Rostás Attila haláláról és az utána a debreceni Piac utca 23. előtt, a lépcsőnél tartott megemlékezésről írt a Debreciner. Arról, hogy Attilának van családja eleinte csak találgatások voltak, ám több informátorunk is jelezte, valóban így igaz. A család azonban – szintén meg nem erősített információink szerint – nem akar nagy felhajtást a temetés körül, s úgy tudjuk nem nyilvános az időpont.

Hivatalos rendőrségi közlemény még nincs róla, de van olyan forrásunk, amely szerint már megvan az elkövető. S bár innen-onnan összeszedett információk vannak arról is, hogy miként történt a cserbenhagyásos gázolás, ezek ismertetésére nem térnénk ki – várjuk meg a rendőrség hivatalos állásfoglalását ez ügyben. A lényeg, hogy állítólag a temetésnek, úgy tűnik, immár nincs akadálya – jövő héten megtörténhet.

A haláleset óta gyűjtést indított egy magánszemély, Markmann Márkus, akinek Debrecen belvárosában van érdekeltsége az egyik boltban, s innen ismeri az elhunytat. Markmann Németországban született, de hosszabb ideje él Debrecenben, mint megtudtuk tőle. Attila sokszor benézett hozzájuk, s egyébként is több kapcsolódási pont volt közöttük. „Keveset beszéltünk, de mégis rendszeres volt kapcsolatunk, hol ezt adtam neki, hol azt, rövid kérdések, válaszok. Én is hallottam róla mindenféle pletykát, nem is tudom, melyiknek higgyek. Azt tudom, hogy egy idő után már inkább étellel és tárgyakkal segítették őt az emberek, s kevesebbszer pénzzel, de persze azzal is.. Az egyik rokona mondta róla találóan: Attila ide a belvárosba minden reggel bejött dolgozni, ez volt az élete. Úgy érzem, hogy ő egyfajta biztos pont volt az én életemben is. Furcsa, hogy már nincs, különösen amiatt, hogy így kellett elmennie” – beszélt a vállalkozó a Piac utca közismert ’bólogatósáról’.

A gyűjtés egyébként nem állt le. A bankszámlára eddig bár kevés pénz folyt be Markmann szerint (mintegy 8 ezer forint), ám a Pomodoro pizzériában és a Hatvan utcai non-stop boltban van kihelyezve egy-egy doboz, ahol jobban gyűlik a pénz. Ezekből Markmann Márkus szerint mégis tud segíteni Attila temetésében.

Arról is tudunk, hogy voltak, akik nem pénzzel, hanem tettekkel segítettek volna, segítenének. Akadt, aki az elbúcsúztatást magára vállalta volna ingyen (Nyíri László Ernőről, más néven Blöróról van szó), ahogyan a szintén ismert debreceni hajléktalan, Lujó (Komáromi János Gábor) 2015-ös temetésekor is. Tudomásunk szerint azonban ezúttal nem lesz ilyen búcsúztatás, mivel nem kérte a család.

A lépcsőnél viszont azóta is ott vannak a mécsesek, újabb kis megemlékező tárgyak, írások találhatók, ahol Rostás Attila a legtöbbször előfordult nap közben. Többen jelezték a Debrecinernek, hogy szeretnének elmenni a temetésére, végső búcsút venni tőle. Kérdéses, végül lesz-e erre lehetőség.