Mottó: Gyalogolok és gyalogolok, és ha a segítség nem talál rám, akkor majd én fogom megtalálni a segítséget. Marina Chapman

Előre bocsájtom, hogy amiket most itt papírra vetek, azok az én véleményeim és az érzéseim. Azt is előre bocsájtom, hogy oly nagyokat nem szoktam tévedni.

Világjárvány van. Írtam már róla egy párszor itt és néha bizony vátesznek érzem magam. (Mosolyjel.) Fáj a fejem, be van dagadva a mandulám, nagyokat szipogok, könnyezik a szemem, köhögök, mint egy szamár, és közben olvasgatok a közösségi médiában.

Figyelek egy embert, akit nem is olyan régen választottak meg az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnökévé. Az előzményekről jót vagy semmit. Minden olyan kicsiben, mint nagyban. Ment a business és a titkos egyezség ezerrel a romák között is, hogy melyik szervezet legyen a meghatározó, ki adja az elnököt. Ő lett. Az ORÖ pedig nyitottabb lett. Mentek a válogatott cigánylegények lobbizni jó sokan. Ki azért, hogy valamilyen módon honorálják a hűségét, a munkáját, ki pedig azért, hogy kiguberáljon magának valamiféle posztot, pozíciót, megmutassa, hogy ő milyen értelmes. Érdekes, hogy igen sok civil is megjárta azóta a Dohány utcai Canossát. (És gondolom, hogy kértek, követeltek, könyörögtek, ajánlottak fűt, fát és virágot). Az elnök hallgatott, nyugodt maradt, hagyta a madarakat repkedni maga körül. Szerintem erre rá fog fizetni, de legyen ez az ő dolga.

Március 11-én egy ország döbbent rá, hogy itt egy olyan társadalmi helyzet van alakulóban, amire még nem volt példa. Beköszöntött a félelem. A vírus, ami nem válogat, egyelőre ellenszer nélkül cikázik az országban. Az emberek egyből éhesebbek lettek és védőeszközökért rohantak a boltokba, gyógyszertárakba. Már, akik tehették. Sokan nem tehették.

Elnökünk – szerintem – tisztában volt vele, hogy a jog- és hatásköre jelen helyzetben nagyjából annyi a képviseltjei védelmére, ellátására, mint mackó sajtban a brummogás. Bizony, a nemzetiségi törvény tulajdonképpen kb. taps, tánc, fütty, csekélyke kultúra, néhány nemzetiségi intézmény fenntartása, közösségi érdekvédelem az atrocitásokkal szemben, és mellette valami rettenetes káosz a képviselők megválasztásának procedúrájától kezdve a működésen keresztül egészen az új választás kiírásáig.

Tudták, hogy az országos, a területi és helyi roma önkormányzatok között nincs semmiféle hierarchia? Tudták, hogy a törvényességi felügyelet is helyeként más és másképp van kialakítva? Tudták, hogy a roma képviselőket jónéhány helyzetben hülyének nézik, és úgy bánnak velük, mint egy gyerekkel? Kíváncsi lennék arra, hogy milyen szervezeti működési szabályok, pénzkezelési szabályzatok léteznek, és egyáltalán van-e valamiféle akarat a nagyönkormányzatokkal való együttműködés területén valamiféle jogi minimumra, egységesítésre országszerte úgy, hogy közben igen komoly jogi háttere is lenne ezeknek a „nemzetiségi” és a „nagyönkormányzati” együttműködési megállapodásoknak. De ki vesz komolyan egy roma képviselőt?

Aztán jött a nyomás (véleményem szerint a civilek csinálták). Mintha hallanám: hátrányos helyzet, adomány, túlélés, adjál-adjál, mert én hátrányos helyzetű vagyok, mi lesz itt, Orbán Viktor nem segít! Eredj, Agócs! Csinálj valamit! És csinált.

Írtak egy gyengécske levelet az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz, aminek az lett volna a lényege, hogy ebben a rendkívüli helyzetben lehessen a költségvetésből átcsoportosítani a hátrányos helyzetben lévő romáknak élelmiszer- és tisztitószeradományra. Elég logikus volt a tekintetben, hogy a megszokott gyermek- és romanapok galaxisnyi távolságba kerültek, mert a főszabály ma az, hogy „maradj otthon”. Először hajlott rá a támogatáskezelő. Szegény elnökünk örömmel közölte a jó hírt, hogy ötezer forint kajára, háromezer tisztítószerre per fő, megvan az engedély! Persze nem gondolkodott, hogy micsoda horribile pénz ez, és a helyi roma nemzetiségi önkormányzatoknak ennyi nincs is. Gondoljuk el: Tiszavasváriban kb. négyezer roma él, csekély 32 millió lett volna az akció. Szóval nevetséges egy ötlet volt, amit aztán a nagy Emberi Erőforrás Támogatáskezelő vissza is vont, mert hogy törvényellenes volt ilyet még kitalálni is. Rettenet. Néhol az erőkhöz mérten már osztották a csomagot… törvénysértők lettek. Most főhet a fejük, hogy miként oldják meg a dolgot. Van egy-két elképzelésem, de az nem publikus. Szegény elnökünk presztízse romokban hevert. A lemondását követelték.

