Amikor a 74 éves pilóta nem a fellegek közt, hanem a teniszpályán repked a labdák után. Amikor a Rudabányáról érkezett volt énektanár a meccse után ízes palóc beszéde miatt szabadkozik, pedig nem kéne, hisz hozzá tartozik. Amikor a 82 éves egykori atléta (Csorba Zoltán), aki könyvet is írt 40 év sporttörténelméről, szűk 3 órán át tartó csatában végül a legkisebb különbséggel kap ki tűző nyári napon rohangálva, ám mégis derűs és közlékeny, és meg van elégedve magával, hiszen jól áll a lábán. Amikor, bár fontos maga a versengés is, hisz azért vannak ott, de igazából az élményért játszanak a legtöbben… Szenior teniszversenyt (International Tennis Federation 200 Szenior Tenisz Vidékbajnokság) rendeztek Debrecenben a DEAC pályáin június 29. és július 2. között. A négynapos, több mint 100 versenyzőt felvonultató viadalon direkt a korosabbakat kerestük a hölgyek és urak között. Néhányukkal beszélgettünk is erről-arról. Videóválogatás is van róla.

Azért picit szakmázzunk is az elején! Kollár László a vezetője annak a szervezetnek (A Mozgó Cívisért Egyesület), amely a régebben vidékbajnokságként ismert sorozatot abban a formájában, ami már nemzetközi, vagyis ITF 200-as minősítésű, most rendezte meg elsőként. A tenisztáborokat, gyerek- és felnőtt versenyeket is szervező egyesület égisze alatt zajló viadal lényeges állomása volt az idei szenior versenynaptárnak. A 30 és afölötti korúakat gyakorlatilag 5 évenként emelkedő korcsoportokba osztották, igaz, voltak úgymond lyukas évjáratok is. Mindenesetre az egyéni női, férfi, illetve a nemenkénti páros, illetve vegyes páros csaták remekül megmozgattak minden nevezőt.

S hogy miféle emberek ragadtak ütőt így nyár derekán? Az például külön kedvesen hatott, hogy teljesítményorientált világunkban akadt több olyan idősödő teniszező, aki konkrétan meglepődött azon, hogy éppen rá vagyunk kíváncsiak, pedig.. Egyikük amiatt szabadkozott, hogy „de hát nem is én nyertem”, míg másikuk vagy a ruhaviseletével nem volt elégedett, vagy sietett az éppen aktuális ebédet elfogyasztani.

A sport jótékony hatása testre és lélekre

Nyugdíjas korú hölgyek és férfiak a rekkenő hőségben, akik nem a hűs helyeket keresték, inkább a labdát, illetve olykor annak nyomát: „szerintem hosszú lett…”, „én fél méterrel bent láttam…” A vége úriemberesen: „jó, adok új labdát, az a biztos”. Ebben maradtak, meg a kölcsönös tiszteletben egymás iránt. Vagy a két hölgy, aki egymást átkarolva nyilatkozott a meccsük után, pedig – mi tudjuk az eredményt, de ha nem gond nem írjuk le – egyikőjük igencsak kikapott a másiktól. Ám ott egymás mellett nem igazán látszott, hogy ki volt a nyerő: hisz mindketten.

Aztán amikor mellém telepedett egy svájci sapkás ősz hajú férfi, némi verbális teniszezés után egyhamar a pólóján is látható siklóernyőzés került elő. Igazából, ha nem beszélgetnek egymással az emberek, sose derülne ki jó pár érdekesség. Itt például az, hogy a debreceni úr 20 évig mezőgazdasági repülőt vezetett Hajdúszoboszlón, 20 évig meg a helyi légimentőknél dolgozott. Így voltaképp nem is nagy kunszt, hogy 74 esztendősen siklóernyőzik. Nem?! Tapintható volt, mennyire kedveli a témát, s mivel elég nagy vakfolt sokak számára – e sorok írójának is – ez a sport, csak bekapcsoltam a kamerát, hogy „na, akkor ebbe menjünk bele még egyszer, kérem!” Céltáv, hurok vagy épp háromszögelés… S máris nagyon okosnak érezhettem magam. Elgondolkodtam egy picit, több kilométer magasból letekinteni a tájra, olyan életkorban, amikor sokan bizony sajnos már a járókeretet szorongatják, s nem a botkormányt, elég menő. Itt meg teniszezett, épp arra várt, hogy ellenfelével a pályára léphessenek – maratoni csata dúlt előttük a centerpályán. Fülöp Sándor, a pilóta pedig vidáman csak annyit mondott: „a mi meccsünk nem lesz ilyen hosszú, a múltkor is nagyon kikaptam tőle”.

A rettegett rivális, Pázmándi József egy messzi-messzi galaxisból, egyenesen Nyíregyházáról ruccant át Debrecenbe, hogy végül érvényesítse a papírformát, és a 70 pluszos férfiak egyéni kiírását megnyerje. Ám az igazi kunszt – bár ez sem kis dolog – az volt az életében, mint megtudtam, hogy 50 évesen a nemzetközi ranglista 4. helyén állt a szeniorok között, illetve a Rolland Garroson és Wimbledonban is párosban Grand Slam-győztes Taróczy Balázzsal meccselt annak idején.

Igen, gyömbér – mondta Gyöngyvér

Ami a hölgyeket illeti, ők kevesebben neveztek, de aki ott volt, derekasan megfogta az ütő végét, és beleadott mindent. Egyikük (Kóczián Gyöngyvér 70 plusz) mégis leginkább arról mesélt később, hogy bizony ő még aktívan gyógyszerészkedik, egyébként meg, bár nem épp szálfatermetű, de ügyes röplabdázó volt ifjabb korában. Amikor elkértem az email címét, hogy elküldjem neki a majdani cikket, az is kiderült, hogy az unokája nem tudta kimondani a nevét, ezért gyömbérnek hívta, amit megtartott elektronikus útjelzőnek… Ezt úgy itt hagyom, napi kedvességnek.

A torna egyik nagy neve, a 80 pluszos kategória ifjonca – hisz nemrég még eggyel lentebb indult – Szentkirályi István (tavaly vívásban világbajnoki ezüstig jutott) ezúttal trófea nélkül maradt, hiszen nagyon megszenvedve ugyan, de legyűrte őt Szalay Miklós, még a csoportmeccsek során – hogy ő végül a döntőig menetelve ott kapjon ki Pohly Ferenctől. Ám a fogorvos Szentkirályi ezzel együtt mosolygott az egészen. Azt hiszem, el lehet jutni arra a szintre, amikor már tudjuk, érzékeljük, mi az, amin fel kell (lehet) húzni magunkat, s mi az, amin nem. Ő egyébként, mint sokak által tudott, kiváló vívó, aki idén, 80 évesen a 70-esek között indulva „csak” a 14. helyet szerezte meg az Európa-bajnokságon. Az ok egyszerű: nem voltak a korosztályában indulók, így megmérette magát az ifjabbak között.

Az eredményeket a szervező által fejlesztett oldalon megtalálhatja bárki. Mi most elsősorban néhány versengőre voltunk kíváncsiak, akik kiválóan teniszeztek.