Mottó: Amikor nem tudod, hogy melyik a kötelesség útja, a nehezebbiket válaszd. Indro Montanelli

Július 14-én találkoztam egy emberrel. A Nyugatinál a parkolóban. Amikor meglátott autóval közlekedni jelezte, hogy hol van üres hely. A jelzése egyértelmű volt, odaálltam be, ahová mutatott. Hihettem volna az is, hogy ez a feladata. Leállítottam a motort és elindítottam telefonomon a parkolást. Amikor kiszálltam a kocsiból, kb. 2,5 méterről csak ennyit mondott: ha van egy kis aprója, ne fogja vissza magát! És közben mosolygott. Fogalmam sincs, mennyi idős lehetett. Mióta az 57-ik felé tartok, nehezem ítélem meg az emberek korát. Lehetett fiatalabb. Olyan 55, vagy lehetett idősebb is, mondjuk 65. Fekete pantallót viselt, fehér inget, talán hímzett, egymástól elég távol álló barna csíkokkal. Ha hegedűt tartott volna a kezében, zenésznek nézem. Ha kapát, akkor földművesnek. Hátrafésült hajú, vékony testalkatú emberke volt. Adtam neki négyszázvalahány forintot. Annyi volt autóstáskám egyik zsebében. Amikor végeztem a Westendnél és az elnökasszonyommal beültünk a kocsiba, akkor újra odajött hozzám, megköszönte a jóságomat és jó utat kívánt. Furcsa kis történet. Egy intelligens ember, aki így kéreget, hogy besorolja a gépjárműveket a parkolóban.

Aztán vitáztam egy másik intelligens emberrel. Belőle kihalt a tűz. A téma a vasasok, rezesek, fémhulladékszállítók, másodlagos anyagokkal foglalkozó emberek tüntetése volt a Rákóczi híd budai hídfője közelében a MOL új székháza előtt. Kiugrottunk megnézi, szolidaritásunkat kifejezni. Kicsit késve érkeztünk. Elvonulófélben voltak, de lehet, hogy folytatják. Azért sikerült néhánnyal beszélni. Nagyon sok és nagyon súlyos teherautók foglalták el az egyik sávot. A munkaeszközeik, amiknek jóval kevesebb hasznát veszik, ha a kormány újabb „terve” alapján monopolhelyzetbe hozza a MOL leányvállalatát.

Érdekes volt látni, hogy más tüntetésekkel ellentétben itt mindenki egyenjogúnak érezte magát, bőrszínre tekintet nélkül. Egy volt a munka, egy volt a cél. Azért merek én erre utalni, mert jómagam cigány származású magyar állampolgár vagyok, és sok embert láttam büszkének ezen a tüntetésen, akiknek olyan barna volt a bőrük, mint az enyém. Szép szál emberek voltak közöttük, mit ne mondjak! Voltam már tüntetésen a rendőri oldalon is és a tüntetők között is. Meg tudom ítélni a helyszíni rendőri magatartásokból, hogy milyen a mentalitásuk, a hozzáállásuk egy-egy tüntetéshez. Ha azt mondom, tisztán vették a rendőrök az adást, hogy itt nem gyerekek tüntetnek, és bizony az ok is igen súlyos, akkor azt hiszem, jól ítéltem meg a helyzetet. A rendőrök tudták, érezték, hogy ha nem muszáj, ezt az embergárdát ott nincs értelme feleslegesen egzecíroztatni, mert nem lenne jó vége. Kinek lenne kedve hatalmas több tonnás teherautókat elszállíttatni, például. Szóval volt némi feszültség, de érezhető volt, hogy ez most egy komoly „megmozdulás” volt.

Nincs értelme tüncizni… – mondta az emberünk. Próbáltam meggyőzni Józsefet, neki is ajánlottam a Végletek című jegyzetemet a Debrecinerben. Nem egy rövid jegyzetecske, de nem is egy bulvársajtós incifinci cikkecske. A cikk bevitele után, ha nem is pontosan, de ezt a kommentet kaptam tőle: „ellenzék nincs, a demokráciában pedig nincs tapasztalat. A mi generációnkat arra nevelték, hogy segíts a másikon, az elesetten, a gyengén, Csutisztánban ez úgy van okítva, hogy taposd el a másikat! A mi bandánk ebben a rendszerben életképtelen! A következő meg sajnos buta!” A válaszom nem is igen lehetett más, mint ez: egyetértünk. Egyszer majd ön is segíteni fog egy kicsit, még ha nagyon kicsit is a saját generációja becsületének visszaállításáért! Csak legyen önben hit! Jó egészséget kívánok!

Igen. Aki elolvasta a Végletek című írásomat, az tudja az álláspontomat is: a Fidesz-KDNP kormány 2010 óta megosztja, tönkreteszi ezt az országot. 3,5-4 millió emberről lemondott. A gyűlölet-propaganda hatott, a parlamenti ellenzék csak biodíszlet, amely nálam már a 2021-es évi előválasztásnál elásta magát jó mélyre, és még mélyítette is ezt az árkot, amikor felesküdött az Alaptörvényre. A Fidesz alkotmány-tákolmányára.

