Nem lehetne végre leváltani?
Patópálok városa
Nem akarok igazságtalan lenni, Debrecenben sok minden valóban fejlődik, míg más területeken mintha Pató Pál diktálná az iramot. Igaz, van sok díszburkolat, vigalmi „negyed” a Simonffy utca-Hal köz területén (szerencsére piros lámpás, lányokat kínáló kirakatok nélkül), betonos Békás-tavunk a zúzottkő sétányos Nagyerdőn, kész stadionunk és készülő, bár üzemcsarnokra emlékeztető csodafürdőnk, Kölcsey Központunk (normális akusztikájú koncertterem nélkül), Modemünk, kettes villamosunk – bár ez utóbbi öt évig húzódó kivitelezését is mintha a Petőfi által megénekelt atyafi menedzselte volna.
A minap jelent meg a Naplóban egy fotó egy karambolról a Hadházi-Nyíl utca kereszteződésében. Ez a csomópont is a „patópálság” jellegzetességeit mutatja. Meg sem lehet mondani, a környékbeliek mióta kérik a helyzet rendezését. Először körfogalomról beszéltek, de ezt egy közelben lakó állítólag megfúrta. Ő azóta elhunyt, de jött a következő indok: kicsi a hely. (Jómagam láttam már kisebb helyen megépített körforgalmat is.) A megoldás lámpás kereszteződés ötleteként született meg, röpke 10 év alatt. Csak amíg a Nyíl utca kisebb kereszteződéseiben ez meg is épült, erre, a legfontosabbra azt mondták, az majd a nagyállomási intermodális központ beruházás része (Nooormális?- kérdezné Besenyő Pista bácsi.) Ez viszont kútba esett, Pató Páléknak viszont még nem jutott eszükbe, hogy talán attól függetlenül is meg lehetne építeni. (A környékbeli rossz nyelvek szerint, ha egyszer valamelyik városvezető kocsijába durrannának bele, már másnap jönnének a munkagépek.)
Apropó, intermodális központ. Vajon a hatvanas évekbeli külső-vásártéri, és a mai forgalom számára már szinte használhatatlan buszállomás is marad a régiben – miközben a városvezetői bölcsesség a Dósa Nádor tér és környéke feltúrását látta fontosabbnak?
Bizonyára Pató úr és társasága felügyeli a Latinovits Színház munkálatait (bár ez az ügy most mintha megmozdulni készülne), a városi tulajdonban lévő, bezárt vagy felújításra váró, csendben omladozó ingatlanok, és sok-sok más terület sorsát.
Vajon mennyi ideje van még Pató Pál úrnak a nyugdíjazásig? Esetleg nem lehetne végre leváltani a mindenható posztjáról?
Kövesi Péter írásai itt olvashatók: VÁROSŐR