Ne építs, újíts! – kerekasztal-beszélgetés cívisházak felújítóival címmel hirdetett programot október 25-ére A cívisházakért csoport a debreceni Malter kávézóba. Az informális csoport negyedik beszélgetésén az esztétikai kérdések mellett a praktikum és a gyakorlat témái kerültek a fókuszba. A fő téma az volt, hogyan vághatunk bele egy cívisház felújításába, milyen kihívások előtt áll az, aki egy ház megvásárlása után annak renoválásába kezd. A beszélgetésben Mikle Sophia, projektvezető moderálásával Barabás Lajos építész az Archi-Bar építészstúdió képviseletében, Csóri Zsuzsanna (Simonffy utca 39.) és Kerek-Jászovics Anita (Szepességi utca 51.) háztulajdonosok vettek részt.

Szinte szerkezetkészre visszabontották

Mikle Sophia első kérdésében a tulajdonsokhoz fordult, akiket a házakkal kapcsolatos alapinformációkról kérdezett. Csóri Zsuzsanna elmondta, az ingatlan alapterülete körülbelül 510 négyzetméter, 240 négyzetméter ebből a felépítmény, vagyis az épület, amelynek fele az ő tulajdonrészét képzi. A házról érdemes tudni, hogy 1906-ban egy zsidó család adott be rá vonatkozó építési kérelmet, de a hosszúház rész már a 19. század végén is állt. Ők 2017-ben vásárolták a tulajdonrészüket és kezdték el a felújítást. 60303

Kerek-Jászovics Anita és férje hasonló időszakban, 2016-ban vásárolták meg a házukat, bár nem kezdték meg egyből az építkezést. Nagy előny jelentett számukra, hogy mindketten szakmabelinek számítanak. Elmondása szerint az épület a kezdetekkor rendkívül lelakott volt, tele hulladékkal és kidobásra váró szeméttel. Az ingatlan 370 négyzetméteres, a ház pedig 180 négyzetméter. A teljes átalakításhoz szinte szerkezetkészre visszabontották a házat, majd elkezdték a visszaépítést, szerinte gyorsan elkészültek vele ahhoz képest, hogy mekkora munkálatok zajlottak a ház körül. A ház történetéről szólva érdemes megemlíteni, hogy 5 építési fázist különböztethetünk meg a történelem során, a legelső katonai térkép, amelyen már látható a ház, 1771-ből származik. Mivel bontottak ki befalazott részeket is, ezért arra is rábukkantak, hogy a téglák 1840-ből származnak.

Egy álmatlan éjszakán akadt rá a lakáshirdetésre

A moderátor ezután a tulajdonosok motivációját firtatta, különös tekintettel arra, miért és hogyan vágtak bele a projektbe, hiszen egy ilyen ház felújítása rendkívül sok bonyodalommal jár és komoly elhivatottságot igényel. Csóri kifejtette, ő korábban 17 évig élt albérletben, majd az árak emelkedésével inkább úgy döntöttek, hitelt vesznek fel és saját ingatlant keresnek, ez pedig később a felújítási folyamatot is meghatározta, hiszen annak megfelelően építkeztek, hogy mikor mekkora tőke állt rendelkezésükre. Bár a hirdetésben, amely alapján megnézték a lakást csak egy cserépkályhát és egy alkóvajtót láttak, mégis úgy érezték méltó a ház arra, hogy személyesen tekintsék meg. Az első aggályok után egy ismerős statikus megnyugtatta őket, hogy az épület nem mozog aktívan és túl sok vizet sem látott a falakban. Ezután egy belsőépítészt kerestek meg, akit végül nem alkalmaztak, utólag elmondta a tulajdonos, hogy ezt a döntését kifejezetten bánja, valószínűsíti sokkal többet profitáltak volna belőle, ha alkalmazzák a szakembert.

Kerek-Jászovics Anita elmesélte, egy álmatlan éjszakán akadt rá a lakáshirdetésre, amikor belépett a lakásba és meglátta a pecsétes téglát, valamint a kazettás boltozatot, akkor már biztos volt benne, hogy megveszik az ingatlant. A férjével közösen rengeteget dolgoztak ők is az épületen, sok kétkezi munkát ketten végeztek el. A megbeszélések során a férje azt kérte, hogy bár fontos megőrizniük az épület jellegét és adottságait, 21. századi igényeket kell kiszolgálnia, egy teljesen lakható és modern háznak is kell lennie, így végig arra törekedtek, hogy ezt az egyensúlyt megtartsák.

Elhivatott motiváltság, alapos kutatási fázis

Mikle kérdésére, hogy szakemberként mit fontos megvizsgálni egy ilyen vásárlás előtt, Barabás elkülönítette az érzelmi, valamint a szakmai oldal kérdéseit. Szerint rendkívül sokat számít, az elhivatott motiváltság, amiről a tulajdonosok is beszéltek, de a szakmai kérdésekről sem szabad megfeledkezni. A kutatási fázist kihagyhatatlannak tartja, úgy véli, a tervezési folyamat egyik legfontosabb része kellene, hogy legyen az ilyen épületeknél. Fontos megértsük az épület formáit és szerkezeteit, valamint azt, hogyan alakultak ki a különböző építési fázisok, ezek pedig olyan információk, amelyek hasznosak lesznek a későbbi tervezéshez is. Számukra ez egy történeti kutatást jelentett, hogy a helyszínen feltárták azokat a szerkezeteket, amelyek takarásban lehetnek. A víztelenítési folyamat is elkerülhetetlen volt, hiszen olyan víztartalmat találtak a téglákban, ami egy istállóhoz tette hasonlatossá az épületet, így kénytelenek voltak vízteleníteni az épületet, és azokat az intézkedéseket megtenni, amelyek a későbbi nedvesedést is meggátolják. Összefoglalva az építész kifejtette, mégis jellemzőbb az, hogy a vásárlók először beleszeretnek egy épületbe és eldöntik, hogy ott szeretnének élni, a szükséges vizsgálatokat pedig gyakran a vásárlás után végzik el.

