Pusztán egy akkuüzemi ipari beruházás kapcsán törvényileg előírt közmeghallgatás lett volna Debrecenben az érdeklődő polgárok számára szeptember 7-én, ha… Ha három és fél év maszatolás után nem ez lett volna az első alkalom, ahol megannyi elfojtottságból kiszabadulva a polgárok feltehetik a kérdéseiket, megfogalmazhatják félelmeiket, kiállhatnak az érdekeik, igen, a személyes érdekeik képviseletében. Ha bárki érdemben szóba állt volna velük attól kezdve, sőt azt jóval megelőzve, hogy akkuüzemekkel telepítették szinte körbe a várost.

Sok év antidemokratikus sara duzzadt mára cunamivá, ami elől minden potens – vagy annak vélt – politikus menekül, hátra sem néz, hagyja a kétségeiben fuldokló választóit kínlódni, kiszenvedni.

Pusztán egy akkuüzemi ipari beruházás közmeghallgatása volt Debrecenben, ami végre személyes jelenlétű lehetett, nem az internetes levelezés rideg arctalanságába és hivatali felelőtlenségébe terelt állehetőség, ám ez a szeptember hetedikei aktus felöklendezett minden korábbi és jelenvaló bűnt. Lehetett tudni előre, hogy ez az alkalom három és fél év után ismét kihozza sodrukból a megjelent debrecenieket, hogy lesz kiabálás, fütyülés, elszabaduló indulat. Valószínűleg ennek előzetes felmérése okán sem volt jelen egyetlen egy potens politikus sem a Kölcsey Központban megtartott közmeghallgatáson.

Ez volt az április 12-ei, eddig példátlan eredményű országgyűlési választás utáni első megmérettetése az új, a Tisza-kormány helyi apparátusának, a hajdú-bihari kormányhivatalnak. Meglehet, a hivatalnoki csapat jórészt még mindig ugyanaz, amit az előző 16 év orbáni rezsimjének kontraszelektált derékhada jelenít meg, ám a hivatal már hivatalosan az új kormányé.

Hát ez a hivatal volt képes a közmeghallgatásra olyan rendszabályt hozni, hogy a nyilvános eseményen résztvevő polgárok nem készíthetnek fotókat és videókat, mert ha megteszik, kivezetik őket, sőt megbírságolják (első felháborodás), ez a kormányhivatal zárta le a meghirdetett nyilvános közmeghallgatás helyszínének bejáratait a tervezett kezdési időpont után 10-15 perccel zártkörű rendezvény táblákkal és biztonsági őreivel, kirekesztve ezzel később érkező érdeklődőket (második felháborodás), ez a kormányhivatal, az új, a Tisza-kormány hivatala tett a közmeghallgatás irányító moderátorává egy olyan személyt, aki a városi fideszes propagandamédia évtizedes arca, ráadásul látványosan semmiféle szenzibilitást nem mutatott a megszólalni bátorkodó debreceniek irányában (harmadik felháborodás)…

És még csak az elején tartunk, még ezután jönnek a további felháborodások, megannyi. Mintha az egész közmeghallgatás előzetesen megtervezett koreográfiája, dramaturgiája arról szólt volna, hogy véletlenül se sikerüljön. Hogy újabb érveket adjanak azok számára, akik szerint nem szabad közmeghallgatást tartani a köz jelenlétével.

Miért is nem törölte még az új kormány hatalmas parlamenti többsége azt az orbáni jogi passzust, ami az Ukrajnában zajló háborúra hivatkozva tette lehetővé az emberek személyes jelenléte nélküli közmeghallgatásokat? Csak egy mozdulat lenne nekik. Legyen már!

A debrecenieket itt hagyták egyedül a város választott vezetői. A közmeghallgatási eseményen nem volt jelen, ahhoz semmilyen módon nem viszonyult a város polgármestere, aki most azzal a sértettségével van elfoglalva, hogy nem mondhatott beszédet az egyetem tanévnyitóján, amire amúgy nem a kormány vagy annak egyik minisztere nem adott lehetőséget neki, hanem maga az egyetem rektora, aki a miniszterre hivatkozva nem invitálta meg őt, a város polgármesterét eme – a helyi értékén – nyilván jeles, de amúgy teljesen érdektelen universitásos protokoll alkalomra.

A debreceniek sorsához, környezetéhez, biztonságérzetéhez, családjuk iránti aggodalmához közvetlenül kötődő közmeghallgatáson nem vett részt a város gondoskodási alpolgármestere sem, a közösségi hálón ő is azon háborgott, hogy főnöke, a város polgármestere nem mondhatott beszédet az egyetemi tanévnyitón. Hú! A legmegdöbbentőbb, hogy Debrecen gazdaságfejlesztési, iparügyi, akkugyártámogatási alpolgármestere sem mutatott semmiféle érdeklődést a közmeghallgatás iránt, előzetesen inkább arról posztolt a hivatalos közösségi oldalán több – nyilván őt mutató heroikus – fotóval, hogy teniszezett, aztán meg a kutyáját sétáltatta a Békás-tó partján – nincsenek is ennél fontosabb dolgai egy akkuügyekbe beleégett alpolgármesternek.

A fideszes városvezetés ismételten megbukott emeltállú érzéketlenségével – vagy gyáva sunyiságával. Önkormányzati közgyűlési jelenléttel bíró óellenzéki pártok már rég nincsenek Debrecenben, maradék nyomaik is inkább csak a pénztár közelében láthatók, vagy a polgármester mögött lihegve. Az új debreceni ellenzék, a Tisza Párt pedig még nem látható Debrecenben. Legfeljebb a közösségi hálón. Az elszaporodott akkuüzemek többségét magában foglaló országgyűlési választókerület tiszás képviselője megjelentetett magáról egy videót, ami a közmeghallgatás helyszíne és napja előtt készült, amiben a debrecenieket arra biztatja, hogy legyenek jelen – ő pedig nem volt ott. Nyilván számos teendője lehetett ezen a napon a Parlamentben, de a – debreceniek ügyei iránt érzéketlennek mutatkozó, s nyilván ezer megoldatlan dolgán munkálkodó – kormány közeléből senki nem volt, aki erre az estére elengedte volna haza a képviselőnőt, sőt kötelezte volna az itthoni jelenlétre ezen az eseményen, az akkuügyi valóságos közmeghallgatáson, amire három és fél év óta nem volt példa.

Fél a mindenoldali potens vagy annak tűnő politika az ügytől, a helyiektől, Debrecentől? Ez a város immáron tényleg a senki földje?

Egyedül maradtak ismét a leszólt polgárok, a kevés igazi, eleddig megtörhetetlen civil, akik még mindig nem adják fel. Teng-leng a város és vidéke – fogy a levegője. Meg a vize. Az ereje…

A következő akkutémájú közmeghallgatás október elején lesz Debrecenben. Vagy így, vagy másként.

(A korábbi CSÜTÖRTÖKÖK itt olvashatók.)