A minapi hír szerint a labdarúgócsapatot azzal tudja leginkább segíteni trénere, ha átadja a helyét másnak. Minden jót kívánt, akiknek kell, biztosította a klubot, hogy szeret mindenkit, de inkább ismét – nem először – visszatérne az utánpótláskorúakhoz. Korrekt megfogalmazás, nehéz vitatkozni vele, ha ő így látja.

Herczeg András edzői pályafutásából szemezgetve: volt a legendás Garamvölgyi Lajos, majd Dunai Antal pályaedzője is a Lokinál, aztán 1997-ben először ülhetett le a DVSC kispadjára vezetőedzőként, másfél évig. Az első Magyar Kupa-siker már éppen nem Herczeg, hanem Garamvölgyi nevéhez fűződik 1999-ből – második időszakát töltötte ott ekkor „Gara”. Supka Attilát is segítette Herczeg 2004-től – bajnoki aranyait is ekkor, 2005-től kezdte el gyűjteni a klub, először hármat egymás után, aztán a többit, eddig hetet 10 év alatt. Ezekből Herczeg András vezetőedzőként 2007-től vette ki a részét, amikor is 2010-ig ő volt az első ember az edzői stábban ismét. 2017-ig aztán az utánpótlásban kamatoztatta tudását újra – bár igazán sose szakadt el tőle, volt beleszólása a nagycsapat irányítójaként is. Az elmúlt két évben viszont újra vezetőedző volt.

Ez már nem a sikerek időszakaként vonul be a történelemkönyvekbe, ám erről vélhetően a tréner nem nagyon tehetett. A korábbi karizmatikus játékosok, magyar szinten remek focisták lassacskán kikoptak. Néhány nem rossz, de nem is extra tudású külföldi mellett azonban mostanra tele lett az NB1-es csapat kerete magyarokkal. Köztük jó pár fiatallal. Ez jó! S az ő összerakásuk Herczeg András érdeme. Persze lehet, jobban is egybegyúrhatta volna a gárdát, ki tudja, más mit hozott volna ki Szécsiékből, de azért amikor jól ment a gárdádnak, akkor bizakodhatott a szurkoló abban, hogy újra alakul valami Debrecenben. Olyankor volt stílusa a csapatnak. Kár, hogy máskor meg ebből nem sok látszott..

Mindenesetre szimpatikus volt ez a fiatalos gárda. Szomorú, hogy úgy tűnik, valami mégsem megy jól, hiszen a vezetőedző lemondott – hozzáteszem: tényleg elég gyengus volt az ősz második fele, sok magasan értékelhető meccse nem volt a csapatnak. Ám valahogy ettől a gárdától ez kevésbé fájt, mint jó pár másiktól régebben. Más kérdés, hogy az eltorzult értékrend, ami a magyar focit körülveszi, az benne van minden egyes klubban is, hiszen ennek a rendszernek a részét képezik.

Herczeg Andrásra visszatérve, a Loki fociakadémiáját is vezette az elmúlt időszakban többször is, és régebben is a fiatalok terén emlegették leginkább a nevét. Talán ezért is volt, hogy sokan többször felhozták vele kapcsolatban: ő elsősorban a fiatalokhoz ért, a felnőttekkel azonban nem mindig találja meg a közös hangot. Azt is mondták, hogy Garamvölgyit jobban tisztelték a játékosai, Herczeget kevésbé, inkább az UP-edzőt látták benne a felnőttek között is. Talán eleinte ez így is volt, de a második, majd a harmadik vezetőedzői korszakában egyértelműen bebizonyosodott, hogy ott a helye. A szakmai elhivatottsága megmaradt, és mint ember is megerősödött.

Emellett mindig a visszafogott, hangzatos kijelentésektől mentes, munkáját tudatosan végző edzők közé tartozott, aki ha rosszul játszott a csapat, elismerte. Igaz, a játékosokat szinte mindig védte nyilatkozataiban, nem hárította a felelősséget másra.

Ami a számokat illeti a 2019/2020-as NB1-es idényt illetően: a kiváló szezonkezdet után (3 siker zsinórban) megtorpant a csapat. A 4 vereség egymás után visszaszállított mindenkit a földre, holott eleinte azt tartották többen, hogy a dobogó reális cél lehet a DVSC számára. Azóta igen hektikus a csapat, de inkább nem megy a szekér, mint igen.. A jelenleg 19 ponttal (6 siker, 1 döntetlen, 8 vereség) a 8. helyen álló Loki a mezőnyt elnézve – bárki is folytatja a munkát Herczeg után (egyébként azóta kiderült, Vitelki Zoltán a befutó) – arra van sansz tavasszal, hogy esetleg a 4. helyig feltornázza magát az alakulat, ám ehhez szerencse is kell majd. De lefele is nyitott a út, hiszen a DVTK is 19 pontos a Debrecen alatt, és a Paks meg a ZTE is 17-17 pontot szedett össze. Egyedül a tök utolsó Kaposvár (akiktől például sikerült bajnokin kikapni..) az, amelyik úgy tűnik, menthetetlen (9 pontja van).

Magyarán a DVSC idénye nagyon nem menthető már meg, vélhetően egy középmezőny néz ki a gárdának végül. A nagyobb előrelépés helyett inkább stabilizálható a helyzete, és talán jövőre alakul valami. Mondjuk kérdés, hogy megfelel-e a 20 ezres stadionban meccsenként átlagban 3 ezer körüli nézőt megmozgató gárda produkciója a debreceniek elvárásainak. A látogatók számából is ítélve: vélhetően nem. Persze egy olyan brutális tavaszi hadjárattal, mint ami a bajnokságokat zsinórban nyerő alakulatra volt jellemző (szinte mindig tavasszal dolgozták le hátrányukat ez vagy az ellen), akár lehetne is reménykedni a dobogóban, de ez egyáltalán nem reális jelenleg.

Mindenesetre Herczeg András egyenes derékkal búcsúzott. Kérdés, mikor jön az első olyan meccs, amikor újra az ő nevét skandálják a B-középben, hogy jöjjön vissza negyedjére is.. Az már végképp érdekes volna.

– A DVSC klubtörténete bővebben itt érhető el. –

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!