Mottó: A nagy jellem nem első akar lenni, hanem önmaga. Cs. Szabó László

Mára már rájöttem, hogy a demokrácia elvei csak olyan társadalmi közegben érvényesülhetnek, ahol a gazdasági jóllét veszi körül az embereket, vagy olyan fegyveres-háborús traumán vannak túl, amikor sokan erőszakot szenvedtek, avagy bele is haltak embertársaik időleges őrületébe.

Adódik a kérdés: miért nincs szerintem demokrácia Magyarországon. A magyar emberek mentális állapota és kollektíve elfogadott saját, a propaganda hatására kialakult jellemhibái miatt nincs! (És itt most ne gondoljanak bőrszínekre! Legalább annyira tartom magam magyarnak, mint bárki más!) Élnek szegények a lét bizonytalanságában, élnek bele mindenféle erkölcsi kontroll nélkül a vakvilágba, mert úgy érzik, hogy a múlt nyomasztja őket, a jövő pedig teljesen homályos számukra. Nem ismerős ez senkinek? Nem ez a tanult tehetetlenség?

Ezen semmiféle büntetőjog nem segít. Nem lehet valakit büntetni azért, mert például a jelleme, hogy is mondjam, rosszindulatú? Azért sem lehet büntetni, ha teli van szarkazmussal, elfojtásokkal, kisebbségi érzésekkel, és ezért a megnyilvánulásai ordenáré módon közönségesek, sokszor átlépve az erkölcsi határvonalat. És ez még a jobbik eset! De mi van, ha ez az ember egy cselekvő ember vezető beosztásban? A társadalom jó egyharmada elvakult tetteiben még valamennyire korlátozott, de már kivetítődik a kultúra vásznán, hogy a közönségesség, az alpáriság, a sunyiság, a hatalom és uralom mások felett az, ami ezeket az emberi egyedeket élvezettel tölti el.

És most megkérdezem én Önöket! Milyen erkölcsi kontroll létezik ebben az országban, ha…? És most mondok egyszerű példákat.

1.) Az egyébként valamilyen oknál fogva (vagy az erőszakossága, vagy tehetsége avagy öröklött hajlama, vagy bűnözői életmódot folytatása miatt) tehetős, vegyünk, mondjuk egy olyan 35-40 év körüli férfiembert, aki meccsre viszi a fiát, és kontrollvesztetten, a csürhe közepén azt ordítozza, hogy „újpesti cigányok, basszátok az anyátok!” vagy azt, hogy „igenis van cigánybűnözés!”, meg egyéb más a társadalmi csoportokat alázó rigmusokkal vonul ezredmagával rendőri kíséret mellet, és néha egy kicsit tör-zúz is…?

És most jön a lényeg: általában megússza, mert az államvezetés és maga a társadalom is be tudja ezt annak, hogy „a mi fiaink kicsit kieresztik a gőzt!” Dehogy csoportos garázdaság ez, dehogy csoportos és a félelemkeltő rongálás az, amikor növényeket tép ki gyökerestül a horda és szórja teli Pestet szeméttel, dehogy is bűn ez! Ez csak a jó magyar focivirtus sok száz rendőr bevonásával a játékba, akik nem ingyen vannak ott! Szólni senki sem mer, a jelenség általánossá válik, majdhogy nem elfogadott.

Nem is értem, hogy ennek a magyar társadalomnak miért nem tetszett az az esemény, amikor Siófokon a cigányvajda csak úgy végig sétált több száz enyingi cigány származású magyar polgárral a város vendéglátós negyedén. Ott még annyi bűncselekmény sem történt, mint egy átlagos focimeccsre tartó tömegben. Nekem mindkettő félelmetesnek tűnik…

Jó, rendben van! Ha az az érv, hogy a focihuligánok csak kis részét képezik az őket megfékezni nem tudó vagy nem akaró társadalomnak, felteszem a kezem és megadom magam. Oké! Rossz volt a példa! Jöhet a következő társadalmi jelenség? Jön!

