Olybá tűnik, hogy a debreceni városvezetés megneheztelt azokra a helyiekre, akikben számos kétség támadt a hirtelen bejelentett idetelepítendő kínai akkumulátor ügyében, és még veszik is a bátorságot, hogy megfogalmazzák a kérdéseiket.

Megkapták a bélyeget a további sorsuk okán aggódó debreceniek, hogy ellenzékiek által felhergelt lázongók, idegen politikai erők eszközei, bárdolatlanok. Pedig ők csak félelmekkel teli, bizonytalanságok közepette vergődő debreceni – szepesi, mikepércsi – polgárok, akik már bizalmatlanok azzal a politikai vezetéssel szemben, amelyik két éve tárgyal a kínaiakkal, dél-koreaiakkal akkumulátorüzemek idetelepítéséről, s mindezt titokban tette, sőt mái napig nem hajlandó elárulni, hogy miféle szerződéseket írt alá velük a város nevében.

Rájuk sértődött meg a debreceni városvezetés? Azokra, akikkel amúgy semmi fontosat nem beszél meg már évtizedek óta? És akik most háborognak, mert ez már bizony nagy tét, nem pusztán újabb térkövezés, nem újabb ferde betonépületek felhúzása, hanem víz, levegő, ismét termőföldek lebetonozása, valahonnét tízezrek betelepítése a városba. A jövő.

Kárhoztatják azokat az embereket, akik aggódnak amiatt, hogy milyen környezetben nőnek fel gyerekeik, unokáik, akik attól tartanak, hogy az életük munkájával felépített házaik elértéktelenednek, akik termőföldjük elmérgeződésétől rettegnek?

Ha tényleg nem környezetszennyező ez az idegondolt kínai akkumulátorgyár, ahogy a debreceni polgármester mondja, akkor miért nem beszélt ő erről a beruházásról a nagy ünnepélyes bejelentésig? Miért hallgattak erről az egyéni választókerületi önkormányzati képviselők? Miért bujkálnak ebben az ügyben a város, a térség országgyűlési képviselői? Miért nem mernek most találkozni az emberekkel azok, akik húsz méter új járdát szalagvágással felavatnak mind a két végén ünnepélyesen hetente? Miért hallgatott eddig a közvagyonból busásan működtetett médiájuk, ami mindenki pénzét égeti a szüntelen mosolypropagandával?

És ráadásul még itt van a közösségi médiából fröcsögő gyűlölet is szerte az országból: „Debrecen? Fidesz-főváros? Ti szavazzátok meg őket huszonöt éve egyfolytában, megérdemlitek, hogy megfulladjatok az akkugőzben.”

Meddig lehet még pártalapon utálni vagy kussolni? És igen, itt vannak a városvezetés által a közpénzből 100 millió forintnál is nagyobb összeggel megfinanszírozott debreceni látványzöldek, a kormányszimpatikus futurésok, akiknek még magyar nevet sem találtak, ők még a minap is madáretetőkkel ámították a debrecenieket, miközben egy szavuk nem volt, nincs a Debrecen köré épülő akkumulátorgyárakról. Szóval van az a pénz, amiért hallgatnak egyesek? A lakossági fórumon felháborodott, magából kikelő debrecenit meg lebunkózzák?

Amúgy pedig, ha minden magyar kormányhatóság azt mondja, hogy nincs itt semmiféle környezeti veszély, ha állítják, hogy évek óta apadó vizeink nem fognak tovább fogyni, ha a jelentősen megnövekedő iparűzési adó okán a város felívelését ígérik a jelenlegi vezetői, ha világraszóló akkumulátorgyári nagyhatalommal kecsegtetik a várost, azt országot, ha minden csoda ígérete ellenében mégsem akarja Debrecen népességének a többsége ezeket a gyárakat, akkor nem dönthet így? Nem? Ki dönt helyette? És annak a döntését el kell viselnie az ittenieknek?

A most háborgó emberek nem vártak volna mást, csak tisztes, egyenes szót, csak azt, hogy felelős polgárnak tekintsék őket, érdemben beszéljenek velük a sorsukról. És még mindig várják. Mert a megválaszolatlan kérdések száma nem kisebb, hanem egyre nő.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!