Szerettem volna írni a fajok eredetéről egy kicsit másképp. Rájöttem, hogy még sokat kell tanulnom ahhoz, merjek is beszélni úgy, hogy a végkövetkeztetés az: több ezer éve nincsenek emberi fajok, csak fajták – és idióták.

Idióták – ennek a fogalomnak ma egészen más a jelentése, mint az ókori görögöknél volt. Ma már nem magányos emberek, akiket nem érdekel a politika, talán nem is olyan buták, mint azt hinnénk, hanem sunyik és aljasok, akik pénzért, posztért mindenre képesek.

Aztán belevágtam a rabszolgaság gondolatkörbe! Kiderült, hogy megint igencsak gyengécske vagyok ebben is. Rabszolgakereskedők már igen régen voltak, és vannak ma is. Egyszer majd eljutok oda, hogy képes vagyok 4 ezer karakterben értelmesen kifejteni egy témát, most még nem megy.

Vázlatolok, hogy érdekessé váljon a mondanivaló:

a) Nem ám úgy indult Amerika fekete emberekkel való betelepítése, hogy jött a fehér rabszolgakereskedő, és elfogta, összeszedte és vitte a szabad feketéket. Először egyenrangú félként üzletelt a fehérbőrű aljas ember a helyi kiskirályokkal. (A többit majd valamikor máskor.)
b) A nagy Észak-Dél és az abolíció nem igazán úgy zajlott, mint a Tamás bátya kunyhója. A felszabadult rabszolga tudott csak szenvedni igazán. Tettek róla a nagy fehér gazemberek, hogy ez így legyen.
c) Abraham Lincoln és többiek idealizált változatát tanítják. Nem is voltak ám olyan tökéletesek a „rabszolga vagy felszabadított rabszolga kérdésben”. Tessék mondani ki csinált egy csomó gyereket a rabszolganőjének úgy, hogy a végrendeletêben azt írta, halála után szabadíttassanak fel? Hm?
d) Holokausztok.
e)
Rosa Parks
és Martin Luther King színre lépése némileg másképp.
f) Az emberi állatkertek intézménye, ami 150 éve még létezhetett, avagy a néger kislányt simogató fehér ember sztorija.

Tetszenek a témák? Igen? Nekem is! Szeretnék elfordulni az Orbán-rezsim ideologizált, alapjaiban rabszolgatartó aktuálpolitikájától. És most tessék nevetni! Tessék nagyon nevetni! Vagy mégsem? Ha nem megy, miért nem megy? Demokrácia van, nem? Nincs? Miért nincs? Ha nincs, akkor mi van? Félti a pozícióját, a státusát? „Még meghallják”, hogy mi a véleménye? És ettől tart? Nehezen tartja el magát? Milyen jó is volt a görög vagy a római rabszolgáknak! Értékek voltak. Etették, ruháztatták őket..

Szóval az a célom, hogy bemutassak egy laikus következtetési láncolatot arról, hogy mi a közös a rabszolgákban és miben mások koronként. Mi a közös a régi afrikai király rabszolgája és a mostani rabszolgák között? Ki kinek a rabszolgája jelenleg? Toljunk most néhány közhelyet a végére. Hány emberre jellemző, hogy királyként él Magyarországon?

Olyan 97 200 magyar polgárra, a rokonaik jó részére, az összes fideszes parlamenti képviselőre, a rokonak jó részére, valamint az ellenzéki biodíszletből néhány milliárdos műpolitikusra, a rokonaik jó részére. Igen jól élnek ennek a körnek a hithű kiszolgálóik, aki igazi munkát végeznek és értik azt, hogyan maradjanak milliárdosok az uraik! Ezért irányítanak, folyamatosan tanulnak, fejlődnek, miközben erkölcstelenekké és gátlástalanokká válnak mint a gazdáik. Lefelé a hűberláncolatban rendkívül kegyetlenek, és aki kilóg a sorból vagy elárulja őket, azt ellehetetlenítik.

Az országgyűlési választások idején ők az összekötők a politikusok és az uraik között vagy a politikusok és a gazdaggá tett rokoni köreik között: ők adják a pénzt a szavazatokért, amazok osztják ki. Amazok tárgyalnak a pórnép arra alkalmas aljas kiválóságaival, és így fordulhat elő, hogy a kormánypártok láthatatlanjai ugyanazokat a poltikai gilisztákat etetik, mint a jelenlegi ellenzék.

Utálatos emberek, de ez a körláncolat minden, de nem rabszolga. Mondhatjuk feudális modernizált hűbérláncnak, de nevezhetjük egy maffiaszerűen felépített keresztapa-rendszernek is, ugyanakkor találó gondolat az újra úrimurizó tahó emberek gyülekezete is. Mindenki más magyar ember csak rabszolga. Rabszolga, akinek az akaratán például átvernek 30 durván szennyező, víz- és energiaigényes ázsiai vállalkozást a lepkefingnyi területű kis országban. Így sem Ön, kedves Olvasó, sem én nem vagyunk szabad emberek. Vagy a goebbelsi propagandán tűagyúvá kovácsolt fideszfannak tetszik lenni, vagy egy tehetetlen gondolkodó baromnak velem együtt, aki semmit nem tehet, mert soha nem lesz annyi követőnk, hogy felszámoljunk a politikai és a gazdasági hatalmat saját kézbe központosító gátlástalan maffiabandát. Persze, a remény hal meg utoljára..

És egyébként is: egyszer mindenki megbukik, aki a hatalmat gyakorolja a nép felett. Szóval vegyünk egy számomra ideális állapotot, Ön egy tehetetlen gondolkodó barom, aki nem tehet semmit. Aztán ez a tehetetlen gondolkodó barom – akire lehet, nem is igaz, hogy annyi a jövedelme, ami egyik hónapról a másikra elég, nincs megtakarítása és a munkaerejét adja azért cserébe, hogy kifizethesse a feltétlenül szükséges kötelező költségeket, és utána nem marad semmije, és annyit is ér a rókaképű

Lázár János szerint – mégiscsak fellázad a sorsa miatt. Az erkölcsi támasz mindig a hatalom megdöntőinek privilégiuma.

Tessék figyelni! Amúgy mostanában sokat fognak változni a dolgok. A fasiszta magyar állam – amelyik maffiózó módszerekkel lopta el az ország egyharmadát – gazdára talált a kínai kommunistapártban. Ez a véleményem. Ha igazam van, már lehet is sírni a Himnuszra ütemesen, mert ennél a kettéosztott világnál már csak rosszabb jöhet.

Íme a vázlat Önök előtt. Majd eldöntik, hogy engem olvasnak vagy a fideszessel megtömött Alkotmánybíróság legutóbbi 30 évét átölelő határozatait..

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.