Időről időre felmerül bennem a zenekaralapítás kérdése.
ARCOK DEBRECENBŐL
Birtók Benjámin
Tinédzser korom óta írok különböző zenei oldalakra, ezt a mai napig csinálom. Korábban doboltam 8-10 évet, és emellett nagyon ritkán pötyögök otthon basszusgitáron, de közel sem annyit, mint kellene. A dobolást azért hagytam abba, mert nem nagyon találtam olyan arcokat Debrecenben, akikkel együtt tudtam volna zenélni, a felszerelést pedig a Malternak adtam. Nagyon nehéz volt egy tisztességes zenekart összehozni. Most már csak írok a zenéről, a tanulmányaimat is ezzel kapcsolatban végeztem: országosan kutattam szubkultúrákat, főleg helyi metálosokkal foglalkoztam. Ezen kívül zenekaroknak szervezek fellépést: például a Kaptárba (amikor még működött), a Malterbe, a Roncsbárba és több helyre is. Rengeteg koncertre járok országosan és nemzetközileg is, gyakorlatilag fesztiválokra járok nyaralni.
Időről időre felmerül bennem a zenekaralapítás kérdése, de nem teszek semmit ebben az ügyben. Esetleg ha punk zenekar lenne, akkor énekelnék is: nagyon szívesen elüvöltöznék. Egyébként leginkább dobosként vagy esetleg basszusgitárosként képzelem el magam. A doboláshoz vagy az üvöltözéshez értenék igazán. Ha nagyon komolyan gondolnám, akkor talán basszusgitáron is fel tudnám magam hozni olyan szintre, hogy játsszak egy trióban. Több koncepcióm van: szívesen játszanék d-beatet vagy crustot – ezek a punk alfajai.
Nagyon sok lemezem van, minden hónapban erre költöm a pénzem felét. Az Izomerőszakpogo Distrótól szoktam nagyon sok mindent rendelni, ami Pest megyében van. A tulajdonos megrendel kis underground kiadóktól lemezeket, és itthon pénzért elosztja az emberek között, tehát egy disztribúcióról van szó. A lényege az underground népszerűsítése. Rendelek Angliából, Németországból, Japánból is, ahol éppen megtalálom azt, amit konkrétan keresek.
Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat.