Hát most előre hülyék már az emberek, s elmondják a hálón, miért „holtak” napja (Rodriguez, a zombis-halottas horror egyik klasszikusa is adhatná filmcímnek), meg mindenszentek napja avagy miért halloween a jobb.

Mer’ az igazi európai keresztények így, bezzeg a hülye amerikaiak meg amúgy – mért ünnepelnénk úgy, ahogy ők, nem őriztünk együtt libát velük..

Ember! Közlöd a közösségi médiában, hogy te gyertyát gyújtasz, míg más tököt farag avagy fordítva. Más hülye, te hagyományőrző. Ember! Kit érdekel, mit csinálsz november 1-je környékén? Felőlem be is dőlhetsz az árokba részegen, vagy könyveidbe merülve pihenhetsz, esetleg az autódat mosod, mind a te dolgod. Az sem nagyon izgat, hogy két kezed összeteszed imára kulcsolva éppen vagy zsebedbe csúsztatva őgyelegsz a hűvös utcán fura maskarában. Ám a közösségi médián keresztül ne akard megmondani másoknak, mi a tuti, ott van arra Eperjes Károly a 6:3 avagy Játszd újra Tutti című, egyébként kiváló magyar filmben 🙂

Vannak ügyeletes megmondós napok, amikor (inkább előtte) az emberek egy részét valami kényszer hajtja, hogy közöljék a világgal, ők miért különbek embertársaiknál: s ezt meg is ideologizálják. Meg, hogy szerintük mit volna helyes, szabálykövető cselekednie azoknak, akik nem ők. Szuper!

Szerintem amúgy tököt faragni poén, ahogyan csokikat gyűjteni is. Ha ettől jól érzi magát valaki, miért ne tegye? Ám ha nem teszi, akkor sem lesz rosszabb. Ahogyan a holtak (illetve előtte mindenszentek) napja itthon régebb óta ismert megülése is valahol magánügy: gyújts gyertyát és emlékezz, ha akarsz, ha van kire, ha van miért! Ez jó! Vagy ne! Az is rendben van. A te döntésed.

Élőnek, fiatalnak és vénnek is joga eldönteni mire hogyan akar reagálni az élet körforgásában. A halálra is lehet még ezerféleképpen. Nem hiszem, hogy nemzeti-kulturális kérdést kellene csinálni abból, hogy kit mi fog meg ebben a témakörben. Hagyjuk már el ezt a „ki a jobb magyar (avagy európai)” vagy „ki a jobb keresztény” baromságot! Mellesleg, ha én pogány vagyok, akkor mi van? Beesik az eső?

Empátia, elfogadás és fogékonyság az egyetemes emberi kultúra szüleményei iránt, így együtt hasznos. Nem különbséget kell tenni magunk és mások között, hanem úgy élni, ahogy lehetőség szerint nekünk tetszik, de amivel nem bántunk másokat. Persze ezzel most én is megmondó lettem.. A francba.

Jut eszembe: közben – minden célzatosság nélkül, csak mert jól esik – Helloweent hallgatok.