Sokáig az ország 3. városa voltunk (Miskolc volt a 2.), aztán helyet cseréltünk. Egy lapos alföldi város volt Debrecen. Sose volt metropolisz, és soha nem is lesz, ha vezetői megfeszülnek, akkor se. Ha egyre magasabb házakat építenek egy új rendelet szerint, akkor se. Ha köd van, az megül. A város levegője poros, nem túl jó. Nincs folyója, ami javítana ezen a helyzeten. Ám attól, hogy más módon javítani nem igyekeznek, rontani még tudnak rajta. Meg is teszik. Kerül, amibe kerül.

Alapvetően mezőgazdaságra alkalmas ez a környék. Ahhoz viszont kiváló adottságokkal rendelkezik, jófajta termőföldekkel van megáldva. Azaz, lassan csak volt, mert letarolják, és gyárakat telepítenek rá. Voltak régebben is gyárak Debrecenben. Az élelmiszeripar feldolgozta, amit a mezőgazdaság megtermelt. Közel voltak egymáshoz, munkalehetőséget is biztosítottak a helyieknek, közelben lakóknak. Volt könnyűipar is, itt működött a inomkötöttárugyár, a kefegyár, a ruhagyár, bútorgyár, dohánygyár, baromfifeldolgozó. A Vágóhídon a környéken tartott állatok feldolgozása folyt. Volt téglagyár is, gondolva az építkezésekre. A Medicor orvosi műszergyár is jól működött, sikerült mostanra azt is kicsinálni. A Gördülőcsapágy Művek (vagy ahogy itt emlegettük, a GÖCS), már egy másik kategória volt. És akkor volt egy Biogal nevű gyógyszergyárunk is. Most ugyan az akkugyárpártiak próbálják a kettő veszélyeit összemosni, de valószínűleg magukban ők is tudják, hogy a kettő nem ugyanaz a kategória, csak így lehet bagatellizálni a lakosok aggodalmát és a tervezett gyár veszélyeit. Kikiáltják veszélyesnek például a gyógyszergyárakat, ugyanakkor szemrebbenés nélkül veszélytelennek neveznek egy akkumulátorgyárat. Csak én érzek ebben jókora ellentmondást?

„El kell mondani a debrecenieknek, hogy ez az üzem nem környezetszennyező, az alkalmazott megoldások, gyártási folyamatok nem veszélyesek a városra és környezetére.” (Papp László – Fidesz – debreceni polgármester)

Hát, hogyne, persze. Azért szenvednek a gödiek is. Azért mutatnak ki a gyárból származó oldószert a környéken lévő kutakból, azért szennyezett a talaj. Aztán, amikor mérni akarnak, akkor kiderül, hogy az arra a célra szolgáló kutat gondos kezek betemették. Ha a szabálytalanságokat sorozatban elkövető gyárat nevetséges összegekre büntetik, de be nem zárják. Ha ettől nem kezd el bízni az ember a hatóságokban, akkor nem tudom, mitől.

Papp László népszavazást nem akar, de közvélemény-kutatás formájában megkérdezné az emberek véleményét, azonban a gyárépítést a város érdekére hivatkozva akkor is támogatja, ha a debreceniek nem. A városvezető kiemelte azt is, hogy a beruházó kínai cég megvásárolta a leendő gyárhoz szükséges telket, ezért a döntés már az engedélyező hatóságon, nem pedig az önkormányzaton múlik.

A Klubrádió riportere megkérdezte tőle, hogyan indult az egész. Ajánlották felülről a lehetőséget és ő kapva kapott utána vagy ultimátumot adtak felülről. Az előbbire bólintott rá.

A beruházó kínai cég megvásárolta a szükséges telket?? Akkor azt, gondolom, valaki eladta neki, másképp ugyanis nem történhetett. Ki volt az név szerint, aki azt az adásvételi szerződést aláírta? Gondolom, vállalja az illető, ha már suttyomban ekkora horderejű dologhoz adta a nevét. Még egy nyomorult lakógyűlésen, ahol nem ekkora a tét egy-egy ügyben, ott is szavazásra bocsátják a kérdést, mielőtt ügylet lesz belőle. A közös képviselő max arról dönthet saját hatáskörben lakógyűlés nélkül, amiben azonnali intézkedés szükséges. Bizonyára nem hívja össze a lakókat, ha venni kell pár égőt a lépcsőházba, vagy csőtöréshez ki kell hívni a szerelőket. De bármilyen beruházáshoz, nagyobb kiadáshoz a lakók tájékoztatása kell, illetve a többség beleegyezése.

