Mottó: Az emberek pisztollyal a kezükben beszélnek arról, hogy az élet szent. Jón Kalman Stefánsson

Lehet, hogy hamarosan lesz egy tűzszünet. Ugye nem is kell említenem, hogy hol? Sarkítsunk egy kicsit! A fehér régió most és mindig is leginkább magára figyel. Még az orosz-ukrán fegyveres konfliktus (később háború) kezdetén tisztán látszott, hogy egy proxy háború indul Ukrajna gazdasági kiaknázásának a jogáért. Már akkor egyértelmű volt számomra, hogy egy komoly globálpolitikai játszma is elkezdődik, hiszen a világ újragyarmatosítása elérte Európát, és azért mégis hát, hogy van ez, hogy begyűrűzött a megszokott emberi aljasság Európába is? Ki a hibás, hogy nem tartja Ázsiában, Afrikában vagy éppen a szegényebb amerikai országokban a bűnt és a bajt?
Oroszország-Ukrajna, Kína-Tajvan, Azerbajdzsán-Hegyi-Karabah-Örményország. Tudatosuljon csak most és itt előre, amíg ezt a jegyzetet olvassák!

Szóval: van egy ország, ami mellett kiáll az Amerikai Egyesület Államok és az Európai Unió is. Nekünk, európaiaknak már 50 milliárd euróba van a nagy filantrópnak látszó „Zelenszkij-szeretet”. Bidenék is töltik bele a dollármilliókat veszettül az ércben és búzában gazdag országba, ahol egyébként förtelmesek voltak a gazdasági viszonyok, a korrupció mindennapos lételemmé lett, és a közbiztonság is hagyott igen nagyon kívánnivalót maga után. Nem volt ám olyan régen, hogy az ukrán maffia terjeszkedni kezdett az európai térségben, és az sem, hogy gombamód nőttek ki az erőszakos oligarchák (volt maffiózók és régi katonák) az ukrán állami kaotikumból. Tegyük hozzá, hogy tényleg felütötte fejét a nacionalista, nemzetszocialista felsőbbrendűségi komplexus is, mert olyan jó volt a gyengébbet terrorizálni, semmint nekiugrani egy elvetemült gyilkos bandának. Felfelé nem volt ildomos reklamálni, hát így eresztették ki a gőzt a szerencsétlenek. (Kicsiny országunk erre is rájátszott, amikor tolta ki a magyar adóforintokat a környező országokba, kisebbségvédelem és kultúra fenttartása címszó alatt.) Tehát Ukrajna nem volt egy mintaállam, pláne nem alkalmas arra, hogy az európai uniós tagságát komolyan számításba lehessen venni. Most meg? Vegyük fel őket az Európai Unióba, amint lehet! Érdekes, nem?

Emlékezzenek arra, hogy egy éve emlegetem: a fehérek nem igazán számolnak azzal, hogy az egymás ellen vívott kis harcuk Ukrajnáért meggyengíti őket. Egy megjegyzés: Pressman, az USA magyarországi nagykövete szépen beszól a kismagyar diplomáciának („a magyar kormány tagjai a Vlagyimir Putyin által képviselt nézeteket visszhangozzák”). Kritizálja Orbán Viktor kettős játszmáját, amire – mint azt régebben leírtam – Szijjártó Péter dúvadként ugrik neki: „Nem kormányzókat, meg nem helytartókat fogadunk.” Ergo az USA nemtetszését fejezte ki Magyarország felé, mi pedig gőgösen odamondtuk, hogy eb ura fakó, Biden nekünk nem királyunk! Jó csúnyán! Mert miért is ne! „Mimagyarok” senkitől se félünk ám, van nekünk egy kaszinótulajdonosból lett, fegyvergyárossá vált, majd miniszterré tett emberünk, aki most csinál nekünk haderőreformot, kezdve a 45 évesnél idősebb NATO tisztek lefejezésével. Meg ott vannak nekünk az oroszok, az azeriek, a kínaiak… és persze gyönyörűen keverjük a gazdasági kapcsolatokat, a politikát, a demokratikus jogokat, a kisebbségi jogokat és minden mást is.
Felteszek egy kérdést: Ha a nagyhatalmak már évtizedek óta kereskednek Kínával és a volt Szovjetunió utódállamaival, akkor nekünk is kell? Nekünk is mindegy Tibet, Tajvan, az ujgurok vagy éppen az örmények sorsa, polgári-, politikai és emberi jogai, demokráciájuk milyensége és minősége? Mert, ha igen, akkor nem sok különbség van a gerinctelen csiga és a világot irányító politikusok és az őket követő kicsi országok politikusai között.

És lám, egyszer csak jön Kína volt külügyminisztere, Wang Yi, aki már a Kínai Kommunista Párt központi külügyi bizottságának az igazgatójaként Hszi Csin-ping teljes bizalmát élvezi. Eljött az 59. müncheni biztonságpolitikai konferenciára. A legfőbb kínai diplomata. Mindenütt hajlongva fogadták őt és társait szerte Európában (a Lavrov-díjas magyar marha, a Szijjártó fiú pedig lángost eszik vele, mert biztosan ő is a barátja), és azt sem tudjuk, hol áll a fejünk!

Wang Yi bejelentette, hogy Kína az Ukrajnára vonatkozó békekezdeményezés élére akar állni. Mondjuk, illene is, ha már aláírták ők is az 1994. december 5-én született Budapesti Memorandumot és utána jól cserbenhagyták Ukrajnát a többi nagypofájú nagyhatalmi képviselővel együtt!

