Kezdjük is ez utóbbival! A Depresszió és a Pogány Induló zenekarok koncertjén már hallható volt ez a bizonyos „Mocskos Fidesz!”. Utóbbin erőteljesen, előbbin gyengébb hangerővel, ráadásul ott a gitáros rápengetett erre a részre, de azért a Debreciner videóiban mindkét esetben egyértelműen hallható a közönség megnyilatkozása. Ugyanez történt, ráadásul számos alkalommal a nap egyik legjobban várt éjszakai fellépője, Krúbi koncertjén, illetve már előtte is. Igaz, nem volt olyan átütő erejű, mint egy évvel korábban.

Szidták a kormánypártot, de mintha…  

Ráadásul meg nem erősített információk szerint előzetesen rászólhattak a fellépőkre, hogy tartózkodjanak a politikai véleménynyilvánítástól. Persze a közönségnek ezt nem lehet megtiltani (ha igaz egyáltalán ez a pletyka), viszont az feltűnő volt, hogy például Krúbi – ahányszor felhangzott a „Mocskos Fidesz!” üzenet egy-egy száma között – egyfelől egyáltalán nem reagált rá, másfelől elég hamar belekezdett a következő nótába. Amikor véget ért a koncertje, akkor is próbálkozott a publikum egy hasonló üzenettel, de az előadó csak elköszönt az emberektől és lesétált a színpadról zenekarával egyetemben. Ugyanakkor az üzenetet magától fogalmazta meg a közönség, annak a fiatal generációnak a képviselői, amely várhatóan a következő évek, évtizedek hazai választásain jelentős tényezőnek fog számítani…

Mindenesetre fergeteges bulit pakolt a színpadra Krúbi. A publikum rögtön reagált mindenre, ami a színpadon történt, a dalszövegeket rengetegen skandálták együtt Krúbival, és akárhányszor kilépett a rajongók felé-közé, nagyon szerették őt. A létszámot nehéz megtippelni, de minden irányban kiterjedt volt az érdeklődők tömege, mondjuk azt, hogy 5-6 ezer, jobbára tizenéves és húszas évei első felében járó ember biztosan összezsúfolódott a Guarana No Sleep Nagyszínpad előtt (az „igazi” nagyszínpadtól lehető legtávolabbi hely ez a Campus Fesztiválon).

Egyébként is erre a placcra tették az összes rendszerkritikusnak mondható előadót, így a már délután elég csípősen szövegelő 6363 nevű formációt, utána Co Lee-t, majd következett a Pogány Induló, hogy éjfélbe hajlóan fejezze be előadását ugyanitt Krúbi. Sok jó ember kis helyen is elfér – jutott eszünkbe.

Új sakkjátékot talált ki Kósa Lajos, ahol a Virág üti a Bástyát

A már szóba hozott – válogatott közönségű – megnyitó eredetileg 19 órától kezdődött volna, ám csúszott több mint húsz percet, mire begyűlt az összes VIP-személy, vagy aki ott volt és befejezte falatozását, iddogálását. Sokan vonultak fel a pódiumra beszélni, de szerencsére mindannyian csak keveset szóltak, többnyire a fesztivál nagyszerűségét dicsérve, felkérve mindenkit, hogy támogassa továbbra is a rendezvényt, sőt vonjanak be másokat is, ám akadt egy-két érdekes megnyilatkozás is.

A sort kezdve Papp László (Fidesz), Debrecen polgármestere kiemelte, hogy „fesztiválok jönnek-mennek, de a Campus örök”. Őt követve Kósa Lajos (Fidesz) ex-polgármester, jelenleg országgyűlési képviselő, a filmbéli (A tanú), egyébként létező személyt, az egyszerű sorból származó, végül ÁVH-s vezetővé avanzsált Péter Gábort megjelenítő Virág elvtársat idézte – tévesen – ekképpen: „Ha valamire büszkék vagyunk, az a szerénység”. Nos, nem Virág, hanem Bástya elvtárs mondta ezt, mégpedig így: „Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység”. Mindenesetre Kósa Lajos ezután saját poénját folytatva közölte: „…de ez az ország legjobb fesztiválja”. Majd elmondta azt is, hogy Európa Zöld Fővárosa is szeretne lenni Debrecen, ráadásul ebben a vetélkedésben a legjobb háromban van Hajdú-Bihar megyeszékhelye.