Vannak, akikkel nem érdemes tenni semmit. Azonban a Józseffel való verbális csörténk után elgondolkodtam. A velem nagyjából egykorúak (plusz-mínusz 10 év) azt mondják, hogy a mi bandánk életképtelen. Valószínűleg arra gondolt, hogy kb. 650 ezer embert tett tönkre vagy tesz tönkre közülünk a devizahiteles történet, sokan belebetegedtünk az elfojtásokba. Kíváncsi lennék, hogy a 2012. január elsejével megalázott 27 000 rendőrből mennyi élhet még jelenleg! Fiatalok még, mondhatnák… Én legalább 20-30 emberről tudok, akik idő előtt meghaltak közülük.

Sosem gondoltunk arra, hogy az OTP és a Takarékszövetkezet után olyan bankok jönnek, amelyek arra szakosodnak, hogy minket tönkre tegyenek. Azt sem gondoltuk, hogy ma már nincsenek 10-15 évig tartó munkaviszonyok és az ember munkanélkülivé válhat ebben az átkozott harácsvilágban. Az is igaz, hogy sokan közülünk felvették a versenyt a harácsolásban a fideszesekkel, akiket pedig már nem érdekel ez a téma, hisz ők jól elvannak maguknak. Van igazsága. Mint ahogy abban is van igazság: a 70-80 éves emberek megszokták, hogy van egy vezér, akivel felesleges szemben állni, mert elsöpör. Jön a fekete autó, aztán vagy lesz körmünk, vagy nem, és mivel nyugdíjasok még eléldegélnek valahogy, jobban, mint, akik akkor voltak nyugdíjasok, amikor ők még fiatalok voltak.

„A mi generációnkat arra nevelték, hogy segíts a másikon, az elesetten, a gyengén! Csutisztánban ez úgy van okítva, hogy taposd el a másikat!” – írta József. A mi generációnk lehet, hogy becsületesebb volt? Lehet. Sokunk, ma már csak egy beteg vagy megtört ember…. És a becsület!

Most azokhoz szólok, akinek a fiai, a leányai jól élnek! Becsülettel neveltétek őket, vagy rászoktattátok őket a harácsra, a közömbösségre, mások kihasználására? Azoknak a szüleihez szólok, akiknek a gyermekei ma a Parlamentben ülnek. A Cseh Katalinok, a Donáth Annák és többi gazdag, fiatal, tanult és tehetséges gyermek szüleihez! Ugye tudjátok, hogy ti vagytok Orwell középen lévői! Ti mire neveltétek a gyermekeiteket? Tisztességre, becsületre? Biztos! Mi a ti gyermekeitek célja? Egyetem, bank, a családi cég továbbvitele? Szeretnének felül lenni? Hogyan egy ilyen politikai rendszerben? Nem gondoljátok, hogy az elszegényítésben ti következtek? Nem gondoljátok, hogy közömbösek voltatok, amikor az alul lévők szenvedtek? Kiket tudtok ti megszólítani úgy, hogy veszítenivalótok nemigen van, mert a gerincetek gumivá lett? Hm? Hogy akarjátok elérni, hogy a gyermekeitek vezessék ezt az országot, amit valaha ti is vezettetek, de sokat hibáztatok? Hm? Esélyetek szinte nulla, nem igaz? (Akikhez nem szólok. Azok a nácik.)

Nem statisztikázok, de ha a középen lévők nem ragaszkodnának annyira görcsösen ahhoz, hogy ők legyenek kormányon, és képesek lennének „leereszkedni” a néphez is, talán lenne esély a felcsúti géniuszt megállítani, mielőtt teli rakja Magyarországot akkumulátorgyárakkal, vegyi üzemekkel és veszélyes hulladékokkal! Én hiszek abban, hogy van egy ma még szunnyadó harmadik oldal is, amelyik se nem volt még kormányon, se nem volt még ellenzékben, és lehet, hogy képes megszólítani azokat, akiket ez a kormány kifosztott, tönkre tett, magára hagyott. Hiszek abban is, hogy a középen lévők nem csak vezető ellenzéknek jók, hanem tömegnek is! Legyen bennük alázat! Nem jobbak ők sem a Fidesznél, sem azoknál, akik a mélybe csúsztak a társadalmi magányban, magárahagyottságban!

Üzenetem mára: Gondolkodjunk el azon, mi a becsület! Milyen a becsülete az 50-70 éves korosztálynak, mire tanítja most a felnőtt gyermekét, hogy milyen legyen a jelleme, mit jelent az a szó, hogy becsület, és Orbán Viktor gyűlölet-propagandája és hazugságai után képes-e még tükörbe nézni, és ha nem, akkor magába szállni!

A nem kormányoldalon és a parlamenti ellenzékben mindig és mindenki főnök akar lenni. Ez helytelen. Több alázatot! Több tudást! Mi van akkor, ha a főnökét a többi főnökkel össze tudjuk hozni, adminisztratív eszközökkel ki tudjuk választani „a mieinket”, akik nem Orbanisztánként képzelik el Magyarországot! Mi van akkor?
Kik az intelligens emberek? A parkolóban kolduló ember, a kommentelő ember vagy ti is?

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)