A Cégtudat Roadshow gazdasági képzési program július 3-án érkezett Debrecenbe, az egyetem területén megtartott eseményen pedig köszöntő beszédet mondott Balogh Petya üzletember, az STRT Holding vezetője, a hazai startup és innovációs ökoszisztémát erősíteni szándékozó Restart Hungary egyik kezdeményezője is. A Cápák között című televíziós műsorból is ismert angyalbefektetővel ebből az alkalomból beszélgettünk.

A korábbi években az Orbán-kormány látványosan preferálta a nagy multinacionális cégek beruházásait a kis- és közepes vállalkozásokkal szemben, előbbieket sok milliárd forint közpénzzel támogatták. Érez-e érdemi változást az új kormány hozzáállását illetően?

A kkv-szektort illetően a legnagyobb kár, ami az utóbbi évtizedekben érte az országot, az a bizalom elvesztése. Sok ezer kkv-vezetőt oktatva, több százat mentorálva az egyik érdekes visszajelzés, hogy nem bíztak a jövőben, féltek növekedni, radarra kerülni, féltek attól, hogy ha nagyobbra nő a cégük, bajba kerülnek, mert elvehetik az iparágukat vagy a cégüket. Folyamatos bizalmi leépülés volt a cégvezetők és a jogi, politikai környezet között. Ez azt okozta, hogy a vállalkozók nem akartak növekedni, nem forgatták vissza a pénzt a vállalkozásaikba, nem ruháztak be, nem vettek fel finanszírozást a kapacitás bővítésére, hanem kivártak. Ez azért probléma, mert ha a kkv-szektor nem fókuszál a növekedésre, akkor nem lesznek belőlük középvállalatok, nagyvállalatok, nem lesznek exportképes vállalataink. Ez megmutatkozott a rekordmagas inflációban is. Ugyanis ha a vállalkozók nem ruháznak be, akkor nem nő a termelékenység. Hiába nőnek a bérek, nem lehet több árut megvenni, ergo növekszik az infláció.

A választások óta mintha egy rémálomból ébredt volna a kkv szektor. Még nem könnyebb a helyzet, hiszen drágult a forint az euróval szemben, ezért bajban vannak az exportálók. Még nem történt jelentős törvényi, finanszírozói változás, de már van egy ígéretesebb jövőkép, nagyon gyorsan elkezdett a jövőbe vetett bizalom visszaépülni. Önmagában gazdasági növekedést okozhat, ha a vállalkozók elkezdenek befektetni a cégeikbe. Amint a kkv-szektor elkezd költeni, a szektor bevételei is nőnek, ami egy pozitív spirálba vihet minket. Mindenekelőtt a jövőbe és a jogbiztonságba vetett bizalomnak kell helyreállnia. Erre vonatkozóan számos ígéret van és számos folyamat már beindult. Nagyon várjuk, hogy ezek végigérjenek.

Az előző kormányzat külfölditőke-beruházásban összességében jól teljesített a régióhoz képest is. Az egyetlen probléma, hogy szinte mindegyik nagyberuházás volt, egyedi kormányrendelettel, adókedvezménnyel. Drágán teremtett kis hozzáadott értékű állásokat. Biztosan vannak kivételek, de amit a kockázati tőke, az induló vállalkozások szegmenséből látok, hogy a nemzetközi tőke nem mert Magyarországon befektetni, mert nagyon megszigorították azt, hogyan fektethetnek be külföldről, hogy vásárolhatnak és adhatnak el céget. Mindez aláásta a nemzetközi befektetői bizalmat, szinte értéktelenné váltak a magyar cégek a számukra. Ehhez képest már a választás másnapján érkeztek az első megkeresések a nemzetközi befektetőktől. Nyilván ők is azt várják, hogy az ígéretek és a bizakodásra okot adó lépések után jönnek a törvények, a szabályozások, az Európai Ügyészséghez csatlakozás, a jogrend megerősítése, a nemzetközi jogi garanciák és a szervezetekhez való csatlakozások, ezek bizonyítják ugyanis az új gazdaságpolitikát. Mindenesetre elkezdődött egy nagyon pozitív változás.

Miért nem láttunk az elmúlt években példát arra, hogy magyar garázscégek ki tudnak törni, nemzetközi szereplőkké válni? Min kellene a leginkább változtatni ahhoz, hogy lássunk ilyen cégeket?

A nagy ambíciójú cégek hazai finanszírozása egészen minimális. Európa egyik legkisebb startup-finanszírozási ökoszisztémája a magyar, egy főre vetítve is bőven India után kullogunk. Ez azért probléma, mert pénz is kell a focihoz. A nemzetközi befektetők messzire kerülték Magyarországot, pedig ők hoznák azt a kapcsolat-, tudás- és támogatásrendszert, amellyel egy jól induló magyar történetből lehet nemzetközi sikersztori. Ennek a bizalomnak a helyreállítása, a nemzetközi kockázati tőke beengedése, megszólítása, biztonságban tartása szerintem prioritás ebben a kérdésben.

Az elmúlt másfél-két évtizedben nagyon sok fiatal vándorolt ki külföldre. Mit kellene tenni ahhoz, hogy az ország megtartsa a fiataljait, Nyugatról pedig vissza tudja hívni azokat, akik már kivándoroltak?

Nagyon klassz dolog, ha a fiataljaink világot látnak, ha utána visszatérnek. Ebben egy kormányzatnak, de nekünk embereknek is felelősségünk van: egy jobb országot kell építenünk, amelybe vissza akarnak jönni a gyerekeink. Különben az lesz az én korosztályom realitása, hogy az unokákat csak Zoomon látjuk.