2.) Valaha, 2006 környékén a rendőrség intranetes hálózatán ordenáré módon elterjedt a cigányellenes hangulat, az előítéletes és rasszista felhang. Ott, ahol a szakmai posztokban egyébként igen tanulságos eseteket elemeztek a rendőrök, egymás között. Kiderült. Kialakult egy fórum, ahová hivatalosan is meghívtak. A tét 20-30 rendőr kirúgása volt a testülettől, ha nincs más megoldás. Mérlegeltem, és az egyesületem nevében asztalra tettem egy javaslatot. Hivatalosan soha nem fogadták el. Hivatalosan csak az elvet vették figyelembe. Hivatalosan soha nem vontak be a megoldásba sem! Annak ellenére, hogy az érzékenyítő tréninget én a nyóckerben akartam a Dankó utcában, végül is lett érzékenyítő tréning egy rendőrbázison, rendőr tábornokok között, az érintett rendőröknek, annyi pozitívummal, hogy az általam javasolt Iványi Gábor lelkész is tarthatott a kis rasszistáknak előadást. Visszatekintve: álszent egy dolog volt ez.. De menjünk tovább!

Miért írom ezt le? Megmondom. A kérdés az, hogy ki ellenőrzi az intranetes vagy internetes közösségi oldalakon a félhivatalos csoportos beszélgetéseket?
Egyértelműsítek: ha például a hallgatói önkormányzat ott küld fontos információkat, ugye illik néhanapján a hallgatónak bele-belenézni a csetbe. Mi van, ha a hallgatói önkormányzat kiszáll, és maradnak a hallgatók? Mi van, ha ez a társalgási lehetőség (amit végül is egy megválasztott iskolai közösség hozott létre) egyben egy információmegosztási kötelezettség is a csoportban, egymás között, ezért fennmarad. A többség elviseli azt is, hogy néhány aberráltnak tűnő főiskolai-egyetemi hallgató olyan tartalmakat osszon meg, ami hányingerkeltő, rasszista, szexista, tán még pedofil is? Hm? Tudom, tudom! Poénos…. Minden erkölcsös hallgató lépjen ki! A kérdés, mi lesz a fontos intézményi információkkal, amiket elvileg a csoportban kéne megosztani. Hogy jut hozzá egy erkölcseiben még normális hallgató? Írja ki, hogy ez nem helyes? Robbantson ki botrányt? Mit csináljon, kedveskéim? Hadd utálják a többiek, ugye?

3.) Más, és ez már konkrétabb. A legnagyobb közösségi oldalon (a Metán) nem tetszik nekem egy poszt, ahol humoristák humorizálnak számomra alpári módon. Így kommentelem: Ez a magyar kultúra? Gratulálok! Erre beszólnak. Eriggy’ inkább nézzé’ Győzikét! – utalva rá, hogy cigány vagyok. Sosem nézek Győzikét. Leírom, hogy azt a műsort azok nézik, akiknek elfojtásaik vannak és kiélhetik magukat azon, hogy milyen buták a cigányok, általánosítva minden cigányt.. És elindul a lavina a személyem sértegetésére.

Intellektuális alkat vagyok, hát megválaszolok nekik, hogy kiknek tartom őket, akik ezeket az alpári a műsorokat nézik, kiknek tartom a mélymagyarokat, akik elküldenek engem Cigányországba. Persze az identitásomra én büszke vagyok, és rákérdezek, hogy ők melyik magyarok, merthogy volt itt muhi csata, Mohács, a németek se igen kímélték a magyarokat, az oroszok se, és elég sokáig itt is maradtak megszállóként… Hivatkozok a történelmi tényekre, amiktől teljesen kiakadnak a „beszélgetőtársaim”, és olyan rasszista zuhatag ér, hogy egy értelmes országban ügyészek vizsgálnák a bejegyzések alkotóit. Itt ez természetesen fel sem merül, pedig tudom, hogy vannak internetfigyelők! Én pedig csak a Facebooknak nézem a dolgot, ahol egy kis szociológiai kísérletet folytattam. Kit jelentgessek, meg minek? A hatalmon lévők kitalálták nekünk, a pórnépnek ezt az árva platformot, ventilálni.

És jön a slusszpoén! Pro bono küzdök azért, hogy Tiszavasváriban majd két év után, járjon már ugyan az az iskolabusz (ha belterületen, ha külterületen van Bűd), mert megterhelő iskoláskorú gyermekeknek napi 5-7 kilométert gyalogolni! Helyi közösségi közlekedés meg az ablakban. Erre kéne büszkének lenni! Tény, hogy nem a szívem csücske a közszereplő polgármester. Valószínűleg néha el is ragadtatom magam az intézkedései vagy a mulasztásai, avagy csak a szövegelése hallatán is. Aztán ez a polgármester szerzői jogokra hivatkozva felfüggeszteti a bűdi romák tájékoztató oldalát, ahol a település bűdi városrészében élő emberekkel tartom a kapcsolatot. Oké, legyen igaza. Nem az enyém a kép, nem az enyém a Tiszavasvári Televízió felvétele, ahol hol hivatkoznak a szerzői jogra, hol nem. Nem láttam.

