Még novemberben kapott Lulu az egyik jóakarójától egy sárga kacsajátékot, amire nagyon vigyázott is. Várható volt azonban, hogy egy idő után ennek a játékszernek is véget érnek a napjai. Meglepetésünkre májusig kitartóan ő volt Lulu legjobb barátja, egyszer azonban Lulu túlságosan belemerült a játékba – egészen pontosan a fogai merültek bele túlságosan a kacsa testébe, így azt javítani kellett.

Egyszerű varrással ez természetesen megoldható. A baj az, hogy Lulu már rutinos játékrombolóként ismeri a technikát, vagy inkább azt, hogy a varrást könnyebb kiszakítani, így szisztematikusan a cérnát a rágja. A kis cérnaszálakat nagyjából 10 perc alatt analizálja, majd széttépi. Hamarosan be kellett látnunk, hogy Lulu játékán ez a megoldás már nem segít.

Hosszú vívódás után arra a döntésre jutottunk, hogy szerzünk neki egy új kacsát. Sajnálatos módon nem találtunk ugyanolyat, mint amit tönkretett, így az ahhoz leginkább hasonlító vadkacsát választottuk. A legnagyobb különbség egyrészt a színében – ez Lulut aligha érdekelte –, másrészt a szárnyain volt megfigyelhető, merthogy a vadkacsának és az arra hasonlító játéknak is nagyobb szárnya van, kutyául ez annyit tesz, hogy jobb rajta fogás.

Először a bal szárnyat vette célba, ez három nap alatt teljesen eltűnt, majd következett a jobb szárny, aminek látványos megtépázása újabb három napot igényelt. A szárnyak eltűntetésével sajnos a kacsa oldala védtelen célponttá vált. Elméletünk szerint a játék készítői nem gondoltak arra, hogy ilyen módon is hozzá lehet jutni a gyenge pontokhoz. Innentől kezdve Lulu ezekre a szabad helyekre fókuszált leginkább, és kitartó munkája most is sikerrel zárult. Pedig valóban minőségi játékról beszélünk, a textil alatt egy vastagabb felület is van, amit nehezebb kiszaggatni – mint kiderült, azért nem lehetetlen. Ezt követte a vatta, amelyet egy magát tacskónak valló kutya természetesen kiszed a kis sípolóval együtt – tulajdonképpen ezekért a jutalmakért folyt a pár hetes procedúra.

Lulu a történtekért kapott néhány kevésbé kedves szót, majd a kacsát is eltávolítottuk a közeléből, hiszen intenzívosztályra került – legalábbis Lulu így tudja. Nemsokára visszakapja. A kérdés az, vajon újra felboncolja-e kedvenc alvótársát, vagy számításba veszi, hogy lehet, legközelebb nem találunk neki épp ilyen kacsát…

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!