Mottó: Gyávaság, bambaság mindenről megfelejtkezni. Nem vezet jóra. Éppen, hogy rosszra vezet. Az emlékezés minden jónak forrása. Nem lehet úgy csinálni semmit, hogy az ember nem akar emlékezni. James Thurber

Szeretnék visszaemlékezni a jóra! Arra, hogy az emberek alapvetően jók. Arra, hogy a magam módján ádáz ellensége vagyok ennek a jelenlegi politikai és gazdasági rendszernek, és alig várom, hogy eltakarodjon az a tolvaj banda, amelyik 13 éve uralja és durván meglopja Magyarország népét.

Tudom, hogy vannak még az igazi magyar kultúrának igazi őrtüzei a gyűlölködés kultúrájával szemben, ahol emlékeznek arra az időszakra, amikor az emberi értékeket nem üzleti alapon ítélték meg, és fenntartják a jogot, hogy ez így is maradjon. Emlékezni fogunk rá, hogy az ember nem üzlet, hanem egy csodálatos, mindent felülmúló ÉRTÉK!

Képesek vagyunk még a sok rosszra jóval reagálni? Képesek vagyunk még megtagadni a gonoszt, vagy beállunk inkább a sorba?

Ön kedves olvasó, egy értékes ember! Bárki mondjon is mást, az hazudik! Egy olyan bonyolult élőlénye ennek a világnak, amilyen talán nincs is több a Földön. Ha mindazt a jót, ami Önben és másokban is lakozik, sikerülne összeadni, messze meghaladnánk minden rossz vagy érthető, de megvethető tulajdonságunkat, és nem hajtanánk fejet holmi erőszakos és primitív embertársaink előtt, merthogy tudatában lennénk annak, hogy ők vannak sokkal kevesebben, és nélkülünk ők nagyon keveset érnének!

Mi a boldogság? Hogy lehetünk boldogok? Lehet-e boldog egy éhes ember vagy egy fázó család? Hiszem, hogy igen! Boldogság-pillanatmorzsáik nekik is lehetnek!

Nemsokára átlépünk a 2024-be. Sokan számot vetnek azzal, ami történt velük. Nem minden mérleg pozitív, azonban minden mérlegben VAN pozitív, jó dolog is! Egy kicsi emlék, egy vagy több pillanatmorzsa, amikor a lelkünket megszállta a szeretet vagy a nyugalom gyönyörű beteljesedő csendje, a dicsőség vagy a csendes bánat, amiben más is osztozott velünk. Egy mosoly, egy kérdés, egy szó, ami boldogságot hozott nekünk azért, mert hitet adott a jövőbe, vagy utat mutatott oda, ahová már régen elfelejtettünk visszatérni: az emlékeinkbe.

Olyan fura dolog ez.. A lányom ír egy könyvet: „Akik emlékeztek a jövőre” címmel vagy mottóval. Érdekes dolog az, ha az emberek úgy építik meg egy-egy villamos útját A-ból B-be hogy – bár a távolság nem túl nagy – hosszú-hosszú ideig tartson az út. Talán azért, hogy legyen időnk emlékezni a szabályokra és azokra, akik alkották őket, illetve betartatják azokat. (No, több árulkodás nincs, mert kapok a fejemre!)

A boldogság-pillanatmorzsák sokasága, a jó dolgok sokasága, ami történhet egy emberrel. Olyan bonyolultak vagyunk, hogy kiválthatja a boldogság érzését szinte bármi. Egy megfogalmazatlan vagy megfogalmazhatatlan régi emlék, egy lelkünkön átsuhanó érzés, ami a múltba kötődik, és lehet, hogy egy másik emberi lélek utazása a lelkeken keresztül, egy illat, egy régi arc a múltból, a gyermeked mosolya, az anyád buksisimogatása, apád reccsenő szava vagy az unokád, aki maga a jövő minden mozdulatában és szavában..

Ezt a fajta pillanatmorzsákon alapuló boldogságot mindannyian megkapjuk, csak vannak, akik időről időre elfelejtik őket, mint jómagam is! Mondhatnánk azt is, hogy egy magasabb cél érdekében vagy éppen a „gonosz” ellen vívott gondolatcsatáink során, mert túl sokat foglalkozunk a gonosszal, mert túl sokat terjeszkedik a világunkban. Persze lehet, hogy mi teremtjük a gonosz embereket a túl sok igényünk és vágyunk mentén, ők pedig túl sokat akarnak tőlünk cserébe! Hagyjuk magunkat behálózni az aljasságnak, miközben a rokonaink, barátaink, gyermekeink, unokáink egy szava többet érhet nekünk, mint egy gonosz ember egész élete..

Emlékezzünk ma boldogabban, mint halottak napján szoktunk! Emlékezzenek velem vissza azokra a pillantokra az életükből, amiket boldogan vagy legalább is elégedetten éltek meg! Jusson eszünkbe egy-egy szempár (ami a lélek tükre ugye), a jó dolgok, a jó tettek, a jó barátok, a jó napok, a jó társak és a mindenség mozgatórúgója, maga az élet is egy hatalmas, mozgalmas, gyors folyó formájában, amit lassítani lenne érdemes, szerintem..

Még élünk! Büszke győztesei sok csatának a fogantatásunk pillanatától kezdve! Cselekvő értékei vagyunk a világunknak, mert nélkülünk nem lenne ugyanaz! Mi vagyunk az emberiség együtt, mi vagyunk a forrás és a cél is egyben! Mi vagyunk a világmindenség jelenleg számunkra megismerhető közepe: mi vagyunk az ember!

És akkor vagyunk mi igazán az „Ember”, ha a személyes megélések mellett, rendelkezünk némi de inkább erős kollektív tudattal, és segítő kezekkel más emberek felé. Mert mindannyian értékek vagyunk! Túlélélő szikrái ennek a világmindenségnek!

Boldog új évet kívánok Önöknek!

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.