Mondhatom, hogy a mottóm talán ez mostanság, s ez is foglalkoztat leginkább: ízek, imák, utak. Mindjárt kifejtem, mire is gondolok. Korábbi debreceni srácként egy ideje új utakon járok, s egyelőre csak látogatóba jövök vissza Debrecenbe. A gasztronómia lett a szenvedélyem. Régóta dolgozom a vendéglátásban, sok területen, sok pozícióban voltam itthon és külföldön is. Amit biztosan tudok mondani, hogy ezt jól csak szívből, szeretetből lehet csinálni. Viszont érdemes mindig újítani, képezni magát az embernek, különben ki lehet égni hosszútávon. Sajnos sokan, akik bekerültek ebbe a szakmába, már nem látják át, hogy a legapróbb részlet is ugyanolyan fontos, akár az is, hogy a mosdó legyen tiszta. Jelenleg egy borbár és borboltnak vagyok az üzletvezetője Budapesten, és ha kell, takarítok a kollégákkal. A lényeg, hogy a lehető legjobb, teljes vendégélményt nyújtsuk.

Ami biztos, sokféle úton jártam már, mindegyik mást adott hozzá az életemhez. Ami talán változott, hogy már nem elém kerülnek utak, csak úgy, hanem teszek azért, hogy rátaláljak azokra az utakra, amiken járni szeretnék. Persze nemrég pont felülírta az élet ezeket a terveimet, de ott segített az, amit az imént említettem, hogy a lelki , szellemi fejlődésemmel már máshogy dolgoztam fel a traumákat, a gondokat, erősebb voltam. Most egyértelműen tudatosan járok bizonyos utakon, de már érzem, hogy közel vannak a legújabb kihívások, és döntéseket kell hozzak az életemben, hogy merre és hogyan folytassam tovább.

A gasztronómia pedig egy csoda. Csak képzeld el, hogy beszélgetsz valakivel a világ másik pontjáról, elmesél egy tradicionális receptet a hazájából, és ahogy elképzeled, a régi korban ott éppen elkészíti valaki, máris utaztál térben és időben. Illetve rájöttem arra is, hogy a gasztronómia mindenre reagál, ha valami fontos történik az emberiség életében. Legyen az akár háború vagy világjárvány. Nagyon érdekes, hogy a középkor Firenzéjében a pestisjárvány idején miként építettek kis borablakokat a házak falába vállmagasságban, ahol jóval biztonságosabban ki tudták adni a nedűt és bevenni a pénzt. Ez később jelentőségét vesztette részben, ám jött 2020 és a Covid, és ismét új értelmet nyert, elkezdték használni.

Amúgy van egy alap sommelier, vagyis borszakértő végzettségem, amit további képzésekkel erősítettem. A fővárosi borbárunkban vásárolhat és meg is kóstolhatja a vendég az italokat. Emellett kitelepülést is folytatunk egy ideje, borvacsorákat tartunk más helyeken. Ehhez kapcsolódik egy távlati ötletem, hogy talán Debrecenben is lehetne effélével próbálkoznunk, de ez a jövő zenéje. Egyébként korábban a Magyar Vöröskeresztnél is dolgoztam, szeretek az embereken segíteni. Többek között ezért is szeretném elérni, hogy olyan megélhetést biztosítsak magamnak, ami mellett minél többet tudok majd segíteni másokon. Az biztos, hogy nincs megállás, tanulni és tapasztalni akarok még sokat ebben a boros közegben. Egyebek mellett – csak ugye nem indul ilyen képzés minden évben – borbíró is szeretnék lenni idővel, versenyeken tudnám elbírálni a borokat.

Sok év kemény munkája van abban, hogy most ezt csinálom, amit nagyon szeretek, ám az erőfeszítés idővel megtérül. Nemrég a cégünk által kijutottam Spanyolország legnagyobb, Fenavin nevű boros rendezvényére is. Nagy élmény volt megtapasztalni ezt a világot. Sok olyan élmény jött be az életembe, ami megtanított arra, hogy a tudatot, a szívet, a lelket egyként kell kezelni, és törődni kell velük. Ápolni, fejleszteni. Sőt arra jössz rá hirtelen, hogy ezek a dolgok mindig is az életed részei voltak, csak nem vetted őket észre, nem jól láttad a dolgokat.