Az idei ünnepi könyvhét debreceni megnyitóján június 13-án, csütörtökön Barcsa Lajos alpolgármester köszöntötte az érdeklődő közönséget. Kiemelte, hogy a könyvhét egyik jelentősége abban rejlik, hogy itt létrejöhet az olvasók és írók találkozása. Ugyanis szükség van az olvasás élményszerű tételére. Az alpolgármester szerint a könyvhét arról szól, hogy: „könyvet olvasni jó dolog”. Majd kiemelte, hogy Debrecen is aktívan részt vesz az effajta rendezvényekben, és ez ezután sem lesz másképp, hiszen mindig fontos szempont volt a debreceniek számára a „kultúra alapú városfejlesztés”. A könyvhét célja szerinte az, hogy az irodalommal való találkozás ezen a rendezvényen igazi és maradandó élmény legyen – ezzel is népszerűbbé téve az olvasást.

Barcsa után Bereményi Géza író, a debreceni könyvhét idei díszvendége lépett színpadra, akinek már a beszéde is inkább novellaszerű volt. A közönséget, „Barátaim a könyvben!” megszólítással köszöntötte, majd elmesélte, mennyire örült a felkérésnek, és hogy sokáig gondolkodott, miként szólítsa meg majd az őt hallgatókat. Az olvasás ugyanis szerinte személyes kapcsolatot hoz létre a könyvvel, így a szokványos „Hölgyeim és Uraim” vagy „Tisztelt Közönség” egy ilyen nyálas – majd kijavította magát – nyájas megnyitóra valahogy nem igazán passzol.

Jelenlegi munkásságáról is beszélt, – mint mondta – épp az önéletrajzi könyvén dolgozott, amikor megkeresték. Magát „könyveken nevelkedett képzelgő”-ként értelmezte, s így tért rá arra, hogy mennyire fontos számára is az irodalom, és hogy ez a világ egyik mozgatórugója, és Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből idézett, majd rátért a magyar irodalom kérdéskörére. Rámutatott, hogy noha ez a 90. könyvhét, azonban ez mégsem teljesen igaz, hiszen egy év kimaradt. Majd hozzátette, hogy ez az egy év azonban nem számon kérhető, hiszen 1957-ről beszélünk, amikor is feloszlatták az írószövetséget, és büntetéseket szabtak ki a kor irodalmi személyiségeire. Tehát, mint mondta, ezt az évet is bele kell számítanunk a könyvfesztiválok sorába, ugyanis ez egy ragyogó évszám a többi között, hiszen ez az év rendkívül fontos a magyar irodalomtörténet számára.

Ezekkel a gondolatokkal – hogy így már nyugodt szívvel ünnepelhetjük ténylegesen a 90. ünnepi könyvhetet – megnyitotta az ideit is.