Szemléletformáló, egyúttal gyakorlati segítséget is nyújtó akcióval rukkoltak elő a fővárosi bringások – a Föld másik négy nagyvárosa mellett –, amelyet Debrecenben is átvesznek 2020-ban. Hajléktalan emberek fotózták le városukat, hogy mi, többiek észre vegyük azt is, amit sokszor nem látunk meg.

Naptár, képeslap is készül a fotóikból

A Budapest Bike Maffia (BBM) negyedik éve készít kiállítást, illetve naptárakat, képeslapokat, jegyzetfüzeteket hajléktalan emberek által készített fotók felhasználásával. A Fujifilm Magyarország partner ebben, hiszen 100 darab egyszer használatos fényképezőgépet biztosít a számukra pár száz forintos áron.

A legutóbbi tárlatot hozták le Debrecenbe január 14-én, a Baross utca 16. alá, a Malter kávézóba, ahol telt ház fogadta a műveket, illetve a My Budapest Photo Projectben dolgozó embereket, kiegészülve a Debrecen Bike Maffia (DBM) tagjaival – nem véletlenül, hiszen idén már Debrecenben is terveznek hasonló projektet létrehozni. A mostani debreceni kiállítás megszervezésében nagy szerepe volt Hartyányi Pannának, aki önkéntesként összehozta Budapestet és Debrecent ebben a témában.

Fekete Bernadett, a budapesti projekt vezetője szerint „klasszikus városnéző és érzelmes, keserédes vagy éppen humoros fotókról van szó, amelyek bepillantást engednek a hajléktalan emberek életébe. Szakmai zsűri válogatta ki a legjobb 50 képet, amiket kiállítottunk Budapesten a Madách téren, majd ezek közül már a közönség szavazhatott a legjobb 13-ra, amelyekből elkészítettük a 2020. évi naptárat.” A budapesti hajléktalan emberek közül többen már visszatérő alkotói a projektnek, de mindig érkeznek új jelentkezők is.

Mint kiderült, a képeikért a legjobbak 20-20 ezer forintot is kaptak, valamint a későbbi naptár és egyéb termékek eladásából származó nyereséget is a hajléktalan emberek között osztják szét. A projektnek vannak azonban költségei is, ezeket a legminimálisabbra szorítják, így a pénz java a rászorulókhoz kerül. Emellett ezek a nehéz sorsú emberek azt érezhetik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, alkothatnak, s nagyon fontos – mondta el Fekete Bernadett –, hogy „hálót adunk hal helyett a kezükbe, vagyis nem konkrét pénzt, inkább lehetőséget, hogy megmutathassák magukat és valami pénzhez is jussanak”.

A Debrecen Bike Maffia részéről Nagy Zsuzsa úgy fogalmazott: „a budapesti példa nyomán szeretnénk majd Debrecent úgy megmutatni az itt élőknek ezeken a fotókon keresztül, ahogyan a legtöbb tősgyökeres debreceni se látta még”. Saját szervezetükről szólva elmondta, 2015 óta segítik a rászorulókat rendszeres ételkészítéssel, -kiszállítással, szemléletformálással. Igaz, „nagyjából a felére csökkent azok száma Debrecenben, akiket az utcán megtalálunk, ezért azt is reméljük attól, ha beindul a My Debrecen Photo Project, hogy azok is előbukkannak, akiket nem találunk az utóbbi időben”.

Képre álmodták önmagukat

A naptár érdekessége, hogy az alkotók fotóinak a története is elolvasható röviden. Ezek között szemezgetve találkozhatunk például egy visszatérő álom megjelenítésével is, amikor biciklin repült a hajléktalan ember, s ezt a víziót végül a valóságban egy Magdolna utcai félkerekű bringa lefotózásához kötötte Ferenc. Aztán ott van József, aki maga is előad az „Első kézből a hajléktalanságról” (EKH) égisze alatt, sőt iskolákba is jár szemléletformáló órákon részt venni – olvashatjuk a naptár ismertetőjében. Számára az elektromos bicikli és egy sima kerékpár kettőse volt vonzó fotótéma egyebek mellett. Éppen ő a példa arra, hogy ez a fotós akció nemcsak felhívja a figyelmet a társadalom peremére kerültekre, de nekik is célokat ad, hiszen József – elmondása szerint – olyan telefonra gyűjt most hajléktalan emberként, amellyel tud majd további fényképeket készíteni, tehát alkotni.

Aztán találunk háztetőn lévő biciklist (a kerékpár több hajlék nélküli ember központi témája), illetve egy lekötött bringa lassú szétszedésének utolsó, az alkotó szerinti végső fázisának lefényképezését is a művek között.. A talán leginkább agilis Tibor szintén kétkerekűt fotózott, illetve fotóztatott saját magával is a képen. Róla Molnár Zsuzsától, a My Budapest Photo Project koordinátorától megtudtuk, hogy felépített marketinget folytat a pályázat naptáraival, sőt maga is szórólapokat gyárt a népszerűsítés céljából. Ahol tudja, eladásra kínálja portékáját, pénzt szerez belőle, illetve ismertséget. Próbál boldogulni, miközben kedvenc időtöltésével, a fotózással is tud foglalkozni az egykori világjáró utazó, aki úgy fogalmazott: immár egy fővárosi hajléktalanszálló lakója és az életét is itt szeretné befejezni..

A debreceni kiállításmegnyitó során egyébként végül akik kedvet éreztek, a szomszédos helyiségben mintegy 70 szendvicset készítettek, amelyeket aztán a hajléktalanszállóra vittek.

A kiállítás január végéig tekinthető meg a Malterben.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!