„Járdányi erőm sincs..” – szokta volt anno gyakorta mondogatni egykori, és sajnos már néhai kollégám. Én pedig úgy érzem, tartozom neki annyival (ráadásul jó pár üveg sörnyi visszahívással úgyszintén), hogy ezt a kiváló s egyben a gyalogjárás egészséges voltára felhívó mondását, amikor csak tehetem, felidézzem, őrizzem.

Természetesen, ezúttal is jó okkal teszem, mert egy nyilvános panasz „bejelentéshez” tartozik. Amelynek tárgya és egyben témája a közelünkben húzódó járdaszakasz. Valamint a hozzátartozó lépcső, mely szükségszerű kelléke annak, hogy néhány debreceni lakótelep talajának természet adta egyenlőtlenségeit négykerék meghajtás hiánya esetén is sikerrel meg- vagy lemásszuk. Nos, a környék lakóinak hátrányos megkülönböztetése, mely sérelmem oka, abból fakad, hogy a közelünkben újraaszfaltoztak – még valamikor az ősidőkben – jó tíz nappal a választás előtt egy járdaszakaszt és az ahhoz vezető, évtizedekig balesetveszélyes lépcsőt.

Nyilván nem magát a projektet sérelmezem. Annál is kevésbé, mert mintha másutt szintén végeztek volna hasonló ráncfelvarrást. Hisz a legtöbb gyalogjáró a lakótelep megépítése után és óta sohasem érezhette az új aszfalt vagy betonréteg simogató – kozmetikai kifejezéssel élve – pakolását. Így a környék lakóinak többsége azt tapasztalta az évek során, hogy a járdák repedései olyan szépen szélesednek, hogy némelyiken látványos balettmozdulattal kell átszökkennünk. Ám alighanem másutt szintén hasonló a helyzet. Nem is beszélve a kisebb közigazgatási egységek lakóiról, akik a település legtöbb utcájában még a vakondjáratig berepedt járdák előnyeit sem élvezhetik.

Viszont, s ezt hiányoltam, nálunk az újonnan ráterített aszfalt ünnepélyes átadása máig nem történt meg. Pedig a nemzetiszínű szalagot tartó átadósor két szélére – vélhetőleg itt is – odaállított két csinos hölgyet szívesen elnéztem volna. Az más kérdés, hogy legfeljebb egy, esetleg két jeles személyiség fért volna el köztük a gyalogosúton. S meglehet az illetékesek snassznak találták, hogy három-négy ember bóklászik az utcasarkon egy hosszú textíliával a kezében. Bár amennyiben hosszában adják át a járda érintett részét, akkor már lehetett volna annyi embert kivezényelni, bocsánat, felkérni a részvételre, hogy az illendő ünnepélyesség biztosítva legyen.

Bezzeg másutt meg tudták tenni! Például az akácos földút átadásakor. Vagy amikor egy negyed asztalnyi épületmakettet úgy avattak fel, mintha az már maga a jelképezett, többemeletes, elkészült építmény lenne. Esetleg egy üres telek kerítésére kitett táblát, amely jelezte az ünnepség nézőinek, hogy ott valami valamikor alighanem épül. De jó lesz idejében felavatni, mert még közbe jöhet valami. Ásót, kapát (szó szerint), tücsköt, bogarat átadtak a mögöttünk lévő
hónapban, illetve a választás hetéig. Akkor is, ha a beruházás nem egy esetben féltéglányi készültségi állapotban volt, s van alighanem mindazóta. S az esetben ugyancsak, ha az a valami, szintén megesett, hogy csupán egy középületen olvasható felirat, már évekkel ezelőtt a helyére került.

Szóval, ezekből a ritkán megélhető pillanatokból maradtunk mi ki. Hacsaknem elkerülte a figyelmem. Akkor viszont az a kifogásom, hogy a megérdemeltnél sokkal kisebb figyelmet kapott. Különösen az országszerte tapasztaltak fényében, amelyek ismételten bizonyították, hogy a találékony magyar elme számára nem jelent akadályt bármilyen stádiumban lévő objektum ünnepélyes átadása. Sőt! Adott esetben elég egy ígéret, elképzelés vagy elegánsabban nevezhetjük tervnek, hogy közfigyelmet remélve, felavassák. Ezen jeles időszakban, ismételten bebizonyosodott, mely szerint semmi sem átadhatatlan számunkra, amely emberi..Vagy legalábbis annak szánják.

Nem tudom véletlenül alakult így vagy tudatos mesterfogás volt, mindenesetre máskor éveket kell várnunk ennyi ünnepi pillanatra. Ennek tükrében mégis megkockáztatom, hogy amennyiben legalább egy hétig tovább tart a kampányidőszak, még annak a látványos eredményét is ünnepélyesen felavatják, hogy valamelyik politikusunk láthatóan kiváló egészséges emésztését aznap reggel milyen bizonyítékkal támasztotta alá. Szerencsére eddig nem jutott el közéletünk. Bár nem sokon múlt, hogy ez is bekövetkezzék..