A felszólalók között támogatók, egyetemi vezetők is sorjáztak. Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora például úgy vélekedett, hogy „fesztivál sok van, de egyetemi csak ez az egy”. Később Miklósvölgyi Péter, a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője beszélt arról a jótékony célú támogatásról, amit tavaly kezdeményezés után idén is folytatni akarnak. Mint sokak által tudott, egy debreceni kisfiú, Micskó Benjámin Duchenne-féle izomsorvadásban szenved, és 1,3 milliárd forintos kezelésre van szüksége ahhoz, hogy legyen esélye teljes értékű felnőtt életet élni majd (saját Facebook-oldala itt található). Ez a kezelés határozott ideig adható, a Campus Fesztivál vezetője elmondta, hogy mintegy fél év van addig, amíg sikerrel elvégezhető, és már 1 milliárd összegyűlt, a maradék előteremtésére szólította fel a jelenlévőket: „mindenki, aki itt van, megteheti, hogy segítsen”. Végül felmutattak egy nagy táblát, amin az a szám szerepelt, amit az idei fesztivál első napján már összegyűjtöttek: 16 millió forint.

Campus Békának békamobil dukál, a vendégeknek meg érzékenyítés

A hivatalos ceremónia előtt és után is zajlottak az események a Campfeszten, a Civil Faluban például azzal a Szőke Andrással is találkozhattunk, aki leginkább gyógyhatású növényekkel, természetgyógyászattal foglalkozik már jó ideje, ám a legtöbben még mindig a Roncsfilmből (szereplőként) és hasonló alkotásokból vagy mondjuk a Vattatyúkból (rendezőként) ismerhetnek.

A beléptetés egyébként nagyobb fennakadás nélkül zajlott a fesztivál területére. Ahol aztán az ember gyorsan túlesett a Debrecen környékére telepített gyárak iránti érzékenyítésen: BMW, CATL, Semcopr, Eve Power Hungary. Na, meg ott volt a honvédség is a maga kiállítóterével.

Beljebb az egyetemi színpad Dumaszínházára igen sokan voltak kíváncsiak, ahogyan egyebek mellett az egyetem vegyészvirágoskertje is érdekesen hatott. Itt megtudtuk, hogy különböző kémiai anyagokat összerakva virágmintázatokat kapnak. Mindez mellett a Manír informális közösség civil önkéntesei várták és várják minden nap 16 és 19 óra között a vendégeket egy kis közös gondolkodásra, alkotásra, lazulásra. Kitalálták például, hogy a Campus Fesztivál kabalája, a béka hogyan járjon. Nyilván nem gyalog! Kell neki egy autó is. A Manír bontóból szervált egy Ford KA járművet, motor nélkül. Ezt pedig egyfelől békaszerűvé varázsolták, másfelől ez a béka autója, a cuccok benne mutatják, merre jár a brekkencs az év többi részében – szerintük Párizsban vagy akár Taktaharkányban is. Kísérleti művészeti projekt ez, akárcsak a Csomópont elnevezésű fal, ami előtt önkéntesek 6 különböző színű fonálból adnak egyet a vendégeknek aszerint, hogy milyen a hangulatuk éppen. Aztán az ehhez tartozó színű fonalat az érdeklődők oda csomózzák a táblán, ahová szeretnék. A negyedik nap végére egy amolyan hangulattérkép bontakozik ki mindebből.

A buli vasárnap hajnalig folytatódik, a Debreciner pedig ott lesz végig és követi az eseményeket képpel, szöveggel.