Nem értem, miért nem működik ez nagyban. Ugyan miféle sürgető tényező lehetett itt ebben az esetben? A polgármester jogszabályokban tud csak gondolkodni. Ha jogszabály (amiket ők alkotnak, és kényük-kedvük szerint változtatgatnak, méretre igazítanak) nem kötelezi arra, hogy a tudtunkkal és a beleegyezésünkkel döntsön, akkor a lelkiismerete, morális tartása, felelősségérzete őt nem kötelezi. Ilyen egy „hithű” keresztény?

„Meg tudom ígérni a debrecenieknek, hogy minden rendben lesz.”

Meg tudja ígérni?? Hát, az úgy mindjárt más. Ugye, tudjuk, az a szegény, aki ígérni se tud. Amúgy eddigi regnálása során mit nem tudott ő még megígérni? Mindent IS. Ígérte ő 2020-ig a Latinovits Színházat, koncerttermet. Kész lett? Nem. Halasztódott, mondták. Magyarul ők elhalasztották. Következmény? Semmi. Ígérték az intermodális központot 2020-ig. Kész lett?? Nem. Következmény? Semmi. A mulasztásaikat átemelték nagy ovációval egy másik tervidőszakba. Újra megígérték.
Már elnézést kérek, ez itt nem az Andersen mesemondó verseny városi fordulója. Itt felnőtt embereket hülyítenek folyamatosan. És akkor jön azzal, hogy ő megígéri. So what? Ígérje. Én meg már rég megvontam a bizalmamat tőle és a sleppjétől, és nem hiszek neki. Ha mégsem úgy lesz, ahogy ígéri, mi lesz? Vállalt ő valaha valamiért felelősséget?? Nem. Náluk ezt lerendezik egy vállrándítással. Van bárkinek is kétsége afelől, hogy legközelebb is így történne? Ja, bocs, lehet, hogy mégse. Vállrándítás helyett hagyományőrző módon találnának egy bűnbakot. Aki nem ő lenne, és nem is fideszes. Na, ebből én már nem kérek. És tartok tőle, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Bizalmat azért sem adok, mert ott van a biznisz támogatói, mit támogatói, erőltetői között Szijjártó, aki már lejáratta magát a korrupciószagú lélegeztetőgép-beszerzéssel, ami aztán nem bizonyult akkora deal-nek. A vakcinák egy része is kuka lett. Nem gond. És akkor betárazza a gázt a legmagasabb áron. Mi meg szívunk.

A debreceni lakosok akarata ellenére is megépül a gyár, mert ez a város érdeke, mondta a polgármester. Na, álljunk meg egy szóra. Azt gondolnám, egy jogásznak nincs problémája a szövegértéssel, a szavak jelentését is ismeri. Hát, bizonyára tévedtem már ennél nagyobbat is. Először is tisztázzuk már, mit jelent az a szó, hogy város. Segítek, nem az épületeket meg a városvezetést. A város MI vagyunk, a lakosai. Surprise, surprise. Vagy a polgármester odament a várostáblához, és megbeszélte vele?? Tőle kitelik. És a tábla – a város – nem ellenkezett. Ő meg aláírta a szerződést.

Hogy miért lenne a város érdeke az, hogy kiváló termőföldjét elherdálják, talán a legöregebb hindu se tudná megmondani. Ellentmond ugyanis a józan észnek. Azt a süketelést, hogy ott megy út, hanyagoljuk. Már említettem, út ott megy, ahová építenek. Tehát a polgármester már ott alávaló dolgot művelt, amikor a jó termőföldet eladta ipari beruházás céljára. És milyen különös, fel se fogja, mekkora kárt okozott. Mint egy kisgyerek. Csak akkor miért van rábízva egy ekkora város? De ő eladta. Nem kérdezett meg minket, hiszen azt gondolja, ő Debrecen. És amikor rákérdezünk a miértekre, még ő nyegléskedik. Meddig rontja még itt a levegőt ez az idetévedt vándor? Sose volt szívügye Debrecen, bármit is handabandázik itt.