A következő téma a megfelelő szakemberek kiválasztása és megtalálása volt. Csóri Zsuzsanna elmondta, számukra az ablakok komoly problémát jelentettek, bár beköltözésük után sokáig ragaszkodtak a ház eredeti ablakaihoz, egy idő után rájöttek, hogy sajnos ezekkel nem tudnak együtt élni, hiszen nagyon rossz állapotban voltak. Végül műanyag ablakra cserélték a régieket egy szakember segítésével, aki az eredeti ablak tokját is képes volt megőrizni. Csóri szerint nehéz munka szakembert találni, főleg olyat, aki szeretné is megőrizni a ház jellegzetességeit. Kerek-Jászovics Anita elmesélte, számukra a szakemberek kiválasztása, megtalálása könnyebb feladat volt, hiszen a barátaik is hasonló területen dolgoznak, gyakran közülük vagy az ő ismerőseik közül kerültek ki azok, akik segítettek a felújításban. Sok olyan idős mesteremberrel dolgoztak, akik ilyen épületekre alkalmas speciális szerszámokkal rendelkeztek és értő módon tudtak hozzákezdeni a munkához. A tulajdonos kifejtette, ő ragaszkodott hozzá, hogy a korabeli építőanyagoknak megfelelő anyagokat keressenek. A kőműves, akivel együtt dolgoztak, szintén sokat dolgozik régi polgári házak felújításán, hiszen olyan módszereket ismer, amelyeket ma már nem tanítanak az iskolában. A felújítás az ő esetükben nem volt sürgős, törekedtek arra, hogy feltárják és megmentsék, amit csak lehetséges, ezért mindent dokumentáltak, több mint 3 ezer fotó készült az építkezés során.

Összesen hat évig tartott a felújítás

Barabás Lajos arra a kérdésre, hogy mennyire képesek egy ilyen felújítás esetében előre tervezni, elmondta, sosem látják teljesen a projekt elejétől, hogy végül mivé fog alakulni egy épület. Nem gondolja, hogy egy pillantás alapján felmérhető egy ingatlan a részletek feltérképezése nélkül. Hasonló volt a helyzet a Szepességi utca 51. szám alatti házzal is, hiszen amikor először látták, nem voltak benne biztosak, hogy képes lesz-e megfelelni a tulajdonos elvárásainak. Végig arra törekedtek, hogy egyben tartsák a nagy, tágas tereket, és a funkcionális igények mentén ne aprózódjon el a lakás. Azokat a funkcióka így, amelyek mozgathatóak voltak, a pincébe és a padlásra helyezték annak érdekében, hogy a földszinti tér tisztán egyben maradhasson. A pince esetében kifejezetten magas elvásárok voltak, hiszen egy moziszobát kellett kialakítaniuk úgy, hogy alapvetően egy nedves helyiségről volt szó. A tetőtér kivitelezése jócskán csúszott a ház többi részéhez képest, mivel a bádogtető készítéséhez egy hozzáértő mesterre sokat kellett várniuk. A mester egy védőtetőt épített és sokáig az alatt dolgozott, hiszen ekkor már a tulajdonsok bent éltek az épületben.

Csóri Zsuzsanna házának felújítási munkálatai hasonlóan több lépcsőből álltak és sok minden nem volt még kész, amikor beköltöztek. Kerek-Jászovics Anita szerint náluk az építési sorrend megborulása okozta végül, hogy meghosszabbodott az ütemterv, így összesen hat évig tartott a felújítás, amelyből az első évben csak a száradási folyamat zajlott.

Nem kell semmitől sem megijedni

A beszélgetés azzal a kérdéssel zárult, hogy a résztvevők milyen tanácsot, tippet adnának azoknak, akik egy cívisház megvásárlásába fognak. Csóri a csatornázást emelte ki, amit elsődlegesnek tart, ha házvásárlásról van szó, ennek a rendbetétele sokat tud javítani a cívisházak komfortérzetén. Kerek-Jászovics is megerősítette, hogy rendkívül kompromisszumkésznek kell lennie annak, aki belevág egy felújításba, meglátása szerint nem kell semmitől sem megijedni, hiszen lehet élni úgy egy házban, hogy az csak félig van felújítva, még akkor is, ha kényelemhez szokott a lakó, ezt saját példáján tapasztalta meg. Az építész elmondta attól senki se riadjon vissza, hogy ezek a házak rossz állapotban vannak, és úgy tűnik, nem is alkalmasak arra, hogy lakják őket, a Szepességi utcai házat értékes példának tartja arra, hogy érdemes lakni és felújítani cívisházakat. Bár energiát és pénzt kell szánni ezekre a munkálatokra, reméli, hogy a példa arra sarkalja az embereket, hogy újra divat legyen cívisházat venni és felújítani.