Kínában és Indiában a gazdaság fejlődésének egyik fő pillérje az, hogy hazatértek, akik külföldre mentek. Aki elment Amerikába tanulni, dolgozni kezdett egy nagyvállalatnál, majd alapított egy saját céget, utána hazament, és gazdasági csodát okozott. Azt remélem, hogy Magyarországon is lesz ilyen visszaáramlás. Lengyelországban már többen költöznek haza, mint onnan el. Ez azért biztató, mert nem szükségszerű, hogy csak elfelé menjenek a fiatalok. Ha jó országot építünk, vissza is tudnak jönni. Ez is a jövőbe vetett bizalmon alapul: elhiszik-e, hogy jó irányba halad az ország, és itt jó dolgok történnek olyan értékek mentén, amelyekben ők hinni tudnak.

De mitől lesz jobb ez az ország?

Magyarország fantasztikus hely nagyon sok szempontból. Gyönyörű tájaink, jó emberek, jó ételek vannak. Pont Debrecenben beszélgetünk, az ország egyik legszebb városában. Ahhoz, hogy ezt az egészet ne rontsuk el, tényleg csak az kell, hogy ne csináljunk hülyeséget, ne vegyük el az életkedvüket, lássák azt, hogy Magyarországon jól meg tudnak élni. Ez nemcsak pénz kérdése, hanem főleg azé, ami a fejünkben és a szívünkben van. Ha kevesebb az ijesztgetés, az uszítás, ha nyugodtak, békések a hétköznapok, kiszámítható a gazdasági pálya, az mind sokat segít abban, hogy mindenki bizalommal nézzen a jövőbe.

Mire érdemes figyelniük azoknak a pályakezdő fiataloknak, akiknek egyelőre csak egy jó ötletük van, most lépnének be az üzleti világba?

Most a legnehezebb dolog pályakezdőként a mesterséges intelligencia által támasztott kihívás. Egyre több szakmában szinte feleslegessé tudja tenni a pályakezdőket, mert pont ugyanúgy dolgozik egy érettebb szakember keze alá, mint egy fiatal pályakezdő. Ezért ha fiatalon bármit akarunk építeni, a mesterséges intelligenciát meg kell ismerni, jól kell tudni használni, és fel kell ismerni, milyen brutális tempóban szalad előre a világ. Ez nekünk is lehetőség arra, hogy gyorsan fejlesszünk, gyorsabban tanuljunk. Borzasztóan begyorsult a világ, és Magyarország még most ébred egy Csipkerózsika-álomból. Fel kell kötni a gatyát.

Mi a társadalmi felelőssége a mindenkori gazdasági szereplőknek, vállalkozóknak?

Egy ország minőségét a vállalkozói minősége határozza meg. Egy jó vállalkozás, főleg ami nemzetközi piacra dolgozik, nemcsak pénzt hoz, munkahelyet teremt és adót fizet, hanem mindig becsempészik egy kis kultúrát, társadalmi értékrendet is. Ez mind segít abban, hogy egy jobb ország épüljön. Azért is van szükségünk piaci alapon működő, korrekt vállalkozásokra és nagyobb versenyre, hogy ilyen jó vállalkozóból több legyen.

A rendezvény, amely apropóján az interjút készítjük, az innovációt támogatja. Tud-e jó példát mondani innovációra Debrecenben vagy a térségben? Van-e olyan támogatandó kezdeményezés, amelyre felhívná a figyelmet?

Debrecen az innovációs ökoszisztémában bőven átlag felett teljesít, bármerre is nézünk. A városvezetés is szuper jól vette az elmúlt évtizedeket, távolról nézve legalábbis irigykedik sok város Debrecenre. Jól készült föl egy tudásalapú társadalomra, jó cégeket tudott bevonzani, jó partnere tudott lenni a nagy hozzáadott értékű cégeknek. Ez húzza magával a város gazdaságát is. Számos országosan és jó néhány globálisan is sikeres startup indult itt. Ilyen az Innonic, a Shoprenter és számos másik vállalat. A lakosság méretéhez képest több jó vállalat indul Debrecenből, mint bármely magyar városból. Ez egy jó bizonyítéka annak, hogy nemcsak Budapestről, Londonból, vagy a Szilícium-völgyből lehet valamit kezdeni, hanem akár Debrecenből is lehetséges világszintű terméket előállítani.

A város egyeteme egyike azoknak a felsőoktatási intézményeknek, amelyeket jelenleg vagyonkezelő alapítvány tart fenn. A kormány tervezi ezeknek a megszüntetését. Milyen hatással járhat ez üzleti, gazdasági szempontból?

Ezt nagyon nehéz megítélni. Néha a struktúrára haragszunk, pedig lehet, hogy nem az volt rossz, csak visszaéltek vele. Lehet, hogy a visszaélőkre kellene jobban haragudni. Az egyetemeken nagyon sok nyomás van, hogy jobban kapcsolódjanak az iparhoz, a piachoz, közvetlenebbül hasznosuló tudást tudjanak adni, és ezen a téren szerintem minden formátumnak lehet értéke. Ugyanakkor úgy látom, politikai kérdéssé vált, hogy kié az egyetem, ki dönti el, hogy ki vezeti és hogyan finanszírozza azt. Nem feltétlenül a struktúra volt a főbűn, hanem az, amire a struktúrát használták. Nagy volt a szórás, hogy melyik egyetem körül mekkora balhék alakultak ki.

A politikai szándék viszonylag egyértelmű, az egész struktúrát akarják visszacsinálni. Én annak drukkolok, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket ne löttyintsék ki. Az is fontos azonban, hogy ahol közpénzt használnak fel, ott legyen transzparencia. Bármilyen megoldás üdvözlendő, ami ebbe az irányba visz.