Viccet félretéve, amit a 2010-es évek elején Tallinban megcselekedtek, s mára úgy néz ki, hogy jól tették, azt Luxemburg követi.

Mondhatjuk persze, hogy egy éppen csak 600 ezer lélekszámú nagyhercegség nem mérvadó, meg nekik könnyű, hisz a Benelux államok tagjaként semmi bajuk sose, ott minden szép és jó amúgy is.

Ám közelítsük meg máshonnan ezt a témát! Onnan, hogy a hírek szerint náluk úgy figyelnek oda a kevesebb pénzből élőkre és a környezetszennyezés visszaszorítására, hogy éves szinten mintegy 150 ezer forintnak megfelelő euró a mindenre jó bérlet ára – országosan. Ez pedig nem sok azon a szinten. S mégis igyekeznek élhetőbbé, lakhatóbbá tenni a maguk kis birodalmát – s nemcsak a tűz közelében élők számára, hanem mindenkinek.

Gondoljunk bele! A kőgazdag Luxemburgban havi szinten mintegy 12-13 ezer forintba kerül az, ha valaki minden létező tömegközlekedési járműre szóló korlátlan bérletet vált – az éves árból bontva vissza. Debrecenben most egy általános havi bérlet 6800 forint, ami villamosra, trolira és buszra is jó. Nagyjából tehát több mint a fele a luxemburgi árnak. No, de a luxemburgi bérlet – még ha csak nagyjából 3-szor akkora lakosságát nézve, mint Debrecen – az egész országra kiterjed! Ráadásul ne feledjük, ott nem annyiból él meg a nép, mint itt. Még ha a napjainkban (papíron) növő magyar átlagkeresetet nézzük is, Luxemburgban több mint 4-szer annyit keres átlagosan egy dolgozó ember, mint nálunk.

Vagyis náluk az éves fullos bérlet közel sem terheli meg a pénztárcát úgy, mint nálunk – s most csak Debrecent vettem ide.

Mégis mi történik? Ott eltörlik még azt a bevételi forrást is (ismerve az elvet, hogy a kevesebb néha több – hosszú távon egészen biztosan), vagyis az első osztályú árkategória kivételével lenullázzák az állampolgárok közlekedésre fordítandó terhét. Debrecenben azonban apránként növelgetik azt év(tized)ek óta. Logikus, nem?

A bolond gondolja csak, hogy iskolának, színháznak, stadionnak és közösségi közlekedésnek nyereségesnek kell lennie. Nem lesz az sosem. Illetve ha mégis, akkor csakis úgy, ahogyan a tallini példa is mutatja. Ellenben a helyi közlekedési vállalatok (nem csak Debrecenben) mindig azzal érvelnek, amikor növelik a jegyek árát, hogy próbálják követni az inflációt meg hogy túl nagy a veszteségük, valamiből pótolni kell.. S ez így fog menni nap nap után, év év után, örökké. Hiszen ettől sose lesz nyereséges. Ám rá lehet fogni az áremelést. Mi meg kifizetjük, akármibe is kerül – amíg a gazdag luxemburgiak ingyen utazgatnak mindenfelé az országukon belül.

Ha legalább néha érezném azt ebben az országban, hogy a kecske úgy akarja felfalni a káposztaültetvényt, hogy valamit meghagy – dísznek -, nyugodtabb lennék egy fokkal. De itt a káposztafejeknek csak annyi van megengedve, hogy önmagukat újranövesszék, hogy egyesek mielőbb ismét lelegelhessék azokat. Más opció nincs.

REGGELI FELES – a Debreciner ébresztőrovata. Itt olvashatók a korábbi írások.