De, ha már eladta a földünket, akkor hadd szóljon a többi is. Szakértők, megbízható hatóságok. Hagyjuk már. Miről készítsek prezentációt? Mi legyen a végkifejlet? Káros legyen vagy biztonságos? Tudok mindkétfélét. Még animációt is teszek bele, hogy látványosabb, ütősebb legyen. Leteszem a nagyesküt bármelyikre. Ja, nem, az nem én lennék. Bennem dolgozik a lelkiismeret.

A Klubrádió riporterének aztán még megy rizsa a pártokról meg az azok távozása utáni nyugodt párbeszédről. Kit néz ez hülyének? Aki ott volt, az nagyon jól tudja, hogyan is volt az a közmeghallgatás. De azért kiderül, téves adatközlés is volt. Akkor a szakértők tényleg baromi precízen és jól dolgoztak, ha a kétévnyi titkolózás és a – feltételezem – gondos kimutatások készítése ilyenre sikerült. De bízzunk bennük. Addig álljanak fél lábon.

Aztán jön az, hogy egy polgármesternek néha hoznia kell olyan döntést is, ami nem tetszik a lakosságnak. Ő nem igazodhat aktuális, pillanatnyi hangulathoz. Mivan? Mi nem hisztis primadonnák vagyunk, akinek most épp nem jött össze valami, és szeszélyeskedünk itt. Épp hogy vele ellentétben hosszú távon, felelősen gondolkodunk, tervezünk, és ezért tölt el aggodalommal minket az, hogy egy olyan gigaberuházást akarnak ránk erőltetni, amivel rossz tapasztalatok vannak az országban. Pedig bizonyára azokban a városokban is megígérte valaki, hogy minden rendben lesz, ott is mindent biztonságosnak hazudtak a szakértői jelentések. Aztán akcióba lépett Murphy.

Jövőbe mutató döntés. Na, ebben egyetértünk. Csak nem mindegy, milyen az a jövő, és ahová mutat, az nekünk nem tetszik. Azt, hogy nincs veszélye, annyiszor elmondja, hogy már attól is gyanús az egész. Mintha önmagát győzködné. Gondolom, ha itt is történne olyasmi, mint Komáromban, akkor azon kívül, hogy nem kussoltatnák a dolgozókat a történtekről, kiállna, nyilvánosan hamut szórna a fejére, ostorozná önmagát, kérné az elnézést, és nem patkány módjára menekülne a süllyedő hajóról. Már megint elragadott a képzeletem, nézzék el nekem. Tudjuk mindannyian, hogy megmagyarázná.

Ilyen szempontok motiválják még, akár a város lakossága ellenében is (mondjuk, milyen tróger polgármester az olyan, amelyik ellene dolgozik a lakosságnak, semmibe veszi az akaratukat), hogy egyébként a város elveszítené regionális jelentőségét. Hogy veszítené már el? Csak józan ésszel tudni kéne, mik a város erényei, jellegzetességei, különlegességei, amikre fel lehet építeni a jó hírét. És amitől regionális központ lehet. Ki a bánatos franc akar rajtuk kívül az akkumulátorgyártás központja, mi több, fellegvára lenni??? Mi egy nagy múltú, gazdag kultúrával rendelkező iskolaváros vagyunk. Ebben legyünk jók továbbra is.

A kevélység (superbia) a hét főbűnből az első, ebből ered az összes többi. Na, ő ezt kimaxolja.

Nem tudom, a lelkiismeretével hogyan számol el, de ez legyen az ő harca. A pökhendi arrogancia, ahogy nyilatkozik a város lakosságáról, bicskanyitogató. Ő mindössze egy hivatalnok, akinek a várost, azaz a lakosságot kéne szolgálnia. Nem pedig az akaratuk ellenére rájuk tukmálni valamit, amiről előtte sunyin titkolózott. A részleteket ma is titkolni akarják. Ha nekem tiszta a lelkiismeretem, akkor nincs mit sunyiskodni, titkolózni. Ez inkább azok kenyere, akik nem egyenes úton járnak. Hithű keresztényeknek nem lenne szabad ebbe a hibába esniük. Ő már beleesett, és nyakig van benne.

Az orvosok hálapénzét törvényileg „kivezették”. Rendben is van. Az talán kevésbé, hogy sok mástól eltérően ezt rendesen kriminalizálták. Mindkét oldalról. Van Jane Austennak egy jó kis regénye, Meggyőző érvek.

Vajon a polgármesternél mi lehetett a meggyőző érv?

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!