A napokban átadott csepeli Jedlik Ányos Gimnázium falát Orbán Viktor 2020-as augusztus 20-ai ünnepi beszédében elhangzott, „Magyarország hét törvénye” néven ismertté vált szöveget mutató felirattal díszítették.
Eddig senki nem vállalta magára, hogy ötletgazda lenne. Véletlenül került volna oda? Nem, véletlenek nincsenek. Jobb magyarázatot magam sem találtam, egy versikében foglaltam össze.

Kőmíves Kelemen folyvást azon tanakodék,
Miként épült az sok nagy ház, hogy le nem omolék.
Mer’ amit ő felépíte, abból vála törmelék,
Azér’ pedig nem jár majd a kialkudott százalék.

Gondolkodék, töprenkedék, de nem juta előre,
Odáig meg végkép’ nem, hogy felmenjék a tetőre.
Écák jöttek, écák mentek, de nem juta dűlőre,
Mán bánta, hogy nem kérte el a jussát előre.

Még sohase járt így, mióta kétágú,
Hisz mindég is jól megélt a szakmábú’.
Ám ez a ház kifogott rajt’, de rútúl,
Nem is vállal többé ez megbízótú’.

Eszibe jut a ballada, asszony kell a házba,
Megvala az megoldás, hozta is az lázba.
Megindula az sorshúzás, ki épüljön házba.
Akkor derűle ki, mind nőtlen az árva.

Az idő szorongat, hamarost szeptember,
A bajban látszik meg, mily kreatív az ember.
Eszibe jut Kelemennek mondás, mint a tenger,
Kiválaszt belőle hetet, s mán suhan a henger.

Trikolorba öltöztetett hét mondás a nyitja,
Lehullik az átok, mihánst falra rásimítja,
Áll az a fal, mint a cövek, a végit se látja,
Szinteket csak rakja rája, a nép meg száját tátja.

Minden jó, ha jó a vége, így tartják a bölcsek,
A lényeg, hogy áll a fal, mint katiba’a gyerek.
Nekem biztos azt ajánlják, verset sose költsek.
Kelemen meg azt gondolta: Hátha máskor is N(Y)ERek.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!