A kapzsi fehérek, a gazdasági befolyással élők, a fegyverkereskedők és oligarchák barátai egy kicsit elszontyolodtak, elkezdték félteni a pénzüket és a befolyásukat. Szerintem még Szijjártó is elszomorodott, hogy akkor a magyar kis- és középvállalkozások, hogy fognak utat építeni, vizet tisztítani, épületeket emelni a földig rombolt Ukrajnában. Sri lankán nem volt túl sikeres a fiú (épp csődbe ment az ország, bár zavarosban jó halászni egyesek szerint), de nem rója fel neki senki, mert Magyarország, a hatalomban lévők számára egy következmények nélküli ország. Na, de akkor ott lesz a Hegyi-Karabah Köztársaság, végül is, ott is van zavaros, bőven.

Összefoglalom ezt a kissé zavaros jegyzetet: az orosz-ukrán háború akár évekig is eltarthat. Azonban, mivel kiszámíthatatlan, hogy milyen egyezséget kötnek a nagyhatalmak (és nem a „repülj páva Szijjártó Péter” és főnöke, akiknek csak szájuk van, és mondják a közhelyeket, ezzel is terelve a magyarok itthoni problémáiról a figyelmet), akár egy hét múlva is lehet tűzszünet.

Kína bejelentkezett a játszmába. Elég sok veszítenivalója van – mert bár a sok európai ország vezető politikusai mind a tenyeréből esznek -, és bár inkább oroszbarát, mint Európa-barát, de semmiképpen sem Amerika-barát! Az USA hatalmi terjeszkedését Kínának is jó lenne megállítani. a Kínai Kommunista Párt központi külügyi bizottságának az igazgatója jól tudja, hogy a háborús helyzet bármikor eszkalálódhat, és ezek a forrófejű fehérek a végén még kirobbantják a III. világháborút. Nekik pedig mindenütt gazdasági érdekeltségük és honfitársaik vannak. Lám, Magyarországon is, milyen szépen megtelepedtek és most még akkumulátorgyárakat is építenek, ha akarja a nép, ha nem!

Szóval: elég sok pénz van már Ukrajnába fektetve, az európai politikusok már nem bánnák, ha veszne akár a Donyec-medence is Ukrajnának, csak végre elkezdhessék visszavenni a pénzüket, és jó nagyokat kaszálni Ukrajna újjáépítéséből. Az oroszoknál is gondolom csökkent a munkanélküliség, az európai uniós szankciók is csak nyomják a gazdaságukat, és hiányzik az EU-s technológia is. Persze játszák majd a nagy orosz megmentőt, aki küzd a honfitársai békéjéért, nyugalmáért, meg a nácik ellen, de alapvetően, ha megint megtarthat egy területszeletet Ukrajnából, akkor most egy kicsit meghátrál, erőt gyűjt. A kínaiak és a többi ország szívesen elnézné Európa és az oroszok kataklizmáját, de ott sem a gerinc a lényeg, hanem a haszon. Veszélybe kerülnek az európai befektetéseik, és a gyenge orosz medve szipolyozása sem ér meg annyit, hogy ezek itt bevaduljanak és kirobbantsák a III. világháborút.

De mi a különbség az Oroszország-Ukrajna, Kína-Tajvan, Azerbajdzsán-Hegyi-Karabah-Örményország közötti fegyveres konfliktusokban? Vagy mi a különbség, amikor 2008-ban Oroszország lerohanta Grúziát? Tulajdonképpen semmi.
Mi pedig csak mivel vagyunk elfoglalva? Ukrajnával. Érdekel valakit, hogy honnan szerezzük be pótlólagosan a gázt, az olajat vagy bármi más hiányterméket? Nem érdekel. Teszünk rá az emberi jogokra, a kisebbségi jogokra, a demokratikus jogokra? Messziről! És miért? Mert az ember a legaljasabb és leggerinctelenebb élőlény ezen a Föld nevű bolygón, azért!

Ebből a szempontból egy kicsit „megvédem” Orbán Viktort és csekélyértelmű lótifutiját is. Az egész világ ilyen! A politikust nem érdeklik az emberi jogok, az államformák, a terrorizmus vagy a kisebbségvédelem. Egy érdekli őket. A pénz és a velejáró hatalom. Az uralom mások felett! Akár a hazájukban, akár más országokban vannak, csak a hatalom és az uralom megszerzése mások felett; ez jellemzi az embert mióta megteremtette őket Isten a maga képére és hasonlatosságára. De akkor milyen lehet az Isten vagy az evolúciós folyamat? Amiért mégis megrovom őket: tudják már, hogy hol a helyük! Ez a kémkedős, hazaárulós, mindenkinek nyalós, USA-ba belerúgós „kimivagyokiság” árt nekünk! Csendbe kéne maradunk! A Facebook sem barátja Szijjártónak, de állandóan ott szerepel. Minek? Külpolitikai szempontból azt megértem, hogy keressük az utakat, de ahogy keressük, amilyen arroganciával, az számomra visszataszító. Amiket és ahogy csúsztatnak Szijjártó emberei a nyilatkozataikban, az pedig maga az undormány! Professzorokról, politikai szakértőkről, diplomatákról beszélek. Nem azt mondják, amit gondolnak, hanem azt, amit elvárnak tőlük, mert ugye demokrácia van ebben az országban!

A háborúkban pedig nem az azokat kirobbantók halnak meg, hanem a nép egyszerű fiai. Szomorú ez. Reménykedjünk egy elfogadható tűzszünetben, hátha megunták már a veszteségeket azok, akik be akarják kebelezni Ukrajnát! Nincs abszolút igazság, gazság azonban igen sok van ebben a történetben!

A csigának több gerince van, mint azoknak, akiket vezetőinknek választunk meg. Ecce homo! Ez is nagyon szomorú!

A belpolitikáról majd egy másik jegyzetben…

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)