A Csokonai Színház 2023-24-es évadának első darabja a Bohémélet lesz, az operát október 7-én mutatja be a teátrum. A színpadra állítására Szikora Jánost kérték fel, akinek régi álma volt az opera megrendezése.
Brutális és megrázó találkozni a valósággal – Ismertették a Bohémélet rendezői koncepcióját Debrecenben
A Puccini-opera újraértelmezésének koncepcióját szeptember 6-án ismertették, a rendező a Csokonai Színház felújított épületében mesélte el érzéseit, meglátásait.
Elsőként Mátyássy Szabolcs, a színház igazgatója szólalt meg, aki köszöntötte az alkotókat: Szikora János rendezőt, Keselyák Gergely karmestert, operarendezőt, Sándor Szabolcs zenei vezetőt, Gyülvészi Péter karvezetőt, a szólistákat, az énekkart és minden megjelentet. Majd elmondta, hogy nagyon várta ezt a pillanatot, amikor végre belakhatják a színházat és elindulhat a művészi munka, aztán átadta a szót Szikora Jánosnak.
A rendező elmondta, hogy régi álma a Bohémélet megrendezése. A koncepció bemutatását egy gyermekkorából felidézett emlékkel kezdte, amikor még nem volt sem televízió, sem központi fűtés. Kályhával fűtöttek, és bele lehetett látni a tűzbe. Édesanyja Benedek Elek Többsincs királyfi című könyvéből olvasott fel, ő pedig a tűz játékát nézte. Mindez meghatározó élményt jelentett számára, hiszen több volt, mint egy videó, megindította a fantáziáját. Egy picit ő is olyan volt, mint a Bohémélet szereplői: „az ember elszakad a valóságtól és a képzeletben kezd élni”.
Szikora János szerint azok a bohémek, aki könnyen és játékosan igyekeznek élni az életet, elmenekülnek a valóságtól, mert az nem fogadja el őket. Csak a képzeletben lehetnek játékosak. „Ezek nem művészek, a nyomorból menekülnek a bohém világba.”
Három felvonásban hideg van, esik a hó és mindenki fázik, de belül a lelkekben tomboló nyár van – magyarázta. A negyedik felvonásra kitavaszodik, de a lelkek megfagynak: „A lelkek tomboló nyara, vágya, érzelmi gazdagsága, melegsége mind oda van.” Úgy gondolja, hogy a bohémek játékos emberek, ugyanakkor „brutális és megrázó, amikor találkoznak a valósággal, ami az elmúlás és a halál kegyetlensége”. A dráma szerinte a valóságban van, nem abban, amit elképzelünk: a bohémek élete is addig működik, amíg a képzelet.
A koncepció bemutatása utána a színpadképet igyekezett megrajzolni a résztvevőknek, hogy mely épület hogyan fog megjelenni a színpadtechnikának köszönhetően, valamint azt, hogy a díszlet és a jelmezek színeivel hogyan tudja majd érzékeltetni a lelkek és a valóság paradoxonát.
Ezután Keselyák Gergely szólalt meg, aki elmondta, hogy 2002 óta szinte folyamatosan vezényli ezt az operát. Úgy gondolja, nagy reneszánsza van annak, hogy mindent kotta szerint kell csinálni, a másik szemlélet szerint pedig a hagyományokat kell követni. Bizonyos dolgokat szerinte érdemes máshogyan megmutatni. Puccini kapcsán egy olyan interpretációt szeretne kialakítani, ami tud az összes hagyományról, de kritikával is szemléli azokat: „összességében az én interpretációm a szokásosnál közelebb van a partitúrához, de bizonyos pontokon eltér tőle”.
Végül Sándor Szabolcs, a Csokonai Színház zenei vezetője kapta meg a szót, aki a Szikora János által bemutatott koncepciót Puccini életéhez hasonlította, hiszen az őt is meghatározta a halál és a bohémság. Hozzátette, hogy a szerzőnek hat lánytestvére volt, ezért tudja talán jobban megérteni a női lelket. Megszólalását azzal zárta: „minden lehetőség adott, hogy a városnak olyasmit nyújtsunk, ami akkora élmény lesz, hogy el sem tudjuk képzelni”.