Közben beindult a civil invázió, hol ösztönösen, hol tudatosan. Mindenki segíteni akar. Vannak, akik minden szegénynek, vannak, akik célzottan. Szerintem vannak, akik jó szándékkal, és vannak, akik érdekből. Az egyik ilyen madárka kikezdett engem is a nagy igyekezetében, de a Holdat se érdekli, ha a kutyák megugatják, én se sokat foglalkozom a fickóval, akit szerintem „építenek” a háttérből, vagy ő az „előretolt helyőrség” Agócs megbuktatásában. A választások előtt ő volt a „jelölt”, aki ügyefogyottnak látszó monológjaiban rendkívüli módon befolyásolta a választások kimenetelét. Sok-sok roma képviselőről közölt tényadatokat, amik szertefoszlatták a választási esélyeiket. Szűkült a kör. Abban az időben éppen a „Roma Obama” voltam ennek a jóembernek, és megpróbálta ellenem uszítani a Tiszavasvári bűdi városrészében élő roma közösséget. Fájt neki, hogy véleményem szerint egy projekt részeként, többedmagával pécézi ki a roma képviselőket, és nagyon durván alázza őket. Mint egy vamzer, úgy csinált, és a romák örültek neki. Merthogy ilyen a romák többsége. Örültek a más bajának! Pedig én aztán nem indultam roma nemzetiségi választáson még soha, és nem is fogok. Mindenesetre bántotta, hogy nem tapsikolok ahhoz, amit csinál néhány háttérben maradó társával. Mostanában is a szájára vesz az élővideóiban, de már nem érdekel, nekem nem kell bizonyítanom feléje semmit.

Szóval én nem bírom a fickót, de mások igen! Komoly befolyásos emberek bírják. Mondom: szerintem, a szerény és megingathatatlan véleményem szerint! Ez az ember most igencsak szeretné, ha az ORÖ a támogatásával megerősítené a még nyilvántartásba sem vett szervezetét. Agilis, ez tény. Mindig is az volt. Mások szolgája, és király a gyengék felett. Ismerve őt számomra pedig az a tény, hogy semmiféle helye nem lenne a roma közéletben. De hagyjuk is ezt az embert. Majd az idő megoldja az ő problémáját, térjünk vissza az elnökre. Hatalmas a nyomás rajta.

A veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) kormányrendelet alapján az egészségügyi válsághelyzet, azaz a koronavírus okozta járványhelyzet az ország minden lakosát érinti, ezen belül hatványozottabban azokat, akik anyagi, szociális és jövedelmi viszonyaikat tekintve nem rendelkeznek sem pénzügyi, sem dologi tárgyú tartalékokkal. Ha egy halmazzal érzékeltetném: ez hárommillió ember, azon belül olyan nyolcszázezer – ha nem egymillió – roma származású magyar állampolgár.

Természetes, hogy ebben a helyzetben – ha már az anyagi tárgyú segítségnyújtástól olyan messze van az Országos Roma Önkormányzat, mint Makó Jeruzsálemtől – aktivizálni szeretné az elnök úr azt a kisebbségi önkormányzati rendszert, aminek végül is a csúcsvezetője (hierarchikus rend nélkül).

Több magas beosztású állami címzetthez eljuttatja azokat a javaslatait, amelyek a járványügyi veszélyhelyzet idején valamiféle védettséget jelentenének a legelesettebbek számára.

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszternek írt levelét itt olvashatják. Elég zanzásított irat, mert én nem kérném egy közvetlen kapcsolattartó kijelölését az Operatív Törzshöz és mellette még vetőmagot is, de vannak igen jó gondolatok a levélben, amire a választ a Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős helyettes államtitkár írt. A lényege: vannak pályázatok konyhakertre és kisállattartásra, a közmunkások helyzetét törvény szabályozza, nézegesse az elnök úr a kormányinfót, és tájékoztassa megválasztóit az 1202 helyi roma nemzetiségi önkormányzaton keresztül, mert ezzel sokat tehet a hazájáért. Nesze semmi, fogd meg jól levél.

Szegény roma elnök nem nyugszik bele a kapott válaszba, és 2020. március 31-én megcélozza a belügyminiszert egy levéllel, amiben kiegészíti az előző gondolatait (és ezzel még kaotikusabbá is teszi) néhány értelmes és néhány számomra utópisztikus kéréssel. Itt olvashatják a levelet. Válasz még nincs, de prognosztizálható: ha az ellenzék nem kellett, miért is kellene az Országos Roma Önkormányzat partnernek ebbe a különleges jogrendet igénylő helyzetben. Valahol olvastam arról is, hogy megalakult valamiféle roma operatív csoport is. Jó szokás szerint senki nem tudja, hogy milyen céllal. Jó lenne olvasni egy ügyrendi vagy egy működési szabályzatot, hogy mit tehetnek a pandémia idején… Jó lenne. Talán arra alkalmasak, hogy összegyűjtsék a panaszokat, másra szerintem, nem.

Összegezve: ebben helyzetben is bizonyítást nyert számomra, hogy a roma nemzetiségi önkormányzati rendszer jelen állapotában másra sem jó, minthogy elnyomja a valós roma képviselet iránti igazi politikai igényt. Közel egymillió ember képviselőjét nem komolyan venni számomra azt jelenti, hogy nem komoly maga a kulturális autonómián alapuló rendszer sem. Van és kész, politikai jogosítványok nélkül, választott politikusokkal egy olyan kaotikumban, amit az egyszeri ember el sem tud képzelni.