A főszerkesztőt jól ismerem, egy jókedélyű ember. Elhiszem, hogy van függősége az önkormányzattól. Néhány éven át senkinek nem szúrta a szemét a dolog (pedig bizonyára megnézte egy párszor az érintett a videót). Most már tényleg nem tudom, hogy a YouTube-csatornán közzétett, a Tiszavasvári Városi Televízió által készített nyilvános tartalmat meg lehet osztani vagy sem. Vagy csak annyi a bűnöm, hogy képtelen vagyok végighallgatni az összes szófordulatát az embernek, és kivágtam azt a részt, ami a bűdi városrészben élőket érintette. Felmerülnek a kérdések. Egy közpénzből, adományokból, pályázatokból fenntartott médium anyagát – amely közérdekű adatokat szolgáltat – most tilos megosztani vagy nem tilos? Tilos a polgármester mondandóját híresztelni a városban? Még jó, hogy nem a gyülekezési jogot sértettem másodmagammal valahol! Lehet, hogy rám küldték volna a rendőrt! Juj… A polgármester most valamiféle munkáltatója a Tiszavasvári Városi Televíziónak, vagy sem? Mi lehet a szolgáltatási szerződésekben? Vagy az a bűnöm, hogy a polgármester beleült az újonnan, egyedi támogatásként kapott közpénzen vett tanodás-buszba, amiről a képet elküldték nekem? Hűha, most aztán nagyon meg vagyok ijedve, remélem, nem vádolnak majd emberöléssel is.

Ami a legdurvább, hogy közben egy hekker – kihasználva a parkoló pályára tételemet – csinált egy Instagram-fiókot a nevemben, ott megosztott valami – feltételezem – szörnyűbbet, amit én nem is láttam soha. A Facebook-ellenőrök meg csak erőlködtek, hogy nyissak meg egy olyan Instát, amit sohase láttam, sohasem kezeltem. Az ellenőrök begőzöltek, és törölték az értékes, a bűdi városrészhez szóló oldalt, és ha már lúd, legyen kövér, a személyes profilomat is. Még nincs lefutva a menet.

Most aztán mindenki hagyja abba a kritikát, mert a közszereplő nem bírja, lóg a Facebookon és jelenti az embereket, most már a rendőrség is hosszú évek után megemberelte magát, ügyek lesznek, bíróságra fognak járni azok, akit bűnt követnek el. Jönnek ugye a választások, és ő most komolyan veszi a kritikát, és ha bele lehet kötni valamibe, ő beleköt. Az átlagember pedig úgy érzi, hogy megfélemlítették. Jelzem, az átlag. Én állok elébe!

Csak ki lehet az a Szabolcsi Szószóló, aki kirakja a képeimet, amelyeken a barátaim, a felségem és az egyiken még az egyik fiam is látszik, melyeket én vagy valamelyik kollégám készített egy újságírós találkozón, Debrecenben?

Másoknak most akkor mindent szabad, mert nem írtam oda, hogy szerzői jogi jogsértés vagy személyiségi jogi jogsértés, ha itt másolgatják a képeimet és még jópofizik is hozzá egy hű de lokálpatrióta valaki, akinek olyan ismerős a szavajárása! A duma annyira ismerős, de annyira. Azzal nincs baj, ha politikai csatározásba beleszáll egy polgármester, de azzal igen, ha más is. Éljen a szabadság! Quod licet Iovi, non licet bovi!

Öööö… van, aki érti a viccet, van, aki nem! Képzettség, kultúra és környezet kérdése az egész! Most csak egyszerűen annyit mondok: Magyarországon nagyon nincs jogállam, a társadalom pattanásig van feszültséggel, a néptagok elbutultak, mint a fekete föld, és bármit, bárkit gyűlölnek, akire az erősek ráirányítják a figyelmüket! Tisztelet azoknak, akik megmaradtak embernek, és nem váltak gyűlölködő fenevaddá! Tisztelet érte.

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.