meg az infót, hogy akkor hétfőtől mindenki otthonról dolgozik… Az ott lévő kabalahal – aki még anno az Optimus nevet kapta – azonban nem volt felkészülve a rendeletre, mely az ő esetében azzal a következménnyel jár, hogy két hétig nemcsak a magányt kellene elviselnie, hanem az étkeztetés hiányát is, amit valószínűleg nem élné túl. Ismerősöm épp ezen a napon írt, hogy jönne az akváriumért – azt válaszoltam neki, hogy ne tegye, ugyanis mostantól Optimus is otthonról dolgozik. Elhoztam.

Különös a sors, hogy ezidáig nem nyúltam Stuxi volt helyéhez, csak kitakarítottam, magától az akváriumtól azonban nem tudtam megválni. A szűrő ment, a vizet cseréltem, a növény és bujkáló ugyanúgy benne maradt, mintha még mindig lakna benne valaki… Noha el akartam ajándékozni, a vizet mégsem engedtem le belőle soha… Különös, hogy épp azon a napon jelezte az ismerősöm, hogy jönne az akváriumért – ha pár nappal korábban szól, már nem lett volna hova költöztetni az új halat. Talán én is éreztem, hogy így lesz. Talán valaki vigyáz fentről erre a halra. Nem tudom, csak annyit tudok, hogy sokunk életén változtatni fog ez a helyzet, hogy milyen irányba, az később derül ki, addig is figyeljünk egymásra…